Nap-Vénusz-Aldebaran | A stabil pillér

Az elkövetkező napokban a már szorosan egymás mellett haladó Nap & Vénusz együttáll az Aldebaran csillaggal, miközben a Merkúr utoléri az Uránusz bolygót, a Bikában. A dupla együttállás ezzel ún. uralmi cserébe kerül, hiszen az előbbi két bolygó az Ikrekben és a merkúri, az utóbbi két égitest pedig a Bikában és vénuszi uralom alatt találkozik össze.

Az Aldebaran, a világot tartó 4 pillérnek az egyike, amellyel pontosan szemben található a világok között átívelő másik oszlop: az Antares - a Skorpiónak a szíve.

Ezek az oszlopok képezik a belső és külső világodnak a stabil és erős vázait.

Az érzelmi biztonságot gyermekként az édesanya, az anyagi biztonságot pedig az édesapa képviseli.

Amikor a szülők nem partnerek és érzelmileg távoliak vagy elérhetetlenek, a kapcsolat velük kiszámíthatatlanná válik. Ha már a kezdetektől sem találod apuhoz vagy anyuhoz az utat, akkor nem látsz mintát a biztonságra és a kötődésre.

.

Később emiatt öntudatlanul is abortálod, elutasítod vagy be sem tudod fogadni a bizonyosságnak az érzetét és az állandó stabilitásnak az állapotát.

.

A világosságot jelentő Nap most itt az Aldebarannál - a Bika szeménél - halad, amely a Tejútra nézve látja a magasabb összefüggéseket és érzékeli magát a mindenséget.

A megértést szimbolizáló Merkúr közben a harmadik szemet szimbolizáló, a Bika Uránusszal áll együtt.

Hirtelen belátás, mindent áttörő fény és megvilágosodás, váratlan felismerés érkezik a belső biztonsággal, bizalommal stb. kapcsolatban. A Vénusz közelsége azt sugallja, hogy a kapcsolatok megvilágításban is lehetnek tanulságok és felismerések.

Mindaz, amit most meglátsz illetve, amire kinyílik a szemed, az lesz az alapja a világodnak, a jelenednek és az új valóságodnak.

Amikor a tekintet kizárólag csak a hiányra, a mindennapi túlélésre, a kevésre, az igákra, a fájdalomra mered, akkor nem veszi észre, hogy a védelem, az oltalom már eleve adott.

A szűkös vagy félelem alapú gondolkodás sosem lehet termékeny vagy gyümölcsöző.

Az oszlopok ilyenkor súlyos cövekké válnak, lehúznak, elnehezítenek és mozdulatlanná tesznek. A stabilitást elkezded a külső dolgokra (pl. pénz, ház stb.) vagy személyekre (pl. férj, apa) projektálni és a saját biztonságot függővé tenni ezektől. Az álbiztonságokhoz való ragaszkodás miatt akkor sem váltasz, amikor már ideje lenne.

Amikor a belső pillérek billegnek, akkor a talajvesztettség és a biztonságérzet megszűnését keltik. Ha nincs kapcsolatod a szilárd vázzal, akkor a valóságodra is az instabilitást vetíted. A lépéseidet áthatja a toporgás. A döntéseidben határozatlanná válsz vagy akár le is fagysz.

Az égi támogatás most minden irányból adott ahhoz, hogy ne csupán a tudat és az elme, de a 3D és a megfogható anyag szintjén egyaránt kitörj a korábban elhitt igazságokból és hitekből, és megformáld a valódi biztonságot!

„Úgy érzem magam, mint egy kőszikla.

Egyfajta felügyelőnek a szerepében találom magamat. Még a karjaimat is keresztbe raktam, mint egy tanár bácsi. Egy olyan pozícióban állok, ahonnan azt nézem, hogy vajon elvégezted-e a feladatot.

Hatalmas óriásnak érzem magamat, mintha nem is a Földről látnám ezt az egészet.

Egy útmutatónak a szerepében vagyok. Mint egy nagy isten, aki ül a felhőn és azt pislantja, hogy csinálod-e azt, amit tenni kell. Keveredik bennem egy tanító-vigyázó védangyalnak és a korrigálgató-terelgető szülőnek a minősége. Biztonságérzetet adok, egyben félelmet is keltek.

Azt figyelem, hogy le ne térj.

Érzem, hogy egy kicsit megfoghatatlan dolog vagyok a számodra, egy távoli valami. Nem látsz engem rendesen, olykor minta csak egy felhőként vagy buborékként érzékelnél. Pedig a szerepem és feladatom lenne, hogy elhozzam számodra a stabilitást, a biztonságot, a nyugalmat és példát tartsak.

De amiatt, hogy nem látsz tisztán, néha ijesztő vagyok neked.

Most úgy érzem magam, mint az anyukád, egy füstfelhőben cigizek a konyhában. Csak egy elmosódott pacaként érzékelsz, miközben nekem kéne megmutatni számodra, hogy mit is csinál egy nő, az hogyan közlekedik az életben, miket beszél, mikor tesz-vesz stb. De teljesen elérhetetlen vagyok. Nem tudsz megfogni, ezáltal ezt a minőséget sem vagy képes többé megszilárdítani magadban. Azt hiszed, hogy a stabilitásnak, a bizalomnak, a biztonságnak, az óvó-védő hátországnak a jelenléte az valami misztikus és távoli dolog lehet csak.

Elérhető távolságba kéne kerülnünk.

Valamilyen módon megfoghatóvá kéne tenni ezt a dolgot közöttünk, mert most nagy űrt érzek. Amíg kívülre vagyok helyezve és nem fogadsz be magadba, addig pusztán egy űrkép, egy fikció, egy gondolat és illúzió maradok.

Nem lehetek a belső bizonyosság.

Most olyan, mintha a biztonságnak, a stabilitásnak, a vezettetésnek csupán a fogalma lenne meg számodra, de ezek még nem belső érzések. Mindössze egy kivetítés vagyok, egy projekció, amit a távolból nézegetsz.

De, mint érzés, nem vagyok ismerős.

Most összegyúrom számodra mindezt valamilyen anyagba és odaadom, hogy edd meg vagy fogd meg. Érintsd, tapogasd, forgasd, ringasd a kezeidben, mint egy labdát vagy egy kisdedet! Vidd oda egy kicsit a szívedhez, hogy milyen érzés! Érezz rá, hogy nem foglak bántani.

Mindazt a gondoskodást, nyugalmat és stabilitást, amit eddig öntudatlanul is elutasítottál, kitoltál vagy száműztél - és amit anya talán nem tudott feléd átadni vagy leközvetíteni, az mostantól már a részed.

Kitöltődhet az űr.

És ebből a nyugalomból indulhat mostantól minden más is: a függéseknek a meghaladása, a korlátoknak az átlépése és az elmozdulás.”