Szaturnusz & Felszálló hcs | Karmikus átjáró

Asztrológiai szempontból egy újabb izgalmas hét előtt állunk, amikor minden napra jut majd egy olyan tranzit, ami önmagában is meghatározó lenne - de így a mixbe kerülve még ütősebb lesz. Az energiák a vasárnapi Újhold pillanatára csúcsosodnak ki, és velünk maradnak a következő négyhetes holdciklusra egyaránt.

A Szaturnusz és a Felszálló holdcsomópont hétfői együttállása kezdi a sort, amelybe a hét második felére a Vénusz idén harmadszorra kapcsolódik majd bele.

A Mars-Plútó szembenállás, valamint az Uránusz-Algol együttállás szintén a harmadik – egyben utolsó - menetéhez érkezik, amellyel a hónapok óta futó folyamatok lezárásához érkezünk.

Az előttünk álló május számmisztikai értelemben 5-ös hónap lesz, és a jelen tranzitok már a változás-áttörés-szabadság heteit készítik elő.

Na de haladjunk sorban.

Húsvét hétfőn a Szaturnusz együttállásba kerül az Északi holdcsomóval a zodiákus utolsó házában.

A találkozás a Halak 26. koordinátán történik, egészen közel a Vénuszhoz (Halak 25°) és a Neptunuszhoz (Kos 00°). Ez az égboltnak ugyanazon területe, ahol a két személyiségjelölő (Merkúr & Vénusz) nemrég direkt irányba váltott - tehát egy különleges portál, ahol mintha valami mélyebb is zajlana, mint ezeknek az égitestnek a puszta együttállása.

Az Alfa & Ómega határán egyfajta karmikus rendezőelv vagy égi szimfónia vezényli az eseményeket a háttérből.

Ebben az átmeneti térben már születőben van egy új mítosz, ha annak egyelőre nem is vagy egészen a tudatában. Ébredezik a lelkednek az „atlantiszi” része – az emlékezés, a vágyódás és a továbbhaladás mély igénye által.

A Szaturnusz (az égiek „építésze”) és a Felszálló holdcsomó (a lélekiránytű), közösen tárja fel a lélek mélyére kódolt üzeneteket, amely által valami ősrégi – talán magával a lélekkel is egyidős – dolog alakul át & vált formát, rajzolódik ki egy teljesebb képpé.

A Szaturnusz és a karmatengely "feje" egyaránt lassan mozgó égitestek, amiért a hatásuk gyakorlatilag január óta érződik.

A mostani együttállás azonban nem csak róluk szól, hiszen a Neptunusz és Vénusz ugyanúgy régóta belefonódik ebbe a táncba. De amíg a másik két bolygó által inkább a múlt örvényeinek a ciklikussága jelent meg, addig a Szaturnusznak köszönhetően már jelen van a kézzelfogható, a látható, a valóságos energia is.

A Neptunusszal ellentétben ő nem illan el.

A Shani keretet ad, határokat húz, formát teremt.

Vele világossá válik, hogy mi a feladat.

A bolygó lépésről lépésre haladtat – és most látod is, hogy merre.

"Elérhetetlen messzeségbe távozott és megérkezett végre önmagába."

A Szaturnusz-Felszálló hcs együttállsnak a szimbóluma lehetne a történet, amelyre a cím is utal: "Velünk véget ér". A regény (és filmadaptáció), amelyben a főszereplő tudatos döntést hoz: megszakítja a családon belüli erőszak ördögi körét, és más utat választ – nem csak önmagáért, hanem a következő generációkért is.

A holdcsomók az asztrológiában már-már szinonimák a karmával. Olyan pontokat jelölnek, ahol a generációs örökségek, a tudattalan minták kerülnek a felszínre. Gyakran a DNS-hez hasonló kígyószerű ívként jelennek meg – utalva a genetikai, de spirituális értelemben vett örökségre is.

Amit eddig úgymond csak "örököltél", azt most felismerheted, megértheted… és megtörheted.

Ahogy a Karma ura összekapcsolódik a karmacsomóval, a lélek egy olyan markáns útkereszteződéshez érkezik, ahol végleg leteheti a korábbi sorsának a terhét és a gyász, valamint a teljes elengedés által, a dharma vagy lélekhívás ösvényére léphet.

Az előtted álló hetekben, amikor a Szaturnusz mester már a zodiákus küszöbét (Halak 29. fok) súrolja, elérsz majd egyfajta vég- vagy határpontot. Közeledsz valaminek a halálához, amelynek a túlpartján az ismeretlen - egy olyan dolog van, amiről még nem volt korábbi tapasztalás.

Az életed egy merőben új szakaszába érkezik.

A változással, az időnek a múlásával, a halállal, az öregséggel (és az öregekkel) azonban sokszor mintha társadalmilag vagy kollektíven sem tudnánk mit kezdeni. Miközben az elődök még egy olyan világban éltek, ahol mindezeket ösztönösen tudták és élték, mert a halál régen szerves része volt az életnek vagy a mindennapoknak (lsd. a halott otthon lett felravatalozva).

De miképp a természet is folyamatosan fejlődik, a saját sorsod dizájnja sincs kőbe vésve - bármikor jöhetnek váratlan változások, spontán átalakulások vagy befejezések.

A régi mintákat sokszor nem azért ismételjük, mert lehetetlen lenne azokon változtatni, hanem egyszerűen nem is vagyunk a tudatában, hogy lehetne másképp. Nem merül fel kérdésként sem az új, hiszen "ez mindig is így volt".

2025. április 21-én az univerzum viszont ajtót nyit egy valami más felé. A Szaturnusz együttállása az Északi Holdcsomóval itt az állatöv utolsó jegyében - a Halak végén - azt üzeni:

 „Itt az idő új történetet írni.”

Ez a felnőtté válás igazi pillanata.

Az a pont, ahol végre nem a múltad, a tudattalan örökséged vagy a generációs fájdalmak határozzák meg az életedet – hanem: Te magad.

Most vonalat húzhatsz és éles határvonalat jelölhetsz ki a krétáddal.

Itt és most úgy dönthetsz: eddig s nem tovább.

Nem szükséges tovább cipelned azt, ami soha nem is volt a tiéd.

A Szaturnusz cikluszárása azt tükrözi, hogy benned is körbeért valami. Elérkezett az idő, hogy lezárd az elmúlt cirka 30 éves (a Neptunusz által a 170 éves) fejezetet.

Az égitest májusra fog visszatérni a nullpontra, amellyel lehetőség nyílik arra, hogy mostantól teljesen másképp legyen, mint eddig volt.

A küszöbugrásra érdemes úgy tekinteni, mint egy következő lépcsőfokra, ami által a korábbi beavatás-szerű szenvedés az Újnak csak egy korábbi szakaszává válik.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy tagadd meg a Múltat.

A régit nem eltemetni kell, hanem elengedni méltósággal, hogy holnaptól egy olyan ösvényen folytathasd tovább, amely már a Lelkeddel azonos.