Plútó vs. Vénusz | A nő, mint préda

Egy számomra is meglepő témát hozott be az elmúlt heti Plútó-Vénusz fényszög. Vajon mikor van az, hogy a figyelem már veszélyessé és bántóvá válik? Azt hiszem, hogy nőként mindannyian találkoztunk már azzal az érzéssel, amikor a másik nem tekintetében prédának és sebezhetőnek érezzük magunkat. És hogy mindez milyen további érzelmi hordalékokat hozhat magával? Például a biztonság- és bizalomérzetnek az elvesztését, kitágítva pedig a női(es)ségnek a teljes visszafojtását. Személyesen is nagyon mélyen tudtam kapcsolódni azokhoz a kliens történetekhez, amelyeket a következő napokban megosztok majd. Kérlek, hogy ha érzékenyen vagy személyesen is érint az (szexuális) abúzus témája, akkor most fokozott óvatossággal vagy ne is olvasd el az alábbi bejegyzést.

 „Viharos történéseket látok magam körül.

Kicsi vagyok, köröttem jönnek-mennek a nagyobb és sötétesebb alakok. A lábuk felveri a port. Megy valamiféle pakolászás, talán építkezés. Látom, ahogy a munkások tolják a talicskákat és különböző dolgokat hurcolnak.

Ennek a sürgésforgásnak a közepén állok kislányként.

Erős kíváncsiság van bennem, kavarog valamilyen szexuális energia is. Most nem is tudom, hogy belőlem indul a férfiak iránt vagy a férfiaktól jön inkább felém? Talán a tekintetek élesztik fel bennem vagy ez a sok maszkulin? De határozottan itt van a térben.

Mintha most azért is állnék itt meredten, mert van bennem ezzel kapcsolatban valamiféle érdeklődés.

A háttérből közben anya is figyel. Mintha most fel akarna kapni és el is akarna vinni, de mégsem teszi. Nyilván neki is feltűnik ebből valami. Látja, érzékeli ezt az energiát. Hangok, gondolatok is jönnek felőle: „Nem szégyelled magad? Mit mutogatott magadat?” – ezeket nem is biztos, hogy kimondja, de átjönnek belém a gesztusaiból, a tekintetéből.

Azt sugározza, hogy mindez szégyellni való.

Persze van ebben egy kis féltékenység is: vajon őt miért nem veszik úgy észre? Én közben élvezem ezt a rám összpontosuló figyelmet. Tetszik, ahogy a munkások huncutkodnak velem, rám mosolyognak, be-beszólnak. Természetesen ezen a szinten még nem pontosan értem, hogy ez mit is jelent és nem tudom lefordítani a történéseket mondjuk szexualitásként.

Inkább csak ezt a fajta figyelem energiát szívom le. Hogy mennyi mindent be tud az indítani, hogy rajtam van a fókusz. Gátlásokat tud ez oldani és energiát ad!

Mintha anya is pont ezt a figyelmet irigyelné és akarná. Benne ugyanis nincs ott a hasonló mersz, a vadság, a szabadság, a bátorság, ami ebben a kislányban még ösztönösen jelen van. Ezt a nyitottságot szeretné kiszedni belőlem. Érzem, hogy folyton figyel hátulról, mintha próbálná ellesni annak a fortélyait, vajon én hogyan csinálom.

Mintha szerepcsere lenne közöttünk és ő akarna tanulni tőlem vagy engem lemásolni. Pedig pont fordítva kéne ennek lennie: egy kislánynak kellene az anyukáját nézni, neki kéne okulni tőle! Ez most megcserélődött: magam vagyok a tanító, és ő az, aki tanul.

Anya most ugyanúgy bámul engem, mint a munkások. A különbség az, hogy a férfiak felvállalják, az anya meg a hátam mögött leskelődik csak titokban. Mintha szégyellné, hogy egyáltalán ilyenre gondol.

Én meg csak itt állok a Férfi és a Nő tekintete között.

Mindkét irányából jön rám a figyelem. Mindkettő akar valamit, csak más és más módon. Az egyik ad is, a másik elvesz. De valahogy mindkettő vámpír módon táplálkozik a lényemből, és egyre inkább azt érzem, hogy ez az egész csupán az elvevésről szól.

Ez most kezd lehúzni. Miért akarnak ezek az emberek belőlem csámcsogni és a saját energiámat enni? Milyen hamar átcsapott a jó érzés abba, hogy ha észrevesznek vagy látnak, akkor annak az lesz vége, hogy kelleni fogok.

Ettől kurvának érzem magamat. Valahol ott is van bennem ez a fajta energia, amire a férfiak teljesen rápörögnek. Kicsi korom óta érzem, hogy valami olyasmit tudok, mint egy beavató (pap)nő. Feleségnek nem kellenék, de a férfiak velem akarnak lenni szexuálisan és ebből a beavatásból részesülni.

Van bennem valami olyasmi plusz, amitől megőrülnek és amire a többi nő pedig irigykedik. Nekem ez addig a pontig tetszik is, hogy el tudom csavarni vele mások fejét.

De mintha itt történt volna is valami.

Most feljött bennem a harag és az erős undor. Egy idősebb férfi valahova elcsal. Bújjunk el oda, ahol senki nem láthat. Gombócot érzek a torkomban. Szörnyű képek jönnek - mint egy pornófilm jelenetei, ahol a nőnek megalázón, erővel nyomják le a torkán… akkor is, amikor már nem akarja és csak fuldoklik, levegőt sem kap... fogják a fejét, befogják a száját és ott már nincs is helye másnak…

Felnőtt nőként hasonló érzést ébreszt bennem dohányzás aktusa. Egyrészt a szabadság megélését kelti, közben undorom is tőle és nem tudom megfékezni. Ilyen ambivalens volt itt kicsiként a szexuális energiával való ismerkedés is. Volt bennem vonzódás, éreztem, hogy megélek ebben valamit, de az arra kapott reakció elutasítást váltott ki belőlem.

Hogy csinálhat ilyesmit ez a köcsög egy kislánnyal? Ez egy állatias szint! Gyomorforgató. Már azt se nézi, hogy kivel csinálja?? Egy felnőtt ember nem engedheti meg, hogy így viselkedjen. Már magamra is dühös vagyok! Micsoda egy hülye kurva vagyok!! Miért engedtem szabadjára ezt az energiát? Miért nem tartottam féken? Hogy csinálhattam ezt, aminek ilyen rossz lett a vége?

A kacérkodás jó érzés volt, de most csak szabaduljak meg innen, és soha többet nem csinálok ilyet. Azt érzem, hogy a férfival soha többet semmit! Legyen átkozott és 100 életen keresztül igya az átkomat! A férfi mostantól messziről kerüljön el!!

A sürgésforgásban a szüleim mindebből persze semmit nem vesznek észre. Nem tudnak rám figyelni és nincs védelem mögöttem.

Az egyik oldalról itt van a bántalmazás, a másik irányból pedig a védtelenség.

Ha felvállalom magam nőként, akkor majd ilyen undorító állatokat vonzok, ráadásul senki nem lesz, aki megvédjen? Amikor megélem a nőiségem és engedem a szexuális energiám, akkor ez lesz az életemben? Itt vagyok kicsiként, ötévesen, és nem jön oda apa és anya, hogy bevigyen a házba, és elküldje ezeket az embereket. Ez lenne a hátországom. Ha az otthonomban ilyen történik velem, ráadásul a környezetemben lévők hagyják is, akkor mostantól kiben bízhatok?

Ez az ősbizalom teljes elvesztése.

A férfi innentől kezdve egyenlő számomra az undorítóval és az elutasítással. Mostantól elhiszem, hogy mindenki ezen a szinten van. A férfi az, aki a nőt és annak testét kihasználja, mint egy tárgyat és amivel kedvére elszórakozik.

Már anya is megmondta: „Minden férfi egyforma.”

Többé el sem tudom képzelni az egyenrangú kapcsolódást és a szabad szexualitást. Hogy van olyan férfi, aki tisztelettel lenne a nő(i) felé, és abban a magas szintűt, a királynőit látná.

Ezen a ponton már magamban is ledegradáltam ezt a típusú vonzó női energiát és becímkéztem azt "kurvásnak" - majd száműztem magamból, a férfival együtt.

Ez volt ugyanis a legelső találkozásom vele. Ahol is megtanultam, hogy ha azt kisugárzom, akkor csak a patkányok, a mocskos férfiak fognak majd rámkapni, akik egy kurvát látnak bennem. Itt hittem el azt is, hogy a szexualitás egyenlő a kurvasággal. Összekötöttem magamban a szabad, a nyers, a független, a vad, az elsöprő energiát azzal, amiből az összes többi nő és férfi csupán enni akar.

Már ötévesen elhittem, hogy ha működtetem magam, mint nő, akkor annak ez lesz az ára.

Ezért inkább visszavontam ezt a minőséget: fiús ruhákat hordok, nincsenek lányos allűrjeim, hogy ne hívjam be a féltékenységet és a bántást. Hiszen nem választható le rólam a szexuális energia, az Én vagyok, hozzám tartozik. Márpedig ha megélem ezt a fajta önvalót, akkor vélhetőleg ilyen és hasonló dolgok fognak csak velem történni.

Inkább lemondok saját magamról, de még egyszer nem akarok áldozat, bántalmazott, kiszolgáltatott és megalázott szerepben lenni!

Ez az élmény ott és akkor megfosztott a tisztaságomtól, az ártatlanságomtól, a nőiességemtől, a női erőmtől. Én meg hagytam. Feladtam önmagamat. Azóta sem valósítom meg a női utam, mert félek, hogy azzal majd irigységet váltok ki. Helyette leszedálom magamat, hiszen egyedül akkor érzem magamat biztonságban, ha nem tűnök ki. Ha azonban nem élem meg önmagamat, akkor nincsen se teremtés, se pénz, se szerelem, se alkotás, se kapcsolat.

Most meg kell tanulnom újra bízni. Hiszen a szexuális energia a legerősebb a világon! Amint ezt visszahívom, újra bitang erős és stabil nő leszek, akinek nincs szüksége semmire és senkire."