Szaturnusz | A küszöb és a 2024-es ősz ura
- Miss Moodswings
- Sep 20, 2024
- 4 min read
2024. szeptember 22-én (vasárnap), a két fogyatkozás közötti kapuban fordulunk át idén az őszbe, amiért az előttünk álló negyedév igencsak „eklipszes” hangulatúnak ígérkezik.
Az eklipszek olyan, a karmatengelynek a közelében létrejövő speciális Új- és Teliholdak, amelyeknek az üzenetei a szokásos pár hét helyett, akár hónapokon át is bontakoznak előttünk. Az ősz időpillanatában érvényes asztrológiai hatások ugyancsak a teljes negyedévre szólnak.
A Bak aszcendens miatt, az őszi napéjegyenlőségnek a horoszkópját (és az előttünk álló őszi heteket is) a jegynek az ura: a Szaturnusz, uralja majd.
A mesternek az otthonában (a Bak 29. koordinátán) toporog egészen november végéig a Plútó, amely a mostanra már nem működő külső és belső rendszerek totális lebontásának az utolsó utáni stációját vezényli.
Az ősz során egyénileg és kollektíven egyaránt az lesz a feladat, hogy MEGUGORJUK A MÚLT & JÖVŐ KÖZÖTTI KÜSZÖBÖT és türelemmel, alázattal, kitartással, de meginduljunk az Újba.
„Fázik mindenem, ráz a hideg és didergek. Teljesen át vagyok fagyva. Kéne valami, ami melegít! A bal oldalról jön felém egy kis fény és ebből az irányból már hív a meleg: „Gyere, gyere! Erre kell elindulni és kiszületni!”. A jobb oldalról viszont csak a sötétség van. Ebből a hideg barlangból folyamatosan süvít rám a hideg szellő, akárcsak a fagyos lehelet.
Valahol jó, hogy végre mehetek a fény felé, ahol van egy kis remény a melegedésre is. Közben viszont VAN EGY KÖTŐDÉSEM A SÖTÉTSÉGNEK & KIETLEN TÁJNAK AZ IRÁNYÁBA. Ez olyan ismerős, hisz oly sokat voltam már benne! Itt kényelmesen el is tudok bújni. Már-már azt is megszoktam, hogy innen nem számíthatok sokra.
Kicsit félelmetes lenne megindulni a melegségbe, mert nem tanultam ahhoz készségeket, vajon mit is kezdjek azzal, ha rám vetül a mindent bevilágító fény, ami által aztán minden látható. Mi lesz, ha majd megszúr vagy megéget?
Most itt a kettő között leledzem.
A testem szintjén is éles bennem ez a kettéválasztottság: az egyik oldalam inkább passzív, míg a másik sokkal kíváncsibb és aktívabb. Míg az egyik szemem le van hunyva, addig a másikkal már nézelődök és keresgélem a lehetőségeket is.
Azt viszont egyelőre nem tudom, hogy ebből végülis mi fog vajon kimozdítani vagy elindítani? Valakinek meg kéne tolnia vagy épp húznia? Vagy nekem kéne választani?? Elbizonytalanodtam, hogy mire vagy kire kéne ebben a helyzetben hallgatnom. Az egyik vagy a másik oldal hívására? Azt mindenesetre határozottan érzem, hogy a gondolkodás nem segít és csak a toporgást erősíti.
Most egy egészen nagy ingát látok, ami egyik oldalról a másikra leng ki előttem.
Egy óriási, sötét és csupakő épületben vagyok, ahol minden csendes, kietlen és mozdulatlan. Az ingát leszámítva, áll minden. Itt aztán semmi nem történik. Azt érzem, hogy ha valami nem mozdít ki, akkor én meg mozdulok! Szinte még az idő is befagyott, elég ijesztő! Valaminek muszáj lenne történnie, mert magamtól nem tudok cselekedni! Az inga is már-már annyira egyformán mozog. A másodperc mutatóra emlékeztet… De ebben az időtlenségben minek is az időt mérni? Most a végtelenségig itt fogunk tiktakolni ebben a hipnotikus tempóban? Valami történjen már!
Közben persze ismerős is ez a mozdulatlanság.
Van benne valami megnyugtatóan kényelmes és biztonságot adó, hiszen teljesen kiszámítható. Jó a döntéshelyzetekben is mindig ezt preferálni. És mintha ez a BELSŐ INGÁZÁS TARTANÁ FENN A KÜLSŐ PATTHELYZETET & MEGÁLLÁST IS. Jó, jó a fény, de mennyivel jobb a hideg barlangnak ez a már megszokott közege!
Az út, a fény, a kiút, a lehetőség az a legeleje óta itt van. Egyedül én vagyok az, aki megállítom önmagamat.
Ahogy mindezt beláttam, kezd egyre erősebb lenni bennem a kíváncsiság. Igen, most már változhatna valami! Az újat közben még nem látom teljesen, de azt érzem, hogy nem érdemes tőle tartani. Egyelőre csak a légüres térben várok és azért jó lenne itt egy kis segítség! Halloo! Valaki?"
"Mint az őrzővédő, egy megugrandó falként állok előtted abban a kapuban, amibe beszorultál. Hiába is próbálsz a nyakamba felugrálni vagy húzogatni a nadrágomat és játékra csalogatni, most a feladatoknak van itt az ideje!
Annak, hogy figyelj és tanulj!
Hidd el, hogy nem hobbiból vagyok kemény, szigorú vagy szorongató. Azt látom, hogy amikor időt adtam, akkor elkényelmesedtél és belustultál a komfortos semmibe. Mára nem is miattam, hanem ezért érzed magadat ólmosnak és erőtlennek!
Emlékeztetőre lett szükséged, hogy akkor jöhet a fény, a játék és a szabadság, ha megoldottad magadban a kérdést, hogy eleve miért szorultál be ide. Talán most kikerülsz, de az is lehet, hogy átugrasz, ledöntesz, megmászol vagy túlnősz.
Így vagy úgy, de valamelyiket lassan választanod kell!
Az ajtóból, akkor fogok majd elállni, ha végre észreveszed, a döntéshelyzetekben hajlamos vagy inkább az időt húzni. A valódi feladatok elvégzése helyett csak a számodra kényelmes és a már ismerős teendőket simogatni. Lásd meg, hogy mik azok a dolgok, amelyeket csak azért csinálsz, hogy elodázhasd a komoly döntéseket és az igazi cselekvést.
Most kicsit dolgozni kell majd, de nem fogsz belehalni!
Mire megugrod magadban ezt a lécet, és elengeded a két világ küszöbén vagy e két létállapot közötti ingázást, amiben teljesen szétfolytál, hidd el, hogy sokkal több stabilitást és önbizalmat fogsz érezni!
Egy megingathatlan heggyé válsz, és ez a fajta rugalmas határozottság, a struktúra & rend fog megnyilvánulni a tetteidben és körülötted egyaránt."
*Az asztroterápiás konzultációk kivonatát a kliensek hozzájárulásával osztom meg. A Szaturnusz csoport résztvevőivel hétvégén innen folytatjuk, már nagyon várom! : )
