Szaturnusz & Neptunusz | Ahol a végtelen elindul

A Neptunusz július 2-án indult el visszafelé a Kos 2. fokáról, és néhány napja (július 13-án) a Szaturnusz is megtorpant a jegynek a legelső koordinátáján. A zodiákus elején járó égitestek ezekben a napokban vannak a legközelebb egymáshoz, de az együttállás 2025-ben nem lesz pontos. A nagytalálkozó előtt ugyanis még mindkettőnek fontos feladata van: vissza kell tudni lépni bizonyos dolgokhoz és bevégezni azokat, hisz kollektíven sem voltunk az ehhez hasonló teljes korszakváltásnak és csupasz újjászületésnek a közelében cirka 170 éve.

A Halak jegynek az utolsó, valamint a Kosnak az első koordinátái jelentik az asztrológiai senkiföldjét, ahol a fenti bolygók háromszor táncolnak keresztül.

Mindannyian érezzük, hogy ami eddig volt, az már biztosan nem működhet tovább: a Régi hanyatlóban.

Ugyanakkor a születő Újban még egy csupasz bébinek érezzük magunkat, aki épphogy csak kilépett az eddig komfortos és megtartó bábból. Bizonytalanul tekintgetünk körbe, vajon merre is kéne elindulni vagy mit kéne csinálni.

Most nagyon egyszerre változik minden, miközben olyan, mintha semmi se lenne - amely kettősség könnyen behúz a félelemnek a spiráljába.

Közben ott van a jogosan érzett düh is: ennyi évesen megint teljesen előröl kell kezdeni? Vajon hányszor kell még a nulláról indulni?

A már bontakozó kezdeteket most annak függvényében tapasztaljuk így vagy úgy, hogy milyen volt a saját születés.

Lehetséges, hogy az Újnak hallatán épp kicsit besz@rtál és ösztönösen próbálod szabotálni a jónak a befogadását. Akaratlanul is megnehezíted az indulásodat az ellenállással, a hosszas hezitálással és a mérlegeléssel: „Biztos hülyeség!” - mondogatod.

Valószínűleg egy félszárnyú pillangóként akarsz repülni, mert közben odabent egyensúlytalanságban van a két oldalad (a tudatos és ráérző minőségek), amiért a beszűkültebb még nem engedi azt, amit már a szabadabb, a teresebb és a tágasabb mutatna & választana.

Az elméd a folytonos nyüglődésben és a kétségekben szeretne tartani és mindössze két opciót enged láttatni.

A Vénusz évében viszont újra lehet tanulni, hogy többé nem kell már egyedül csinálni.

Az irányítás megosztható.

Ha a fejed túl nagyra nőtt és hangsúlyossá vált, akkor ideje leadni a feladatból a szívnek is.

Amíg nem megy kapcsolódni a belső iránytűdhöz, az a toporgáshoz vezet és arra sarkall, hogy várj a nagy döntések előtt és mielőtt kimondanád a végső igent vagy nemet. A tétovázást és a belső küzdelmet csak az okozza, ha nagyon racionálisan próbálsz választani, miközben rég a szívedre kéne hallgatni.

Az újrakezdésnek tehát célja van: összekapcsolni a belső intuíciót, az úttal.

Jelenleg belülről stabilizálódsz.

Többé válsz.

Visszatérsz a lelki és spirituális gyakorlatokhoz, amelyeket az elmúlt hetekben elhanyagoltál.

Tanulod, hogy akkor is ugyanúgy „teszed a dolgodat”, ha pusztán csak vagy és létezel. Most emlékezel, hogy van egy felső erő fölötted, ami minden helyzetben gondoskodik rólad és a megfelelő vagy tökéletes időzítés szerint hozza eléd azt, amit kell.

Amikor a csendben vagy és olyan, mintha semmi nem lenne, akkor épp magadat választod.

Megtalálod az utadat.

Azt, ami te vagy.

Ami csak a tiéd.

Ami senki máséhoz nem hasonlít és ami segít a fölösleges zajt kizárni.

Eddig talán az volt a megszokott – ezáltal a biztonságos, hogy a kezdetnek tele kell lenni az állandó feszültséggel és az ingázással.

Ezért ahogy abbamarad ez az ismerős billegés és csak a mozdulatlanság van, az elméd rögtön bepánikol, mert azt a motiválatlansággal teszi egyenlővé. A fej a vákumállapotban kellemetlenül érzi magát, azonnal szorong, aggódik és sürgetni kezd.

A lassítást úgy éli meg, mintha nem lenne irány és igazán semmi sem hajtaná.

Számára a nem megállni a normális, míg a „csak létezni” állapot, a kikapcsolni, az elengedni, a lábat lógatni, a semmit nem tenni, az elengedni - egyenlő magával a halállal.

Hogyan lehetne akkor a változásba mégis a megengedéssel menni?

Az elme és a szív közötti együttműködésre van szükség.

A hosszas fejben levés miatt a szívizmok jó ideje nem voltak használatban.

Korábban úgy működtél, mint egy homokóra – egyszer az egyik oldalon, másszor a másik oldalon torlódott be az anyag, ami így túl szemcséssé vált. Mindig itt, vagy épp ott volt nagyobb a nyomás és a kettő közötti szűk részben csak lassan tudott lemenni az üzenet, ami így végül hirtelen zúdult le.

Mint amikor az idegpályák be vannak szűkülve, amiért az információátvitel nem működik az idegrendszer, továbbá a szív között. Vagy amikor a kábelt ki kell egyenesíteni, mert túl sokáig volt megtörve.

A türelmetlenséget és a feszültséget ez okozza.

Ám épp itt kell most a legnagyobb elengedésben és türelemben lenni, nem pedig rágörcsölni.

Nem jobban nyomni.

Megvárni, hogy a fej kitisztuljon és kivilágosodjon, miközben a szív processzál.

A megoldás talán lassabban érkezik, mint ahogyan azt az egoból szeretnéd, de ez maga a megengedés.

Az elme és a szív, a jobb és bal oldal közötti nemegyetértés a végtelen jelben tud kiegyenlítődni.

Így könnyül ki és múlik el a nyomás, szűnik meg az ingázás.

Amikor a homokóra vízszintesbe fordul, akkor a benne lévő anyag is energiává puhulhat. Míg a homokórával folyton figyelni kellett, hogy mikor fordítsd meg, ebben a formában folyamatos & örök áramlásban lehet a rendszer. Nem torlódik fel középen vagy a metszéspontban a homok.

Az nincs egyszer itt, egyszer ott.

Nem púposodik ki, hanem mindenhol ugyanannyi intenzitással áramlik keresztül a csatornákban.

Sehol nem eredményez felgyűlést.

A fej-szív kohézió során birtokba veszed a testedet és már mindenedet érzed.

Benne vagy az egészben, többé nem csak bizonyos részek kerülnek fókuszba és túlhangsúlyba. Ha hiányzik ez a fajta érzelmi működés, akkor nincs, ami az információt mozgatná és áramoltatná.

De amikor a két terület - a fej & szív - harmóniában van, akkor az összes részedbe eljuthat az energia és minden bekapcsolódhat.

Ebből a teljes jelenlétből lehetséges jól dönteni. Sokszor van, hogy nem sikerül érezni az egészet együtt, pedig ilyenkor tudod csak igazán határozottan, hogy merre is tartasz.

Ettől válsz hatékonnyá.

Csak az elmében mozogva mindig a programban vagy

A szívben levés azonban már az életbe visz.

Az itt és mostban pedig várnak a végtelen lehetőségek.