Oppozíciók | A két világ közötti küszöbön

A Földi iránnyal megegyezően haladó gyors, illetve a Kozmikus Rend felé tekintő lassú bolygók mostanra az égboltnak a két oldalára kerültek.

Illúzió, hogy két oldal lenne.

Az előttünk álló napokban ezért az az izgalmas helyzet áll fenn, hogy mindannyian részt vesznek majd egy-egy szembenállásban: a Nap(-Mars) és a Jupiter; a Merkúr és az Uránusz; a Hold és a Plútó (nov. 3.), a Vénusz és a Neptunusz (nov. 4.) közötti oppozíciók jönnek létre, a tartósabb hatások, mint a Lilith-Szaturnusz és az Erisz(-Chiron)-Leszálló hcs szembenállások mellett.

Mindeközben a Küszöb őre - a Szaturnusz - is direktbe áll majd a Halak jegynek a 00. koordinátáján: a kezdet-végnek a határán.

A sort, a Skorpió Napnak, valamint a Bikában tolató Jupiternek a párbeszédje nyitja. Mivel a retrográd bolygónak az energiája befelé hat, a Napnak a lobogó fényében, most a LEGBELSŐBB TÁJAK FELÉ TÁGUL A FIGYELEM.

És ha már tudat- és nézőpontszélesítés, akkor érdemes lehet észrevenned, hogy a „szembenállás” szóról vajon mire asszociálsz. Mi jut eszedbe elsőre: a csatatéren egymásnak eső ellenfelek vagy mondjuk az egymás felé hajló szerelmesek?

Mint mindig (de most különösen) a tudatszint fogja meghatározni, hogy milyen megéléseid lesznek. Hiszen a bőséges energia oda tódul, ahova azt fókuszálod.

Széthúzást vagy belső feszültséget akkor élhetsz át, ha az öntudatlan programjaid szanaszét ráncigálnak és elhitetik, hogy két pólus van. Ha a belső apunak és anyunak a mondadói háttal állnak és különböző irányokba néznek benned.

Ha jobban belegondolsz, már önmagában az is egy totális illúzió, hogy két oldal létezne : )

A csillagoknak a fényében, a magas megélési szinteken egyáltalán nem ismeretesek azok a fogalmak, hogy szembe-feszülés vagy ellenharc. Még belegondolni is abszurd, hogy a Vénusz meg a Neptunusz odafönt pofoszkodnak : ))

Amikor a bolygók a 180 fokos fényszögben összekapaszkodnak, akkor a legtisztább ENERGIAÁTADÁS & KIEGYENLÍTŐDÉS jön létre. Az odafigyelés, az odafordulás által az EGYÜTTES FELEMELKEDÉS zajlik, hiszen a résztvevő égitestek beleadják magukból a legtöbbet ide a közösbe.

A közös tér: a metamorfikus homály.

A hétvégi bolygóállások már-már a megvilágosodásnak a szintjét kommunikálják, hiszen a Merkúrnak a magasabb oktávjaként az Uránusz, most a harmadik szemen keresztül küldi le a beavató üzeneteket. A Vénusz és a Neptunusz, a léleknek a finom kapuit tárja ki. A Nap-Jupiter oppozíció pedig a maximumra növeli a tudatosságot a belső tájainkra.

A feltétel nélküli szeretettel és a nagyszülői bölcsességgel fordulhatunk mindazon felfedezések felé, amelyeket a rejtett és titkos fiókokban találunk.

A két térfélen utazó bolygók valójában a benned lévő két világ: a személyiségszint és a lélek, a látható (tudatos) és a láthatatlan (tudattalan), a benti és a kinti közötti érzékelésben ENGEDNEK ÁTJÁRÁST.

Mily szép analógia ez, miközben a halottakra is gondolunk.

"Samhain persze legismertebb formájában a halottak ünnepe is: azt tartották, hogy mindazok a lelkek, akik a megelőző év során távoztak világunkból ilyenkor még egyszer átléphettek az élők világába nyíló kapun, még egyszer átjárhattak a másvilág és a miénk között. (...)

Samhain ünnepekor arra figyeltek, ahogy az Élet és a Halál kézfogásából egy új tér nyílik: a hibernálódásnak, a félálomnak, az inkubálódásnak - az anyaméhre emlékeztető, befogadó és várakozó tere.

Ez a mi világunkban szinte egyáltalán nem értékelt, a TRANSZFORMÁCIÓS, a METAMORFIKUS HOMÁLY. A kihagyhatatlan, a megkerülhetetlen kettős egységnek a tapasztalata.

Ebben a homályban való toporgás az őseink számára egyszerűbb volt: ők a fény mellett még tisztelték a sötétséget is. Nem is féltek (annyira, mint mi) a halállal szembe nézni, és a sötét mélységekben az új kezdetet úgy látták, mint a föld mélyén készülődő magvakat."

(-Gáborjáni Réka)

Valahol itt mászkálunk most.