Miss Medúza

Az Algol, a Perszeusz csillagképnek és a Bikának a 26. fokán parkoló, önmagából fényt kibocsátó állócsillaga. Az Algolt, az ókori, majd a középkori kultúrákban mégis a balszerencsével, a végzetes kimenetelű betegségekkel, a szenvedéssel, a fájdalommal, a (ön)gyilkossággal, a halállal párosították, és szimplán "démoncsillaggá" degradálták. Rossz hírnevét, a démon szemmel párhuzamba hozott jellegzetes „pislogása” erősítette. Az Algol, háromnaponta eklipszbe kerül és eltűnik az égbolton. A hangulatingadozása vajon valóban vészt jósol?

Halálos démon vagy áldozat?

Az Algolban, egészen a 19. század elejéig az elkerülhetetlen átkot, a horrort, az iszonyatot vélte látni a világ, amelyben a pszichológiának a korai éledezése hozott elsőként váltást. Azóta kezdünk ugyanis a lélek bugyraiban lakozó "szörnyekre", némileg más szemüvegen keresztül nézni. Az Algol, mindazokat az erőket képviseli, amelyekkel letehetők, elmetszhetők olyan méltatlan állapotok, amelyeket hajlamosak vagyunk "démoninak" címkézni.

AZ ALGOL MÍTOSZ

A fenti égi konstellációban, az Algolt képviselő mitológiai Medúza, a három gorgó nővér közül az egyetlen halandó. A hullámos hajáról felismerhető szűz leányt, a tengeristen Poszeidón (Neptunusz), Athéné templomának lépcsőin megtámadta és megerőszakolta. Ez a tett nem csupán a férfi dominanciával való hencegés, de a hatalomnak visszavétele is volt, hiszen Algol maga is a tengerből való.

Pallasz Athénének a szüzessége és harciassága, valójában a bevehetetlenségnek a jelképe. Az istennőnek ezen eszméjével teljesen szembement az erőszaknak a ténye, valamint a katedrálisát ért megszentségtelenítés. Minerva, a hirtelen felháborodásában gorgóvá változtatta Medúzát. Az arany hajfürtjeit kígyókká, az arcát pedig oly rúttá varázsolta, hogy amint valaki arra pillantott, nyomban kővé dermedt.

Medúzát, igazából az ártatlanságát ért szégyen csúfította el, tette torzzá.

A szörnyeteggé alakult hajadon fejét, Perszeusz, végül egy isteni segítséggel vágta le. Anélkül, hogy a lánynak az arcába nézett volna, a fényes pajzsának a tükrében nyeste le a gorgófőt s ajándékozta azt tovább Athénének, aki a harci pajzsára tűzve, ezzel az iszonytató koponyával aratott győzelmet a későbbi ellenségei felett.

A Medúza, először bátor gorgonná, Athéné fegyvereként pedig nyertes csaták kulcsszereplőjévé vált. A halálában is az ÁTALAKULÁSBAN REJLŐ ERŐNEK a szimbóluma maradt. Az égitestnek az egyik fontos üzenete, hogy amennyiben a kezedben tartod a démonjaidat, azok segítőddé válhatnak.

Az Algol egy trauma után változott szörnnyé.

AZ ALGOL ÉS AZ ÁRULÁS

A Medúza sztorijának feldolgozásaiban meglehetősen felháborító, hogy az esetek többségében az erőszakról szó sem esik. A Perszeusz életét feldolgozó, A titánok harca c. film (2010) sem merészelt átlépni az áldozatnak a nézőpontjába. A félisten, bátor hősként van eladva, aki csukott szemmel lép be a Medúzának a barlangjába, és megmenti az emberiséget a veszélyes, a sátáni nőtől, aki szoborrá változtatta az őt késsel támadó, izmos, erős harcosokat.

Miközben a művészt és a nem-művészt épp az különbözteti meg, hogy míg az utóbbi hangosan ítélkezik, és csupán a cselekményszálra fókuszál, addig az előbbi bizony merészel a tettek mögé is bepillantani. A művész, konstans azt a kérdést ismételgeti magában "Vajon miért cselekedi mindezt ez a karakter?". Mit lát az író, amikor a Medúza történetét mélyebben fürkészi?

Noha a mítosznak az újra mesélésében a Medúzára általában gorgonként utalnak, a lány eredendően nem annak született. Egy ártatlan, szűzies szépségű, ÉRINTETLEN apáca volt, Minerva istennőnek a felszentelt papnője.

A "szörnnyé", egy végzetes traumát követően vált.

Szexuális bántalmazás áldozata lett. Athéné olvasatában jogos volt a felháborodás, hiszen a lány megtörte a cölibátusát, ezért a legtöbb narrációban a Medúza egy megérdemelt büntetést kap. Miközben a bántalmazója szó szerint istenként létezhet tovább szabadon. Egy későbbi történet szerint egyébként Neptunusz, a saját nővérét is megerőszakolja. Az ehhez hasonló rape sztorik elég gyakoriak voltak a mitologikus időkben. Miss Medúza esete azonban nem csak a megerőszakolásról, de az ÁRULÁSRÓL is beszél.

Amikor a lányról olvasol, a neve mellett a balszerencse, a tömeges túlkapások, a súlyos válságok, a végzetes események, az erőszakos halál: a lefejezés, az akasztás, a lincselés, az áramütés tűnnek fel.

És hajlamos lehetsz elfelejteni, hogy mielőtt Medúza kígyófejű démonná lett volna, a súlyos bántáson túl, még hitszegés is érte. A nőtársa, Athéné, a támogatás, az odafordulás, a megértés és a segítség helyett: elítélte és megbüntette őt. A bántalmazóját és a bántalmazásnak a tényét ezzel pedig FELMENTETTE. Csoda, hogy a Medúza dühkitörésekkel reagált?

Ami HISTERICAL, az általában HISTORICAL. Ahol végletes érzelmek jelennek meg: ott történet, múlt, OK is van.

A Posszeidón által, az Algolhoz szorosan kapcsolódnak a függőségek és az alkoholnak a témája is. A Neptunusz, a világok közötti határvonalnak, a ködös, a toxikus, a homályos ügyeknek az archetípusa. Érezhetően szűk a mezsgye a démoni és az isteni, a művész és a bűnöző, a megvilágosodott zseni, valamint a tébolyult őrült között. Az alkohol tompíthat, érzéketlenné tehet, kővé dermeszthet. Egyesek a kreativitás szérumaként használják, míg másokat a hazudozás, a bűnözés felé hajt. Az italnak a negatív befolyása alatt elveszted a kapcsolatot a racionalitással, az erkölccsel, ami ördögi cselekedetekbe terelhet.

Sok idő telt el a legendák megszületése óta, mégis mind a mai napig hasonlóan fordulunk el az alkoholizmus, vagy az egyéb abúzusok áldozatainak az irányából, anélkül, hogy megkérdeznénk: "Miért?". Még mindig könnyebb a cselekedetre figyelni és ítélkezni.

Az áldozatiságnak a ledémonizálása, az abúzusnak az elbagatelizálása, annak el nem ismerése, lekicsinyítése, a meg nem történté tevése: a csendes dühöt erősíti.

Már a középkorban is felvetették egyes művészek, hogy a Medúza rémlegendáját vajon a férfiak kreálták? A női vágytól és a nyers energiától való félelmükben, azok inkább a Perszeuszt istenítették tovább? Nem ez lenne az első eset, ahol a zabolátlan, a nyers női minőséget démonivá, sátánivá fokozzuk le.

AZ ALGOL PSZICHOLÓGIÁJA

Az Algol történetének a mélyebb megértéséhez, érteni kell a traumás folyamatoknak a pszichológiáját.

Amikor a lélek egy negatív eseményt él át, a tudat önvédelemből lehasítja, leválasztja, lefagyasztja magáról az azzal kapcsolatos érzelmeket, amelyek így odabent elkezdenek szörnyekké dagadni. A kővé dermedés valójában arról szól, hogy a görcsös felejteni akarás, teljesen befagyasztja a tudatot a trauma pillanatába, újra és újra ismételve, átéltetve azt.

A tükörképét meglátó Medúza, akkor szembesül a szörnnyel, akivé a düh elengedésének a képtelensége változtatta, amikor a lefejezés már a végső megnyugvást hozza el a számára. A feldolgozatlan trauma leválasztotta Medúzát az életről, az itt és mostról és egy zombi, egy halott, egy élettelen, egy fogoly állapotban tartotta, meggátolva számára a megbocsátást, valamint a tovább lépést.

Az Algol, a rothadó, a bűzlő hal fejének a levágása is. Az a céltudatos és éles pillanat, amikor egy csapással véget vetsz egy olyan helyzetnek, ami addig a pontig meredtté, közönyössé, kőszoborrá tett. Az Algol szimbolikájához kötődik a „lefejezésnek” - vagyis, a korábbi hatalomnak, a dicsfénynek az elvesztése is, egyben az árulás és a hatalomátvétel. A fej úgy is értelmezhető, mint a magasabb tudásnak a szimbóluma, de lehet az agymosásnak, a tudatalatti negatív programok zakatolásának és az őrületnek a jelölője egyaránt. Tudható, hogy Sztálin horoszkópjában Algol–Plútó, Einstein képletében Algol–Jupiter együttállás volt. A fej elvesztése spirituális értelemben arról is szól, hogy átadod magadat az isteni vezéreltetésnek.

---

A Nap, mielőtt megérkezne az isteneknek a szerelmi fészkéhez - a Plejádokhoz, minden év május 15-19. között együtt áll az Algollal, amit a pesszimista asztrológusok időről időre kihasználnak a félelemkeltésre. Mondván, ilyenkor felerősödnek az árnyerők, a félelmek, az indulatok, a rossz álmok, a kísértések stb. Ha ez így is lenne, azok csupán a saját, a már meglévő frusztrációkat tükröznék le. Ilyen esetben tehát arra érdemes figyelni, hogy vajon milyen belső félelmeket engedsz eluralkodni magadon? Mi az, ami odakintről most magával ránthat, betriggerelhet?

Az Algolhoz, az asztrológiában sokszor a vad indulatokat, a hőzöngést, a mások hibáztatását, a szélsőséges cselekedeteket, a tehetetlenséget, a menekülést, a brutalitást, az erőszakot, a gyilkosságot kötik. A démoncsillagról úgy tartják, hogy vonzza maga köré a szerencsétlenséget, a veszélyes ellenségeket, a vészterhes helyzeteket. Negatív megélésben a szélsőséges természetnek, a bosszúszomjnak, az intenzív szexuális energiának, az erőszakos cselekményeknek (pl. sorozatgyilkosság), a destruktív hajlamnak a jelölője.

Talán mostanra érthető, hogy az Algolnak az üzenete, szimbolikája ezeknél sokkal messzebbre mutat. Az égitest emlékeztet, hogy néha egy válság vagy a krízis visz oda, hogy kreatív megoldásokat keress és mozgósítsd a belső erőtartalékokat. Az ártatlanságnak az elvesztésével együtt járhat a tehetetlen düh, a torzulás, a szembesüléssel viszont megszülethet valami fontos. A trauma, a sérülés mindig veled maradnak, de azok idővel hajtóerővé finomulhatnak. A gyilkosság, spirituális értelemben nem más, mint a saját erőknek a magasabb szintre emelése és teljes transzformációja. Mindazon dolgoknak az átalakítása, amelyek nem a fényt vagy a tudatosságot képviselik. Az Algolhoz kapcsolódó kígyó, a legtöbb kultúrában a traumából való gyógyulást, a beavatást, a tisztaságot, az átminősített energiát jelképezi. Az Algol, az asztrológiai képletben ezért küzdelmet, határozottságot, erélyességet mutat azon az életterületen, ahol áll a Bikában.

A 2023. május 19-ei Bika Újhold itt az Algolnál, és már a Fiastyúknak a vonzáskörzetében lesz pontos.