Telihold a Rákban | A családi történelem
- Miss Moodswings
- Dec 26, 2023
- 6 min read
2023. december 27-én, szerda hajnalra érkezik a Holdanyó uralma alatt kifényesedő Rák Telihold. Fókuszban: a karmikus múlt és az ÉN, balansza. La Luna asszony, maga is az éjszakai tudatállapotot, az ösztönösséget és a lelkiséget szimbolizálja, amiért az éjjeli órákban pontos holdtölte most elsősorban ezekből a terekből hozhat útmutatásokat.
A történelem és a jelen egyensúlya
Az előttünk álló holdciklusnak a lényegi üzenetévé válik a KARMIKUS-KAPCSOLATI KIEGYENLÍTŐDÉS, amit nem csupán a Mérleg aszcendens – Kos deszcendensre nehezedő karmatengely, de a Holddal együttálló Asztraea is jelez.
A Szűz csillagképben lakó csillagleány a halhatatlanok közül a legvégsőkig tartott ki az emberiség mellett.
Az istennő, a Vaskornak a beköszöntével, az istenek sorában a legutolsóként hagyta el a Földet. Ezért azt a hozzáállást jelöli, amikor NEM TUDOD BELÁNTNI, HA VALAMINEK LEJÁRT AZ IDEJE és NEHEZEN ENGEDSZ EL DOLGOKAT.
A Holdhoz, hasonlóan téves működése lehet a GYAKORLATIASSÁGNAK A HIÁNYA, a TÚLZOTT SZENTIMENTALITÁS és az a fajta ÉRZELMI CSÜNGÉS, ami egy nosztalgikus vágyakozásra késztet valami vagy valaki iránt, ami/aki talán soha nem is létezett, vagy már régen nem aktuális:
„Az óramutató járásával ellentétesen mocorog valami a hasamban. Mint a régi típusú órákon, inga-szerűen kattog a megakadt mutató. Mint amikor kifogy az elem és jár is az óra, meg nem is. Megrekedt az energia. Az ujj mozog, de mindig ugyanoda érkezik vissza. A kiakadt mutató mintha visszatekerné az időt.
Egy óriási szikla van a hasamban. Megtöltöttek kővel, akárcsak a farkast.
Az idő megy, de én egyhelyben toporgok. Ugyanott tartok és nem haladok előre. Hiába nyomok, mégsem jutok egyről a kettőre. Ugyanazokat a választásokat ismétlem, a szokásos köreimet futom. Valami mindig visszafordít és nem enged előre.
Az elmém újra és újra a korábbi dolgokra, a régi történetekre emlékeztet, ami pedig visszahozza bennem az egykori érzéseket. Mintha saját magamat pörgetném ugyanazokon a sztorikon. Állandóan hátrafelé nézek, nem gördülök előre az idővel. Megint és megint visszatérek a múltba.
Azzal, hogy nem engedem el a dolgokat, magam hívom vissza az életembe ezeket az emlékeztetőket. Folyton a régin csámcsogok, ott marad a tekintetem, amiért a jelenben észre sem veszem az új lehetőségeket. Igazából önmagamat akasztom meg, mint egy magzat a szülőcsatornában.”
Az Ic, mint traumaemlékezet
A Rák és a Hold, az égboltnak a legmélyebb pontját, az ún. IC-vel (=gyökércsakra) kezdődő IV. asztrológiai házat uralja.
A lelkünknek azon otthonos bugyrait, ahova hazajárunk megpihenni. Azt a biztonságot jelentő belső fészket, ahova a világ elől bevackolunk. A zárt ajtók mögötti, a nyugalmi, a sminkmentes, a nem kiöltözött lelkiséget.
A családi otthont, a vérörökséget és a felmenői történelmet, ami jó esetben az ÉRZELMI BÁZIST, a VALAHOVATARTOZÁST, a LELKI STABILITÁST & NYUGALMAT erősíti.
A biztos gyökereket, amelyekben mindig megkapaszkodhatunk.
A gyakorlatban azonban sokszor a MÁZSÁS KŐSÚLYOKNAK, a HALADÁST GÁTLÓ TRAUMÁKNAK, a ROSSZ EMLÉKEKNEK és a BIZONYTALAN ÉRZELMI KÖTŐDÉSNEK szolgál helyszínül:
„Mintha be lennék süppedve egy ágyba. A hátamon fekszem. Azt érzem, hogy lelöktek és a hasamnál egy kővel tartanak ebben az alárendelt helyzetben. Fölöttem egy erősebb férfit érzékelek, aki szinte belém lép - már-már beletapos a méhembe.
Sírhatnékom van.
Azt érzem, hogy védenem kell a női szerveim a bántástól, talán egy magzatot is, aki itt van a hasamban? Életveszélyben vagyunk. Bántani akarják a bennem növekvő életet akár még fizikálisan is. A fájdalom mögött érezhetően sok düh is van bennem. Kiabálni, üvölteni kéne! Helyette azonban kilépek a testemből.
Disszociáltam. Ám az elmém mintha lefényképezte volna a történéseket és a traumapillanatot.
Tudom, hogy már réges régen nem ott vagyok, hiszen látom külön is ezt a fényképet. Egy időre benne voltam, de azóta kikerültem onnan és már a jelenben élek. Érzem, hogy nincs bennem a magzat. Még az is lehetséges, hogy nem is az a személy vagyok, akivel mindez megtörtént. Talán a vérvonalon hozom...
De a jelenet, mint egy fénykép: ugyanúgy itt ül rajtam ma is. A méhteremben él.
Azon kívül mást nem is érzékelek. Képtelen vagyok a világhoz kapcsolódni, mert jelenidőben ugyanott a sztoriban vagyok. Nem látok mást, csakis a régmúlttal vagyok elfoglalva. Magam lettem a megakadás. Úgy viselkedem, mintha a víz alatt lennék. Szinte hangokat se hallok. Teljesen homályos, ködös, irányvesztett a látásmódom.
A súly, a teher, a kő az maga a (fény)kép: a traumaemlékezet.
Ahova a fejemben vissza-visszacsatolok, az a nagyanyáimnak a DNS memóriája. Mindaz a sok történet, ahogy a férfiak átléptek rajtunk, porba tiporták a nőiségünket, beletapostak a teremtő központunkba. Ezek azok a terhek, amik rajtam ülnek.
De ez már nem a jelen, csak egy ódon felvétel.
Most már meg kéne békélni azzal, hogy mindez megtörtént. Nem szabadna tovább cipelni. Gondolati síkon is el kellene lépni tőle. A megbocsátással már az előre irányba tekerni az órát. Nem vissza-visszatérni, hisz ez az, ami nem enged át a jövőbe.”
A karmatörés és sorsfordítás lehetősége
Az Asztraea, a GYÖKERES VÁLTOZÁST, a SORSFORDÍTÁSNAK A KÉPESSÉGÉT, valamint a KARMATÖRÉST képviseli.
Mutatja a SZEMBENÉZÉST EGY NEHEZEBB & TERHELT ÜGGYEL.
A megjelenése azt sejteti, hogy most elválhat, vajon a LÁNCFOLYAMATOT FOLYTATOD-E TOVÁBB vagy felvállalva a saját dharmát, VÉGLEG LEZÁROD & MEGSZAKÍTOD A HOZOTT KARMÁT:
„Most próbálok a súlyra figyelni. Vajon mi a szerepe? Hogyan tudnék alóla felállni? Hiszen mind a mai napig fáradtan, álmosan fekszem alatta, mintha még az élet is kiment volna belőlem.
Most is úgy gondolok a múltra, mint valamiféle lehúzó erőre. A női sorsot betegségként viselem. A vérzésemmel hónapról hónapra szedegetem ki magamból a traumalenyomatoknak a darabos szilánkjait. Próbálom megtisztítani magamból azokat a salakanyagokat, amelyek a méhemet bepiszkolták.
Meddig feküdjek még ezek alatt?
A beteges tudatállapot helyett időszerű lenne már az előre vivő energiákra fókuszálni. Végre fel kéne tápászkodni! Át kellene hangolni a gondolkodást, hogy ne úgy nézzek a női útra és sorsra, mint valamiféle mázsás vesekőre. Biztosan van ott valami más is… Képtelenség, hogy csupán ennyi lenne… Ennek így mi az értelme?”
Az előttünk álló holdciklus elkezdi kibontani a téli napfordulóval induló üzeneteket, a családi történelemre és a kapcsolatokra húzva a figyelmet.
A 00. koordinátán álló IC-MC (múlt-jövő) tengely, valamint a karmikus 29. fokon és a gyökérzeten csücsülő Plútó, a TOTÁLIS TRANSZFORMÁCIÓNAK & az ÁTBILLENÉSNEK a hírét hozza.
„Ideje felmenni a felszínre egy kis levegőért, amihez most rúgni kell!
Mi van, ha a múltra nem visszatartó erőként, hanem az eredetként tekintek? Ha elismerem, hogy az otthontól soha nem fogok tudni teljesen elmozdulni, hiszen egy részem oda tartozik. Ezért ahelyett, hogy egy olyan közegnek látnám, ami megfojt, fontos lenne észrevenni , hogy mennyi kincset és táplálékot is rejt.
Eddig a trauma volt a komfortos bázis, amiben jól el lehetett veszni ahelyett, hogy beálltam volna a saját irányomba.
A felszín még persze, hogy ijesztő, hisz eddig nem ez volt a valóságom. De nem kell már állandóan a sötét és a hideg mélységekbe járkálni, a múltat vesézni és boncolgatni, a történelemben kutakodni. Nem kell tépegetni a traumákat. Tudjuk jól mi volt, de az itt és mostban ez többé nem segít. Nincs már mit megfejteni vagy analizálni.
Inkább arra célszerű ráhangolódni, ami felfelé hajt. Megismerni magamban azokat az erőforrásokat, amelyek felemelnek és kivisznek a partra. Kibontani a teremtőerőket és a titkolt képességeket. Azokkal úszni tovább a napos felszín irányába, ahol sárgásabb és melegebb minden.
Menni a mai nappal, az élettel, az óramutató járásával megegyezően. Nem hátra kacsintgatni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hátat kéne fordítani a múltnak vagy az otthonnak, de már a helyükön érdemes kezelni azokat. Nem folyton rükvercben lenni. Engedni a hullámoknak, hogy ne csak visszarántsanak és elmossanak, hanem a mélyen rejlő gejzírként támogassanak, toljanak felfelé.
Attól még, hogy előre nézek, a minőségem - az, aki mélyen vagyok: sosem változik. Mindig fogom tudni, hogy honnan jövök. Többé viszont már nem ellenkezem azzal az áramlással, amely egyszer s mindenkorra ki akarja magából pisilni a terhes veseköveket."
Hűen önmagadhoz
A Plútó, az IC-n, a végletességre hívja fel a figyelmet. Óvakodj a mindent vagy semmi hozzáállástól!
A gyökereidet nem tudod letagadni, a múltat képtelenség elfelejteni vagy megváltoztatni. Nincs olyan, hogy vissza se nézel és sterilre törlöd a lemezt. A véredben folyó családot lehetetlen elpusztítani és nem is kell.
Viszont az sem segít, ha a jelenből állandóan csak az elmúltra kapcsolsz vissza. A régin merengeni úgy jó, ha azzal együtt nem jön már az öntudatlan negatív érzelmi reagálás és a rossz érzés!
Vedd észre, hogy az elméd vajon mennyire van retrográd üzemmódban és hogy hova rakod a figyelmet, az energiát! Ha a mutató megakadt a traumán és a múlton...
Vajon tudsz-e nézőpontot váltani és tágítani a tudatot? Képes vagy-e újra és újra felülvizsgálni a saját gondolkodásmeneteket, a szellemi rendszereket az egykor elhitt igazságokat?
Amikor a történetedre puha szívvel nézel vissza és az mosolyt ébreszt benned, akkor vagy a stabil belső otthonban. A múlt-jövő tengelye úgy van egyensúlyban odabent, ha már mindaz, ami megtörtént, többé nem hathat ki a jelenre.
A képlet vezérelvét az Oroszlán MC jelenti:
"Egyetlen hatalom
a saját tudatom:
magam választom meg
a hozzáállásom.
Minden létezőnek,
egyként önmagammal
engedem, hogy élje
a szabadságot.
Mondhatok igent,
mondhatok nemet,
távolabb léphetek.
közelebb jöhetek.
Én döntöm el, mire
és hogyan figyelek,
felelnem egyért kell:
Magamhoz hű legyek!"
