Neptunusz direkt | Unio Mystica, mint alapélmény

Képzeld el, amint egy napon arra ébredsz, hogy a bolygónkat megtámadta a Szeretet vírusa. Többé nincs hazugság. Nincsen ártás. Sem bűnözés vagy gyilkosság. Megszűnik a különálló ÉN és csak az állandó összekapcsoltság van. Nincs többé „egy” vagy „egyén(i)”, helyette marad: a „mi együtt”.

A világ egy kollektív szuper-tudattá alakul.

Az Unio Mystica a mindennapos alapélmény.

Ami a kicsiben (a mikrokozmosz szintjén) megjelenik, az holografikusan kitárul a makróban – és fordítva. A Földön minden egyes ember a nagyobbnak a része és egy közös mezőben tapasztal. Az egyének ennek a kollektív tudati mezőnek az egyedülálló arcaként jelennek meg, kiknek az összes cselekedete érinti a teljes rendszert.

2025. november 7-én jött ki az Apple TV+ új sorozata, a Pluribus (latin, jel: „sokból”; lsd. ’E pluribus unum’ - „Sokból egy” → az Egyesült Államok jelmondata), amelyet mintha az anaretikus Neptunusz írt volna meg.

A sorozatot Vince Gilligan készítette, aki korábban olyan nagysikerű produkciókban működött közre, mint a Breaking Bad és a Better Call Saul. A történetnek már a szinopszisa is megkapó: a Föld legboldogtalanabb emberének kell megmenteni a világot a boldogságtól.

„Képzeld el, mekkora erőt követelhetett ezt az üzenetet elküldeni… De miért az extra munka azért, hogy közölj egy egyszerű dolgot? Miért foglalkozni azzal, hogy az titkosítva legyen? Minek megnehezíteni a dekódolást? Ez több kell legyen, mint holmi ’hello’!”

A első epizóddal ott vagyunk a sztoriban, hogy az űrből érkező rádiós jel hatására kitör egy járvány, ami emberről emberre kezd továbbterjedni, és aminek következtében a Föld lakói a szeretet kollektív tudatállapotába kerülnek.

Mondhatni: összeolvadnak a boldogságban.

A főhős, Carol, marad az egyik olyan kivétel, aki immunisnak tűnik a vírusra. A romantikus regényírónő az újdonsült helyzetet kevésbé találja örömtelinek és próbálja „megmenteni” a világot az ártó kórtól.

„Egyetlen épeszű ember sem lehet ennyire boldog!” – halljuk tőle.

.

Az új rendben Carolnak mindössze egy üzenetet kell hagynia és a többiek azonnal teljesítik minden kívánságát. Csak kérnie kell és bármit megkap.

Miközben a Szeretet állandóan emlékezteti:

„Majd megérted, ha csatlakozol. Mi tudjuk, hogy milyen érzés a te bőrödben lenni: egyedül, mérgesen, nyugtalan, gondterhelten. A szenvedés miatt a szarkazmussal és a támadással védekezni. Mi már voltunk Te. De Te még soha nem voltál „Mi”. Csak azt szeretnénk, hogy boldog légy! A világ hiányol téged. Azt akarja, hogy visszatérj. Egy szívbéli változásra lenne szükség.”

De Carolnak semmi nem megy át, ugyanúgy ragaszkodik az elvárt módhoz. Ahhoz, ahogy biztosan lennie kell. Miképp az normálisan szokás. Minden erejével azon van, hogy visszaállítsa a megszokott világát annak ellenére, hogy abban (miképp most is) mindig boldogtalan volt.

A sorozat nem holmi világvége-sztorit ábrázol, hanem egy olyan létezésnek a képét mutatja meg, ahol a boldogság válik a problémává. Ezzel mély kérdéseket vetve fel az egyén, a jelenlegi emberi állapot, illetve a társadalmi konformitás kapcsán.

A főhősnek a boldogtalansága fontos koncepciókat boncolgat és a karakterfejlődésen túl, lehetőséget ad a morális dilemmáknak a kibontására is: vajon jobb hely lenne a világ, ha abban örökre béke, megbocsátás és elfogadás lenne? Mi lenne az egyénnel, ha megszűnnének a határok? Kényelmesebb lenne egy ilyen kierőltetett boldogságban létezni? És mi van, ha ez a „csatlakozás” nem is visszafordítható?

Ezek a dilemmák a teremtésnek a kezdete óta, mióta a világ, világ, velünk vannak.

Leszakítva a tiltott gyümölcsöt, Ádám és Éva megkapta a Jó és Rossz történetét, kiűzettetett a Paradicsomból – vagyis: a boldogságból. Azóta kénytelen egy olyan világban élni, ahol a kettő mindig együtt van jelen. Küzdenie kell azzal, vajon hogyan is egyeztethető össze a gonosz, a szenvedés, a fájdalom és a halál, a mindenható és mindent szerető Istennek a létezésével.

’He that loves does not abide in death.’ - „Aki szeret, nem marad a halálban.” (János)

A vallási szövegekben újra és újra megjelenik a gondolat, hogy a kettősségnek az érzékelése illúzió, és ez az illúzió minden szenvedésnek a gyökere. A meg nem világosodott lény ennek a kettősségnek a körforgásában reked – születés és halál között. Folyamatosan egy széttöredezett valósággal szembesül: az elhagyatottsággal, a veszteséggel, a haraggal, a megbocsátásra való képtelenséggel, az ítélkezéssel, amely torzítja az érzékelését és egy saját alternatív valóságába zárja be.

A kiút ebből: átlátni a mája fátylán.

Az evangéliumból származó fenti idézet arra utal, hogy a meg nem világosodott (a nemszeretet) állapot, valójában a halálban való életnek az állapota. Ebben a létállapotban mindaz, akik vagyunk, az alapvető emberi szükségleteink által van meghatározva s azok újra meg újra szembesítenek a túlélés látszólagos értelmetlenségével. A mulandósággal, ami alól senki sem kivétel és amiben olyan tehetetlenek vagyunk, mint az álmodó, Fuselinek a „A lidércnyomás” című festményén.

A Szeretet ezzel szemben visszakapcsol a közös Forráshoz.

Oda, ahol nincs már elkülönülés.

Ahol minden Egy és ugyanarról az egy tőről ágazik ki.

Jézus, mint megvilágosodott személy, az életével a megvilágosodáshoz vezető utat próbálta tanítani. Születésnapján karácsonykor, minden évben lehetőség van a világosságot, a fényt, úgy is mondhatnám, hogy a krisztusi – azaz: a feltétel nélküli szeretet választani.

A szeretetben élni annyit jelent, mint a megvilágosodott állapotban lenni: ilyenkor még érzékeljük a viszonylagos világ kettősségét, de biztos tudásunk van a dolgok abszolút, valódi természetéről. Ebben az állapotban nincs ellentét, nincs „másik”. A megvilágosodott ember erőfeszítés nélkül szeret, mert látja, hogy valójában nem létezik az elkülönülés. Felismeri, hogy a szétválasztódása káprázat.

Az egység a létezés legalapvetőbb igazsága.

Ez teszi az abszolút szeretetben való életet nemcsak lehetővé, hanem teljesen természetessé is.

Jézus, Krisna és Buddha ebben a tudatosságban élt.

A tágabban 170, szűkebben pedig 14 éves ciklusát záró Neptunusz most három hónapig áll a zodiákus legvégső koordinátáján: a Burok & Születés határán. Az égitest 2025. december 11-én direktbe fordult, de a Kosba való átlépéig gyakorlatilag mozdulatlan marad és tőled is ezt kéri.

Miért?

Mert itt rejtette el a kulcsot az Új kezdethez. Most készül átadni a belépési kódot az Új valóságba. Ezekben a hetekben tárja fel a mélyebb üzenetét:

„Légy a Szeretet!

Maradj a Könyörület és a Megbocsátás rezgésén, hiszen ez az, ami felemel! Így indítsd az új kört, a hamarosan induló 165 évet. Emlékezz, hogy az első lépésed a saját életeden túl meghatározza majd az utódok valóságát, illetve az elkövetkező korszakoknak a minőségét is!"

A Neptunusz 2026. január 26-án (a mi életünkben először és utoljára) lesz a Kos nullán.

Az abszolút startponton.

Carol története jelenleg is íródik..

Vajon készen áll a kollektív lélek a felébredésre?

Lehet a Boldogság & Szeretet a létezésünk új frekvenciája?

-Are you reading my mind?

-No. Absolutely not. We couldn't do that if we wanted to.

-Who is 'we'? Why is everybody suddenly 'we'?

-'We' is us. Just us.

-Who the fuck is 'us'?

-Us. It's kind of a psychic glue binding us all together.

-Who am I talking to right now? Who are you?

-This particular individual is Davis Taffler. But you are currently talking to every person on Earth, including Davis Taffler. We are all One.

-How does that work?

-We don't know exactly, it just does.

-So you are in charge now?

-No. Nobody's in charge. Or everybody's in charge. Really... There's no such thing anymore. We are One. You're situation is a rare one. We will figure out what makes you different. So you can join us.

-You said my life was my own.

-It is 100%.

-So what happens if I say no?

-Carol, once you understand how wonderful this is... We only want to make you happy.’