Uránusz & Algol 3/3 | A tükörbenézés

Ezen a héten a hónapok óta húzódó háromfelvonásos történetek zárulnak: a Mars-Plútó szembenállás, valamint a Vénusz-Szaturnusz-Felszálló utolsó együttállása mellett, az Uránusz és a Bika jegy legvégén lakó állócsillag – az Algol, közötti párbeszéd is eléri a climaxet. Mindezek a tranzitok ráadásul az Újhold energiaterében zajlanak, amiért az üzeneteik jönnek velünk a következő négy hetes holdciklusban is.

Az Uránusz-Algol együttállás majdnem fokra pontosan az Újhold képletének a deszcendensére kerül, amit a kapcsolatok tükörházának hívunk, hiszen a külvilág és az emberi viszonyok ugyanúgy az ÉN tükröződését mutatják.

A blogon több bejegyzés is született már az Algolról és a hozzá fűződő Medúza-mítoszról, ezért az ismételt részletezés helyett most javaslom azokat átolvasni bevezetésként.

A fentiek kapcsán most inkább a Perszeusz és a Medúza harcának a szimbolikus üzenetére fókuszálnék:

Perszeusznak úgy kellett legyőznie a démoni gorgót, hogy nem nézhetett közvetlenül annak szemébe – ellenkező esetben ugyanis kővé dermedt volna. Ez a jelenet egy metafora a belül gyűrűző félelmek és traumák viselkedésére, amelyekkel, ha nem nézel szembe, ugyanolyan halálossá válhatnak.

Amikor becsukod a szemedet bizonyos dolgokra, akkor nem látod tisztán sem a valóságot, sem pedig önmagad (isteni) természetét, amiért úgy fog tűnni, mintha a sötétség rajtad kívül (a deszcendensen) lenne.

A félelem elhiteti majd, hogy odakint kell megharcolnod valakit/valamit és hogy kintről kapod a fájdalmat.

Valójában magaddal és azzal vívsz harcot, akit/amit nem vagy hajlandó meglátni az énedben.

A Medúza, a Pallasz Athénének volt a felavatott papnője és mindaddig egy ártatlan szűz leányként létezett, mígnem a trauma szörnnyé változtatta - amely formájában már a benned élő gyilkos energia, a sötétség & tudatlanság megtestesítője.

A Perszeusz a győzelmet végül a Pallasz Athénétól kapott tükörsima pajzsa segítségével aratta, amelyen keresztül nem a Medúzára, hanem szimbolikusan a saját tükörképébe nézett bele.

A deszcendensre kerülő Algol-Uránusz együttállás a magadból kitolt sötétségre való ránézés lehetőségét mutatja. A tükörbenézés itt az önismeret eszköze, amely lehetővé teszi, hogy a harcos(od) szembenézzen saját magával és meglátva önnön fényét, felébredjen a lefagyásból.

Csakis az önreflexió révén ismerheted fel, hogy amivel kint csatázol, az belülről fakad.

A félelem mindig a tudatlanságból ered – abból, hogy nem látod önmagad. A tudatosság ezzel szemben a Fény kigyúlása, amely megmutatja az igazságot. Amíg nem nézel szembe saját magaddal, addig ösztönösen, a félelem vezérelte reakciók szerint éled majd az életet.

A korábbi korlátokból, és a magad számára hamis védelemként létrehozott keretrendszerekből akkor fogsz tudni kilépni, a megvilágosodás (magyarul: a belső szabadság) szintjét akkor leszel képes elérni, ha bátran odamész az éntől eltávolított szorongásokhoz.

Amikor fényt tudsz vinni az elnyomott, sötét részeidhez, akkor kezdődhet el a valódi átalakulás.

Az Uránusz és az Algol energiájához analógiásan egyaránt köthető a "szem" és magának a látásnak a kérdése is. Az előbbi a mindentlátó harmadikszem, az utóbbi égitestnek a jellegzetes pislogása pedig a "becsukom a szemem" hozzáállásról üzen.

A következő hetekben olyan élményed lehet, mintha valaki egy hosszú rémálomból ébresztene. Ez a felrázás, a tudatosodás és ráébredés most azonban képessé tehet elpusztítani a benned lévő sötétség, a nemlátás, a vakság miatti szörnyet.

Az Algol a terápiák során szinte minden esetben a gyermekkori sebekhez – bántalmazáshoz, molesztáláshoz – vezet vissza, ahol sajnos nem egyszer maga a szülő volt az elkövető, vagy az a szereplő, aki nem védett meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.

Ilyen helyzetekben mély bizalomvesztés történik, és felmerül a kérdés:

Vajon hol volt a Szeretet?

Az igazi próbatétel azonban nem az, hogy azt szeressük, aki ezt könnyűvé teszi számunkra, hanem hogy képesek vagyunk-e ott is szeretni, ahol a legjobban fáj. Egyedül ez a tiszta szeretet képes átalakítani a környezetét: eloszlatni a félelmet, és ahelyett együttérzést, elfogadást, megbékélést, melegséget hozni.

Amikor (magaddal vagy a világoddal) harcolsz, akkor nem vagy szeretetben.

A feltétel nélküli (ha úgy tetszik: krisztusi) szeretet azt tanítja, hogy öleld át azt is, aki ártott neked, hisz ő maga még a sötétségben, a tudatlanságban tapogatózik. A legmélyebb szeretet az, amikor azt tudod mondani: „Megbocsátok neked, hiszen nem tudtad, mit teszel.” Ez már az isteni szint, amely helyen megszűnik a szétválasztódás: a tettes és a préda, a bűnös és az áldozat, az elkövető és a zsákmány többé nem különülnek el, mert a Fényben eggyé válnak.

A most egy időben zajló Mars–Plútó szembenállás, valamint Algol–Uránusz és Vénusz-Felszálló hcs együttállás célja, hogy a mélyen eltemetett traumákat végre tudatosítsd és a szeretet által kiszabadítsd az elnyomás alól.

A múlt fájdalmai - az undort és hányingert keltő bántások, a sötétben tartott emlékek, a gyerekkori sérülések, a mellkasodon ülő sárként túl régóta nyomják össze & zárják a szívet egy gipsz páncélba.

A trauma a természete szerint bezár és nem enged el, amiért felnőttként is időről időre megkérdőjelezed majd magadat: biztos, hogy jól éreztem? Én voltam a hibás és a felelős? Félreértettem volna a jeleket és én tehettem az egészről?

Rosszul emlékszem és én csináltam valamit helytelenül?

A bántás megtanít félni, bezárkózni és talán túlélni is – de közben lekorlátozza a játékosságot, leveri rólad a gyereket és a gyereklétnek a könnyedségét.

A tested mindenre emlékszik: azóta is görcsben, rettegésben, állandó készültségben és túlélési üzemmódban él s ahelyett, hogy a barátod vagy segítőd lenne, szenved a félelemtől. A poszttraumás loopnak a rezgése öntudatlanul is újra meg újra lejászatja benned és körülötted a gyermekkor szélsőséges tapasztalásait.

Az Algol-Uránusz együttálása tavaly nyáron és ősszel nem egy ízben volt már aktív (egzakt: 2024. július 8. – augusztus 7., szeptember 27. – október 29.) és most ismét felnyitja a szemeket arra, hogy a benned lévő démont csak a Szeretet & Tudatosság által lehet feloldani s legyőzni.

A tranzit segít áttörni a belső falakat, és megérteni: nem a külvilág az ellenség, hanem a saját félelmek, amelyek akadályozzák a legmagasabb szeretet befogadását és átélését.

A Perszeusz úgy válhatott az emberúton hőssé (magyarul: istenné vagy halhatatlanná), hogy önmagára nézett.

Megszabadulni vagy megvilágosodni azt jelenti, hogy többé nem hat rád a (halál)félelem.

Nem félsz, mert szeretetben vagy...

Az igazi erő ebben rejlik: akkor is szeretni, amikor félhetnél.

Mindazok az ütések és sértések, amelyeket mindenáron el akartál felejteni, most arra várnak, hogy - mint a Szelek istene - kifújd őket!

Ahogy most belül változol és nyitott szívvel fordulsz a világ felé, az is másként fog visszanézni rád.

Többé odakint sem a viharokat, hanem már az áttöréseket, a szabadságot, az újfajta kapcsolódásnak a lehetőségét látod majd visszatükröződni.