Nőnap, 2025 | Az örömöt választani

A Vénusz évében vagyunk, amikor nem csupán a mai napnak, hanem az elkövetkező hónapoknak is a Nő(i) van a fókuszában, amely magának: a Szeretetnek, a minősége.

Az (ön)szeretetben lévő boldogasszony bőséget teremt maga köré, míg a szomorú nő lemondásokban él.

A boldogtalan és kedvtelen nő beletörődik abba, hogy már ez van. „Jó ez így – gondolja - mindegy is." Biztosan megérdemli mindazt, ami vele történik. Nem is érdekli, hogy lehetne jobb, szebb, mosolygósabb.

Hiába színtelen és szagtalan a valósága, többé nincs meg benne a lelkesedés a változtatásra. Belenyugvással, elfogadással és némi szomorúsággal éli le az életet, titkon csak a dolgok végét várja.

Bármikor elmehetne, de nem teszi. Ez a választása.

A Vénusz, ennek a szívválasztásnak a szimbóluma. Az önszeretet azt jelenti, hogy minden pillanatban amellett döntesz, ami számodra a legjobb.

Amikor lemondasz önmagadról, mert a mások igényeit szolgálod ki, akkor valójában ugyanúgy választasz, csak ilyenkor épp a kényelmesebb vagy a pillanatnyilag könnyebb út mellett teszed le a voksodat.

Azt döntöd, hogy megvonod magadtól a jót.

Ha régóta nincs az érzelmeidhez hozzáférés, akkor mostanra talán már meg sem tudod határozni, hogy mi az, ami tényleg örömet okozna a számodra. Megszűnt a kapcsolatod a teremtéseddel, blokkolva van a kreatív erőd.

Valószínűleg a pénzzel kapcsolatban ugyanúgy kellemetlen helyzetekbe kerülsz és/vagy párkapcsolati elakadásokat tapasztalsz.

Azt érzed, hogy nem bírod megoldani az élet alapkérdéseit: a saját magad ellátását, a pénzkeresést vagy a tartós kötődésben való kényelmes elengedést. Nem is érted, hogyan jutottál ide, miért függsz ennyire másoktól, hogy néha még anyagi segítségre is szorulj.

Tudatalatt valószínűleg értéktelennek tartod magadat, amiért folyamatosan megkérdőjelezed, hogy számítasz-e és egy nagy érzelmi katyvasz van benned.

Amíg a (szeretet)hiányból vagy a veszteségből próbálsz teremteni, addig újra és újra a hiányt szülöd.

Az érzelmeknek a lefagyasztása egy tanult önvédelmi módszer, ami elhiteti, hogy egyszerűbb a közömbösségben, az érdektelenségben lenni és úgy csinálni, hogy nincs is érzés. Lekapcsolni teljesen a szívet és nem érzékelni talán önmagadat sem.

Felvenni ahelyett mondjuk a gőg, a nagyképűség, a szarkazmus védelmi pajzsát és a felszínen azt mutatni vagy kifelé eljátszani, mintha nem is érdekelne semmi.

Ha túl sokáig nincs hozzáférésed a belső világodhoz, akkor idővel majd az válik rendessé és normálissá, hogy úgy tudsz csak erőhöz jutni, ha másokat lenézel vagy tárgyaknak kezelsz, akár meg is félemlítesz.

Megszokod, hogy attól lesz energiád, ha élvezed a hatalmat. Már egyszerűbbnek tűnik kegyetlennek lenni és nem megengedni az érzéseket, nem oda nézni rájuk, ahelyett mások figyelme által kicsalni azokat.

„Miért nem tudok szeretni?” – kérdezgeted majd.

A mély önutálat miatt minél jobban akar majd valaki szeretni, te annál inkább utasítod el a közeledését. Ha a korai években nem tanultad meg, hogyan fogadd be a szeretetet, akkor felnőttként is szabotálod majd a nyugalmat, nem leszel képes megengedni a gyönyört vagy élvezeteket sem az anyagiak, sem pedig a kapcsolatok formájában.

Hiába detektálod az életet és látod odakint a jóérzést, a felszabadultságot, a vidámságot, hogy akár játszani is lehetne - többé nem azt választod.

Tudat alatt vágysz vissza a sötétbe, rosszul akarsz lenni, hiszen az legalább ismerős. Nem tudod elviselni a békét, szinte kéjes örömöt lelsz a szenvedésben.

Valamikor réges régen elhitted, hogy már nem lehetsz egészséges, hogy a sötét annyira a részeddé vált, abból már képtelenség többé elszakadni. Tudomásul vetted, hogy a múlt olyan hatással volt rád, hogy amiatt nem szabad élvezni a jelent sem.

Azt gondolod, hogy örökre el vagy rontva és képtelen lennél felszabadultan létezni...

Beletörődsz, hogy ez van.

Valószínűleg kicsiként téged is bántottak, ostoroztak és már gyerekként ki kellett ölni magadból az érzéseket, hiszen akkor és ott ez volt a túlélésed záloga: nagyhatalmúvá válni és nem foglalkozni a következményeknek a súlyával. Két választás volt: vagy te leszel, aki a börtönben kínlódik és akit büntetnek, vagy saját magad válsz a bűntetővé és az elkövetővé.

Észre sem vetted, hogy ezzel viszont felhúztál magad előtt egy átlátszó plexi falat, ami mostanra elválaszt a külvilágtól és még azelőtt is ott a háromlépés távolság.

A pajzsod mögött bujkál az egykori tiszta, csillogó és az életre rácsodálkozó kislány. Az a fajta gyermeki szépség és ártatlanság, amit talán csak elrontani lehetséges. Mára rettegsz felé közeledni: azt hiszed, hogy azzal teszel magatoknak jót, ha távol tartod tőle a „hibás” részeidet, hisz a gyermekben még nincsen félsz. Adj ennek a leánykának bármit, ő azt nyíltan elfogadja és szeretetként fogja interpretálni.

Az idei Vénusz évben és a jelenlegi retrográd periódusban a Szeretet és az érzelmek megengedésének az újratanulása zajlik.

Sanszos, hogy gyerekként nem sikerült ehhez a minőséghez jól kapcsolódni vagy ha mégis, csak a fájdalom és a szenvedés társult hozzá. A boldogság sosem volt vegytiszta nyugalom.

Talán azt tanultad, hogy választani kell az öröm és a szabadság, valamint a pénz és biztonság között. Nincs olyan, hogy együtt, csak a vagy-vagy.

Felnőttként ugyanúgy nehéznek találod megélni a kapcsolódást vagy ha mégis sikerül, az inkább felszínes, nem társul hozzá valódi érzés. Hiányzik a kép arról, hogy milyen az, amikor valami tartósan jó és szép.

Nincs meg benned a hit a földöntúli boldogságra. Úgy vágsz bele a dolgokba, hogy el sem tudod képzelni a happy endinget. Nincs ott a szótáradban a könnyű, mert valahol majd biztosan elromlik... Emitt többé nem teremted meg a saját boldogságodat, azt gondolod, hogy nincs rá hatásod.

Várod, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok és/vagy kívülre helyezed a teremtést.

Az önszeretet azt jelenti, hogy óráról órára, minden egyes nap jobb döntéseket hozol magadért, mert tisztában vagy vele, hogy megérdemled. Jobban beleállsz abba, amit szeretnél és mered azt választani, ami valódi örömöt és elégedettséget ad. Nem sodródsz, nem alkalmazkodsz túl, nem az elvárások szerint élsz, hanem kiállsz saját magad és a szíved vágya mellett.

Hidd el, hogy van remény és megoldás arra, hogy az élet éljen!