Merkúr vs. Plútó | Büszkeség és Szabadság

A Merkúr néhány napja már megérkezett a Napnak az uralma alá, ahol a (2025. júl. 18. – aug. 11. között tartó) retrográdja miatt idén is elnyújtottan időz majd: az égitest egészen szeptemberig a büszke Oroszlánnak a házában lesz. Az Égiek Hírnöke a mai napon az uránuszi uralom alatt álló Plútóval való szembenállásából lép be a retrográd előtti árnyékába – vagyis: éri el az Oroszlán 04. koordinátát, ahova a tolatása során visszatér majd. Ezeknek a napoknak az aktuális témáit fogjuk újraértelmezni az elkövetkező nyári hetekben.

A Merkúr-Plútó tranzitról szóló korábbi kész dokumentum a lomtárban végezte.

Úgy éreztem, hogy nem tudná szebben elmondani azt, amit az utcai tömeg szombaton nagyban is felrajzolt: egyedül az elfogadás & szeretet (Oroszlán) képes legyőzni a sötétséget (alacsony Plútó) - helyesebben: felismerni és meglátni a másik oldalban is önmagát.

A harmincadik Pride nem csak a melegjogokról, hanem az alapvető emberi jogokról, a szeretetről, egy szebb jövő reményéről és a szabadságról is szólt.

És nem utolsó sorban arról, vajon meg tudod-e engedni, hogy békében legyél önmagaddal.

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere így köszöntötte azokat az embereket, akik semmi mást nem kívánnának, mint örülni és élni:

„Jó estét Pride, jó estét Szerelem! Bocs de nem úgy néztek ki, mint akik be vannak tiltva.”

Majd folytatta:

„Ma van a magyar szabadság napja. A rezsim elfelejtette, pedig egykor ők foglalták törvénybe. Mára elfelejtették a szabadságot is, de mi nem felejtettük el. Szabadságünnepet szervezünk a magyar szabadság napján, azon a napon, amikor a szovjet csapatok kivonulására emlékszünk.”

És végül kiemelte:

„Mi tudjuk, hogy a többséghez tartozni nem privilégium. A többséghez tartozni felelősség, hogy mindaz, ami nekünk megadatott, másoknak is járjon ebben a városban és ebben a hazában. Az emberi méltóság védelme számunkra erkölcsi parancs."

A Merkúr az '𝐀 𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚𝐥𝐥𝐲 𝐝𝐫𝐞𝐬𝐬𝐞𝐝 𝐦𝐚𝐧 𝐚𝐧𝐝 𝐚 𝐝𝐞𝐞𝐫 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐢𝐭𝐬 𝐡𝐨𝐫𝐧𝐬 𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝' (magyarul: „Egy ünnepélyesen öltözött férfi és egy szarvas, lehajtott aganccsal”) c. sábai fokon lép át a július 18-áig tartó retrográd előtti shadowba.

Nem ez az első szimbólum, amelyben a kétféle természetnek a találkozását, a két oldalnak a kiéleződését láthatjuk (lsd. korábbi írások: macska vs. egér, autó vs. vonat). Az időszak nagyon erősen hangsúlyozza az ellentétek kibékítésének, a szövetségeknek, az egyensúlykeresésnek, az elfogadásnak és a párbeszédnek a fontosságát.

Elsősorban: önmagadban.

Az ünnepélyesen öltözött férfi az emberi kultúrát, a társadalmi szerepeket és a civilizációs rendet jelképezi. A szarvas ezzel szemben az ösztönös, a szabad, a vad & természetes lét, a lelki érzékenység vagy spirituális éberség.

A „lehajtott agancs” (vagy „behajtott szarv”) maga a szelídség, az alázat, az önuralom, a békés erő, tehát a támadó ösztönöknek a tudatos féken tartása lehet.

Ez a szimbólum azt üzeni: a valódi hatalom nem az erőszakban rejlik, hanem az önfegyelemben.

A vad természet nem az elnyomástól szelídül meg, hanem amikor harmóniába kerülhet az emberi tudattal.

A jelenet hasonlít egy „találkozásra” az egyén két aspektusa: a civilizált és a vad, az ésszerű és az ösztönös, az isteni és az állati között, ahol a természet meghajol az emberi tudat vagy beavatás előtt.

A szimbólum meglepően rezonál a Budapest Pride mélyebb, spirituális és társadalmi üzenetével — különösen az idei esemény tükrében, ahol a közösség egy betiltott, mégis békés és méltóságteljes jelenléttel válaszolt az elnyomásra.

A „formálisan öltözött férfi” képviseli a hatalmi erőkön túl a queer közösségnek a tudatos, a felemelt fejjel való részvételét egy olyan társadalomban, amely gyakran marginalizálja őket. A díszes öltözet itt nem csak ruhát jelent: ez a méltóság, az identitás vállalásának ünnepi, civilizált, de határozott aktusa.

Ahogy Karácsony Gergely fogalmazott: „Inkább úgy néztek ki, mint akik békében és szabadon egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő hatalomnak.” Ez a fityisz sem kiabálás vagy düh, hanem a belső békéből táplálkozó ellenállás, az önazonos és ünnepélyes jelenlét.

A szarvas ennek az ösztönös, a természetes, a szabad létezésnek a vágya és a queer létben gyakran érezhető az őszinte, az eredendő létformák keresése, a „belső természet” vállalása, amit a társadalmi normák próbálnak elnyomni. A lehajtott agancs nem a megadás, hanem a választott szelídség: a közösség nem támad, nem tombol – csupán méltósággal és tisztán megmutatja magát.

A szarvas viselkedése arra utal, hogy az ösztön és az érzékenység nem gyengeség, hanem erőforrás – egy másik típusú erő, amely együtt tud élni a tudatos, a civilizált jelenléttel.

Ez a szimbólum végső soron egy belső és kollektív integrációról szól: hogyan tud együttműködni a benned - és a mindannyiunkban - ott lévő sebezhető, vad, ösztönös rész (a szarvas), valamint a társadalmi szerepek, a kultúra és a tudatosság (a férfi).

Vajon ezek a szereplők el tudják fogadni egymást? Tudsz-e megértő lenni a belső sokszínűséggel szemben? Vagy versengenek benned a különböző én-részek? Most is jobban megítéled, alacsonyabbra helyezed az egyiket a másiknál? Harcolsz-e még saját magaddal? Vajon miért próbál az egyik aspektus győzni benned?

A Pride személyes és kollektív üzenete egyaránt az, hogy nem eltüntetni kell az identitások különbözőségét, hanem büszkén megmutatni és vállalni, hogy igazából együtt lehetnek/lehetünk egészségesek, harmonikusak, emberiek.

A félelemből eredő hatalom vagy belső sötétség úgysem tud mit kezdeni azzal, aki vagy ami a szeretetteli önmaga.

Ahogy Karácsony Gergely is mondta:

„Az üzenet világos: nincs hatalmuk felettünk.”