Skorpió SeasON
- Miss Moodswings
- Oct 24, 2023
- 3 min read
A Marsot és a Merkúrt követően, hétfőre a Nap is megérkezik a Plútónak a házába. A Skorpió season a bátor titokkutatásnak, a befelé fordulásnak, a belső munkának, az oknyomozásnak, a saját erők feltárásának, a dolgok mögé látásnak és a láthatatlan világra való ráérzékelésnek engedhet teret. A november második feléig tartó időszak kedvez a mumusokkal, a szekrényekbe zárt csontvázakkal és a szőnyeg alá söpört dolgokkal való szembenézésnek, a MÉLY BELSŐ MEGTISZTULÁSNAK.
A Plútóval kapcsolatban a napokban előkerült Ágnes asszonynak a története, ami szerintem baromi találó ennek az ősprincípiumnak a leírására.
Arany János zsenialitásának és a balladai homálynak köszönhetően az előzményeket nem látjuk pontosan. Annyi világos, hogy az asszony egy véres lepedőt mos a patakban, amiről azt hazudja, hogy a csibéitől lett olyan.
A Plútónak a horoszkópban való helyzete gyakran a minket – vagy a felmenőket ért - csúnya bántásokat, brutális kínzásokat, bántalmazásokat, erőszakos és abuzív cselekményeket jelez. Ezeket a családi vonalon keringő titkokat a gyermek lélek pontosan érzi. Széthúzást él meg odabent, mert nem érti, hogy a felnőttek vajon MIÉRT PRÓBÁLNAK NEM TUDOMÁST VENNI azokról a dolgokról, amelyek érezhetően ott dolgoznak a háttérben.
Ágnesnek az esete a véres ruhával szintén a pusztításnak, a haragnak a nyomait viseli magán. Mutatja, hogy volt egy bántás, amiért a mostban is vezekelni kell. Valójában a LÉLEK KAPTA A FOLTOT, amely determinálja az asszonynak a jelen sorsát is. Egy mániás, már-már MEGSZÁLLOTT KATTANÁSKÉNT ismételtetve benne, hogy muszáj helyrehozni a tettét. Az asszony valójában ezzel a hittel bünteti önmagát.
A fogdában el is borul Ágnesnek az elméje. A nő teljesen beleőrül abba, hogy nem tudja jóvá tenni a múltat. A bírák megsajnálják és hazaengedik, de hiába… Az asszony a SAJÁT ELMÉJE FOGLYAKÉNT, a kilátástalan sziszüphoszi munkával, ebben az önmagával űzött soha véget nem érő harcban, KÉNYSZERESEN SUVICKOLJA a véres vásznat. El sem megy a partról, mert amint végezne, kezdi előröl az egészet. Egy pillanatnyi nyugalma sincsen, hisz nincs olyan, hogy fényes lenne az egész. Ráadásul a megtisztítandó foltok mostanra csak a KÉPZELETÉBEN LÉTEZNEK.
Ágnes asszony NEM TUD KIBÉKÜLNI az önnön sötét részekkel, ezért feloldozni sem képes saját magát. A maga által kreált alvilágban tengeti a napjait.
"Mert hiában tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: Ágnes azt még egyre látja. S épen úgy, mint akkor éjjel."
A Skorpió jegynek - és a Plútónak - az alacsony megélései a rögeszme, a megszállottság, a kényszerképzet, a lidércnyomás.
Ágnes meg van győződve arról, hogy egyszer majd készen lesz és akkor majd leállhat. Ám a dolgok időről időre bepiszkolódnak és ő újra meg újra megküzd a feljövő koszokkal. A probléma gyökere valójában a téves elképzelés, amely szerint a KÜLSŐ TAKARÍTÁS FOGJA MEGOLDANI A BELSŐ BÉKÉTLENSÉGÉT.
A Skorpiónak a hava emlékeztet, hogy nem a lepedőt vagy a csaptelepet kell görcsösen megtisztítani, hanem a gondolkodást. Az anyagi tapasztalásunk a láthatatlanból indul, az a belül megélt energiának a kivetülése. Ha nem tetszik a forma, akkor a benti anyagban kell létrehozni a változtatást - a TOTÁLIS TRANSZ-FORMÁCIÓNAK, a GYÖKERES ÁTMINŐSÜLÉSNEK az útján.
A legtöbbször a figyelemnek az irányában van az elakadás, ahogyan a gyógyulásnak a kulcsa is. A beszűkült tudatosságban soha nem születik megoldás. A fényben, a tágasságban lehet kikattanni a monoton, a robotos agymenésekből. A világosságban önmaguktól megmutatkoznak azok az erőforrások, amelyeket a mániában képtelenség észrevenni.
Az alvilági utazásuk előtt, az égitestek a Leszálló holdcsomónál elhaladva sorra letették a fölösleges batyukat (Mars: okt. 4., Nap: okt. 18., Merkúr: okt. 19.), és átestek a Plútó-féle tisztítótűzön egyaránt (Mars okt. 8., Nap & Merkúr okt. 22.). A Skorpióba belépő Napunk, ezekkel a tapasztalásokkal kerül szembe a Szaturnusszal, a jegynek a 00. koordinátáján. Az egykori áldozat és a mártír szerepkörökből kilépve, egy bölcs gurunak a szemével tudunk konfrontálódni az önszabotáló körökkel, a saját falainkkal és a beszűkültségünkkel. Belátni, hogy egyedül mi tudunk lemászni a keresztről és felelősséget vállalni a sorsunk alakulásáért.
