Plútó-Veszta együttállás | Femme fatale

Az előttünk álló hétvégén nem csupán egy különleges Bak Újhold-sztéllium (Nap-Hold-Mars-Merkúr együttállás) aktiválódik. A szombaton a Vízöntőbe érkező Vénusz maga is egy hármas együttállásnak a határán találja magát a jegy 03. fokán álló Veszta-Plútóval, akik közel 250 év után találkoznak össze az égboltnak ezen területén. Mivel a Veszta aszteroidát a korábbi együttáláskor még nem fedezték fel – vagyis, nem volt jelen a tudat szintjén, ez a mostani tranzit egy extrém & ismeretlen konfigurációnak számít.

A napokban egy 2024-es Netflix mini sorozatot néztem Griselda Blancoról, a kolumbiai drogbáróról, aki a „kokain királynőjeként” vált ismertté és meghatározó szerepet játszott az 1970-80-as évek miami kábítószerkereskedelmében.

A tv műsor egy olyan asszonyt ábrázol, aki mindamellett, hogy félelmetes kokain díler, egyben édesanya, szerelmes társ és egy bántalmazott nő is, aki túl sokáig tűrte a férfiak melletti elnyomást és kihasználást, minek következtében a lefojtott feminin energiája torzult.

Látszólag valódi hatalommal rendelkezik de áthágni a szabályokat, minden ellen fellázadni és mindenkit elpusztítani maga körül inkább a kompenzációnak, mintsem az őserő kézbentartásának a jele.

Kifejezetten szeretem, amikor egy film apró vizuális utalásokkal dolgozik: Griselda fürdőszobájában többször feltűnik egy festmény, Franz von Stuck Salomé-járól, aki a táncával érte el Keresztelő Szent János lefejezését.

A kép nem a bibliai történetet meséli el, hanem a pszichológiai és erotikus feszültséget helyezi előtérbe. Salomé egyszerre kihívó és fenyegető tekintete a femme fatale archetipikus jellegét hordozza: azt a női csábítást, manipulációt & hatalmat, amely a férfira sorsszerű pusztulást hoz és amely a patriarchális narratívában emiatt gyakran fenyegető erőként jelenik meg.

A femme fatale kifejezés a XIX. századi francia irodalomban kezdett elterjedni, de a gonosz csáberővel rendelkező női figura már jóval e fogalom előtt is létezett. A Bibliában Salome mellett Delilah, Judit (és Ádám első felesége, Lilith), illetve a mitológiai Circe, Médea, Heléna vagy a sziréneknek a történetében, amelyekben a közös szál, hogy a nő mindig a vágyon keresztül gyakorol hatalmat a férfire.

A XX. században ez a minőség aztán a film noir alkotásokban bontakozott tovább, de már az intelligens, önálló, erotikus női szereplőként. A femme fatale többé nem feltétlenül „gonosz”, inkább egy olyan nő, aki nem hajlandó passzív lenni, és ezért a férfi perspektívából végzetként vagy veszélyként tűnik fel a maszkulin dominált világban.

A végzet asszonyában megtestesül nem csak a férfi, de a nő álma is, ami persze pszichológiai értelemben a (plútói) tudattalannak a kivetülése.

Az ilyen nőt egyszerre gyűlöli, veti meg és isteníti mindkét nem.

Miközben a férfi a saját félelmeit látja benne a női autonómiáról és a nyílt szexualitásról, a rejtett fantáziáiban vágyik megtapasztalni, vajon milyen is mellette teljesen elveszítenie a fejét.

A nő pedig hasonlítani akar hozzá, mert a femme fatale azt a fajta kötetlenséget, kalandot és felelősségnélküliséget, a szabályoknak az áthágását szimbolizálja számára, amelyet soha nem mert megengedni magának. Közben tart is ettől a kivetített alaktól, hiszen olyannak lenni, mint ő, a kontroll valódi elengedését jelentené – ami ráadásul társadalmilag is helytelen.

A következő napokban a Plútó-Veszta együttálláson áthaladó gyors bolygók rávilágítanak arra, amitől rettegünk.

Ami a sötétben van.

Ami titkos.

Amit egyénileg és kollektíven egyaránt rejtegetni akarunk.

A tranzit a tudat felszínére hozza azokat a problémákat, amelyekről reméltük, hogy majd maguktól eltűnnek.

A Veszta azt is jelképezi, hogy mire fókuszáljuk az energiát.

A Vénusz mellett és a Vízöntőben: a nőnek a társadalmi szerepeire viszi a figyelmet. Amit most meglátsz magadban, az nem csak rólad szól.

Ez már nem privát, hanem a kollektív ügyünk is.

A közös szabadságunkat érinti.

Akit egykor vadnak, titokzatosnak és romboló erőnek tituláltunk, ma a függetlenségét választó „erős” nőnek hívjuk, de mintha egy újabb végletbe estünk volna. Mintha a modern amazon szerepében ugyanúgy a régi mintázatokat folytatnánk, amelyekben látensen ma is ott van az ősi harag és a férfigyűlölet.

Mert ha jól belegondolsz, a nő(i) megítélése az évtizedek során gyökeresen nem javult, társadalmi szinten nem változott. Amikor nőként fenyegetve érezzük magunkat, mert átlépik a határainkat, akkor továbbra sem tudunk kihez fordulni segítségért. Az általános hozzáállás ugyanaz, miszerint nem bízhatunk, mert a nálunk erősebbek vannak hatalmon.

Amíg azonban az egykori félelmek, a belül dédelgetett düh, a szerepekhez & játszmákhoz való ragaszkodás és a látszólagos külső nyomás irányítja a választásainkat, addig nem lehetünk igazán szabadok - és ezt a kint is mindig letükrözi majd.

A Vízöntő alacsony szintje az anarchista. A lázadó szabadságharcos. A csakazértse. A „nem tudsz irányítani, mert független vagyok”.

De amikor valamihez képest akarsz szabad lenni és a rajtad kívülálló dolgot érzed a fenyegetésnek, akkor önmagaddal harcolsz.

Ha a rendszerből akarsz megszabadulni, akkor a saját magad rabja vagy, aminek a külső tükröződése, hogy nem tudsz megfelelni az elvárásoknak vagy ki akarsz törni az elnyomásból és a terrorból.

A Vízöntő Veszta most arra rakja most a fókuszt, hogy miképp vagy jelen a kisebb vagy nagyobb közösségekben és rendszerekben, milyen szerepeket vállalsz a közösben. Vajon lemondasz-e a jogaidról, az autonómiádról és mindarról, amitől egyedi vagy.

Vagy engeded a fényedet.

A belső szabadság jele az, ha többé nem érzed úgy, hogy lázadnod kellene.

Már magadban sem kötődsz semmihez és a világtól is független vagy.

Nem szeretnéd elnyomni a saját aspektusaidat, azokat szabadon működteted.

Nem próbálod irányítani, kontrollálni, uralni a világodat, hanem hagyod lenni.

Ha a belső fényedben (magyarul: önszeretetben) vagy, akkor nem uralkodsz senkin és rajtad sem uralkodhatnak.

Ez már a felnőtt szabadság és nem holmi végletes torzulás.

A Sas szárnyai alatt létrejövő hármas együttállás szimbóluma a ’Hindu healer’, ami a spirituális fókusz jelképe, egyben a gyógyulás & szabadulás hírnöke.