Merkúr vs. Uránusz 3/3. | Kulcs az elmúlt hetekhez

Az Égi Hírnök Merkúr november elején indult vissza a Jupiter házából: a Skorpióba, hogy segítsen lekerekíteni a Nyilasba készülő Lilithnek a munkáját, itt a jegyben. A Merkúr az elmúlt hetekben megállított és befelé hívott, s ha nem is mondatott ki mindent hangosan, legalább a tudatnak a felszínére hozta mindazokat az ügyeket, amelyek addig a sötétben és rejtve voltak.

Nagyon figyelj, mert most kapod meg a kulcsot az elmúlt hetekhez!

A Merkúr az ide-oda útja során háromszor kerül(t) szembe az Uránusszal (korábban: okt. 29., nov. 19.) és a mai utolsó oppozícióban, a Lilith-tel való pontos együttállásból vesz részt.

A sorban a harmadik Merkúr-Lilith együttállás ráadásul ugyanazt a koordinátát (’𝐀𝐧 𝐢𝐧𝐝𝐢𝐚𝐧 𝐰𝐨𝐦𝐚𝐧 𝐩𝐥𝐞𝐚𝐝𝐢𝐧𝐠 𝐭𝐨 𝐭𝐡𝐞 𝐜𝐡𝐢𝐞𝐟 𝐟𝐨𝐫 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐢𝐯𝐞𝐬 𝐨𝐟 𝐡𝐞𝐫 𝐜𝐡𝐢𝐥𝐝𝐫𝐞𝐧’ – „Egy indián asszony könyörög a parancsnoknak a gyermekei életéért”) aktiválja, amelyen a novemberi Skorpió Újhold & Merkúr kazimi történt.

Az akkor még retrográdban lévő bolygónak a Nappal való együttállása rávilágított, hogy ezzel a szimbólummal dolgozz!

És mi történik ebben a jelenetben?

Az indián asszony kifejezi a felette álló hatalom előtt a vágyait és érzéseit. Egy rendkívül nehéz helyzetben is megszólaltatja azt, ami benne van - vállalva annak minden következményét és a kockázatot, hogy a másik talán nem is fogja megérteni.

A Nyilas/Ikrek stációt, tehát a látszólag két világnak a találkozását és a nézőpontoknak a közelítését nem véletlenül előzi meg a Bika/Skorpió ideje, amikor a bizalomra, a könyörületre és az intimitásra való képességeket tanulod.

Ha gyerekként sosem érkezett meg a várt dicséretet, az arra kondicionálhatott, hogy folyton az elismerésért harcolj.

Később emiatt válhatott fontossá az öltözködés, a külső megjelenés, a formás test is, amellyel figyelmet nyerhetsz ki a környezettől. Sokszor már nem is magadért vagy kedvből teszel ezekért, csak hogy az eredményeket mások is lássák.

A belső bizonytalanságot kívülről próbálod erősíteni, ahelyett, hogy belülről edzenéd a biztonságot.

Amikor a bizalmatlanság indítja a vágyat, annak az eredménye is csak az lehet:

"A másik tényleg felnéz rám? Komolyan nekem szánja a bókokat és a dicséretet? Milyen szándékkal jön, miért közelít, mit gondolhat, miért mondja, amit mond?" - marad odabent az általános megkérdőjelezés, a túlgondolás vagy a találgatás.

Később, hogy a felnőtteknek a világában is képes legyél működni, a belső bizonytalanságot és a kicsiséget elpalástolandó, felhúzod magadra a túlzott büszkeséget. Hogy jóval nagyobbnak látszódj, mint a többiek, a gőggel fújod fel magadat.

Elbújsz a szerepeid mögé, lsd. férfi(as) energia, vezetői pozíció, magas beosztás, ahol parancsolgathatsz, mások fölé kerekedsz, többnek gondolhatod magadat. És bebizonyíthatod, hogy te vagy a főnök meg a király, mert hát irányítasz és döntesz.

Valamikor elhitted, hogy biztonságosabb a férfiben lenni: a fejből működni és nem hagyatkozni túlságosan az érzésekre vagy teljesen átadni magadat azoknak. Ahogyan kint, úgy belül is a maszkulin próbál felülkerekedni, uralkodni és vezetni. Annak gyerekes gőgje persze csak egy önvédelmi pozíció. Azt reméled, hogy amíg mások fölött vagy, lekezelően viselkedsz és ítélkezel, addig nem érhet el a bántás.

Legbelül közben ugyanolyan bizonytalan vagy a saját minőségedben és igazából sehogyan sem vagy magaddal.

Ezért néha hirtelen, meggondolatlanul, elhamarkodva vagy dühből mondasz ki dolgokat. Az apróságokon is felhúzod magadat és látványosan túlreagálod a dolgokat, amivel azt közlöd, hogy igazából rettenetesen félsz. És mélyen belül több figyelemre, megértésre, szeretetre vágynál, de fogalmad sincs azt hogyan fejezd ki a világnak.

A talán magadat is meglepő reakciók, amelyekért utólag persze szégyenkezve szabadkozol, sosem a semmiből jönnek… Azok a vélt vagy valós igazságtalanságra, az elfogadásnak a hiányára válaszolnak.

A biztonság számodra azt jelentené, hogy a másik ember figyelme maximálisan feléd árad. Amikor ennek az ellenkezője történik: ő el van merülve a saját dolgaiban és fejében, meg figyelmen kívül hagy, a viselkedésével benyomja a "nem vesznek észre" és a "harcolnom kell a figyelemért” ( =szeretetért) korai fájdalmát.

A túlreagálás mindössze egy jel arra, hogy egy olyan sebet találtak, ami neked nagyon fáj és amivel foglalkoznod kéne.

Ehelyett viszont a külvilágra haragszol és onnan akarod kifacsarni a reakciókat. Jön a felháborodás: "Mégis, hogy bánhatsz így velem!?".

Amikor a sérült belső gyermek azt érzi, hogy nincsen meghallva, elismerve az igazsága és ami számára fontos, akkor próbálja reagálásra bírni a környezetet: zajt csap, rosszul viselkedik, hisztizik, lázad, veszekszik, kritizál, dühöng, eldob valamit, bánt, sír stb., ami egyetlen egy dolgot kiált:

"Vegyetek már észre!"

Az fáj ugyanis a legjobban, hogy távolság van és a másik egyre messzebb van, amikor csak azt szeretnéd, hogy végre közel legyetek!

Mindenki a figyelemre, a szeretetre, a megértésre, a kedvességre szomjazik.

Nincsen szükségünk a jótanácsokra, a szigorú kioktatásra, az okosságokra, a lelombozó kommentekre és a megmondásokra. Amikor a nagyot játsszuk, akkor vagyunk a legkisebbek és csak azt szeretnénk, hogy valaki odaüljön mellénk, mélyen a szemünkbe nézzen és csendben meghallgasson.

A férfinak, nőnek, felnőttnek és gyermeknek, de a belső részeknek is ennyi kell, hogy szeretettel, feltétel nélküli elfogadással és némi kíváncsisággal legyél feléjük. Mert a benned lévő nő most ugyanúgy harcol, hogy végre kapjon már figyelmet, ahogyan anya is azért küzdött, hogy lássa már meg valaki nőként.

Ez a nő az ősrégi, az eredendő bizalomvesztés miatt nem tudott eddig előlépni.

Valamiféle jelre várt.

Megerősítésre, hogy visszajöhet.

De a biztonságot nem lehet kívülről remélni.

Azt meg kell tudni előlegezni, hiszen ez lenne a bizalomnak a 𝑣𝑒𝑟𝑦 definíciója.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer úgy közeledj a világhoz, ahogyan azt a szülődtől vártad volna gyerekként?

Nem távolságtartón, a nagy és felfuvalkodott óriásból...

Érezz bele, neked mennyire rosszul tud esni, amikor a másik feléd tornyosul a mindent tudó energiájával, miközben te "alulról” jössz a naiv kapcsolódási vágyaddal. Úgy nem jöhet létre az intimitás, ha elválasztanak minket az önvédelmi falak vagy szerepek. Ha nem tudunk odaereszkedni egymásnak a szintjére akár csak egy gesztusnak az útján.

Pedig ugye milyen jól tud esni, amikor a másiknak a tekintetéből vagy a szája sarkán lévő apró mosolyból érezni, abban ott van a szeretet! Vagy amikor egy ember mindössze a jelenlétével sugározza: „Itt vagyok”.

És milyen szörnyű, amikor ezzel szemben észre sem vesznek és nem figyelnek ránk.

Már a szülők is elrontják azzal, hogy elfelejtenek kíváncsiak lenni a gyerekeikre.

Ott állsz kicsiként értetlenül:

"Mielőtt hozzálátsz nevelni, előbb nézd már, hogy én ki vagyok! Vedd már a fáradtságot, hogy megismerj! Gyere már le egy kicsit a szintemre és figyeld meg, vajon mit és miért csinálok, mielőtt rám szórnád az okosságaidat. Kinek van erre szüksége??”

Amikor így indulnak a kapcsolódásaid, nem meglepő, ha később magad is hasonló módon közeledsz az egyes aspektusaidhoz. Elkezded nevelni a gondolataidat: "Hogy viselkedsz már! Miért nem mondtál okosabbat? Miért nem csináltad jobban?” - miközben mint gyermekként, most is beérnéd azzal, hogy szimplán figyelmet kapjanak a kétségeid.

Lásd azt a képet, ahogy apa ott ül az íróasztalánál a papírok és a munka felett, de a szeme sarkából valami elképesztő mély szeretettel néz rád.

Ahogy figyel, most egyre kíváncsibb lesz rád. Szeretné megnézni, vajon mivel van ennyire elfoglalva ez a gyerek?? Mi az, ami ilyen szinten leköti a figyelmét? Mit játszik? És ő felnőttként mit tanulhatna ezekből a játékokból? Ahogyan beszélteted a figurákat...

Kedve is lesz, hogy leüljön hozzád és megfigyelje a világodat, ahogyan az működik.

Hiszen ennek a csöpp világnak is van egy igazsága, ami épp ugyanolyan valós, mint az övé. Semmivel nem kevesebb. Vajon mit tudhat ez a gyermeki naivitás, tisztaság és jelenlét? Mi az, amit oktathatna a nagyobbnak?

Apa most leül ide melléd, de te észre sem veszed, mert annyira bele van csavarodva a játékba. Minden szál figyelmeddel ott vagy, maximálisan jelen, belemerülve a pillanatba, mert teljesen biztonságban érzed magadat.

Önmagában ezt nézni - már ebből sokat lehetne tanulni!

Ennél több nem is kellene, hiszen egy olyanfajta jelenlétre tanítod, amit ő maga nagyon rég csinált. Talán már az idejére sem emlékszik...

Aztán megkérdezi, hogy becsatlakozhatna-e a játékba. A kezébe veszi az egyik kisautót, amit tologattál. Elkezdtek játszani, kapcsolódni és ugyanazon a szinten találkozni. Egy méretűvé is váltok: többé nincs a kisebb és nagyobb, a lejjebb vagy feljebb és a vajon ki tud többet. Nincsen különbség az igazságok, a világok, az oldalak vagy a tudás és tudás között, amikben a gőgösség vagy érzelmi kicsekkolás elválaszthatnak.

A sebesült belső gyermek nem, de a gyermeki éned emlékszik erre a fajta kapcsolódásra még akkor is, ha a komoly felnőtted próbálná leparancsolni őt vagy az utolsó padba ültetni.

Ne felejtsd hát el minden helyzetben megnézni az másik oldalt! Belehelyezkedni a túloldal látáspontjába és néha azzal a szemmel is megvizsgálni a saját viselkedésedet.

Vajon innen nézve is így csinálnád?

Mindenekelőtt pedig légy befelé kíváncsi! Vajon ki az, aki most kommunikál belőled? A tiszta érdeklődés vagy a figyeleméhes gyermek? A felnőttség abban különbözik az utóbbitól, hogy ott már nem kívülről keresed & követeled a figyelmet, hiszen magad vagy a konstans jelenlét.

Hidd el, a valódi biztonságot az adja, hogy miközben történik is az élet, abban te ott vagy szívvel-lélekkel. Mind érzelmileg és tudatossággal. És észreveszed, hogy mit vagy miért csinálsz. A bizonytalanság abból indul, hogy látszólag itt vagy, de sokszor mégsem.

A Merkúr ma ezzel az utolsó információval kíséri a Lilithet a Skorpió anaretikus koordinátájára, ahonnan az égitest december 20-án lép majd át a Nyilasba – aktiválva a Merkúrnak a szemben lévő házát, az Ikrek területét is, a következő 9 hónapra.