Merkúr-Neptun együttállás | Tune IN

Metaverz káosz, funny illúziók, éber álmodás, mozgalmas éjszakák, dreamy downloadok. A teljes héten érezhető a Hermésznek és a Neptunusznak a péntekre pontos és az addig egyre közelítő együttállása. A vasárnapi Halak Újhold előtt a Messenger most leadja a drótot a Mélységek istenének (Merkúr-Neptunusz együttállás: március 8.), amelyet a jegyváltása előtt a Nap még egyszer telibe világít majd (Nap-Neptunusz együttállás: március 17.).

A napokban már esett szó a Halak-féle működésről, amelynek az alacsony szintje a valóságból való kimenekülésre használt (spirituális) by-pass vagy kicsekkolás, az önáltatásként és önhazugságként gyártott illúzió, továbbá az azokból eredő csalódott, a depresszív, a mártír és a mindenféle dejószenvedni és szegény-én állapot.

„Az illúzió és a valóság közti térbe lép be a FÜGGŐSÉG, a hiányba lép be a hiányt elfedő másik hiány, ami valóságnak álcázza magát, így jön létre az elérhetetlenség vonzalma emberfüggésnél, az örök áhítozás valaki iránt, aki nincs jelen, nem az, ami lehetne, aminek szeretnénk, de véget nem érően lehet várni rá.”

– írja Tisza Kata a ~Szakáll Péter illúziói. Emberfüggések és szabadulások~ c. könyvében.

.

A függőségről elsőre a drogra vagy az alkoholra vagyunk hajlamosak asszociálni, pedig a tudatnak számos trükkje van a valóságvizsgálat kikerültetésére választott addikciókra. Ilyenek pl. a túlevés, a spiritualitás, az elérhetetlen kapcsolatok utáni áhítozás, a munkamánia, a diplomagyűjtés, a tv, a sport, a szex stb., amelyeket túltolva pont ugyanolyan toxikusan lehet alkalmazni, mint a cigarettát, az italt vagy épp a nyugtatókat.

Akik hajlamosak a rózsaszín álomuniverzumba és a kényelmes bubble-ba visszahúzódni, azok a kötődési mintázatukban, az étellel való viszonyukban, az önkifejezésükben stb. is ugyanazt fogják keresni és az önismeretet, a másik embert, a szerelmet hasonlóan DROGKÉNT FOGJÁK FELHASZNÁLNI.

Amíg önmagunkat sem látjuk tisztán, addig az életnek minden egyes területén olyan szituációkat hívunk meg, amelyek segítségével a hamis képzelgéseket reflektálhatjuk vissza, hogy véletlenül se kelljen szembesülni a realityvel. Olyan emberi kapcsolódásokat alakítunk ki, legyen szó egy terapeutáról, spirituális vezetőről, barátról vagy főnökről, amelyekben a gyerekkor hangulatát idéző ámulatokban maradhatunk, majd időről időre ÖNIGAZOLHATUNK.

A spiri sallangok dobogósa nálam a ’flow’ – vagyis: a (MEG)ENGEDÉSNEK AZ ILLÚZIÓJA, amivel remekül lehet álcázni az elköteleződésre való képtelenséget és a belső bizonytalanságot. Manapság már mindenki óriás áramlásban van, és nem kívánja definiálni, isten ments „címkézni” a kapcsolódásait vagy az érzéseit.

A meglátásom szerint a totális bypasson túl mindez ott csúszik baromira félre, hogy egyúttal a léleknek a beszéde is lefojtásra kerül. Az elfutásra használt nagy flowban és a gondolatok kizárásában elfelejtünk ugyanis a finomabb hangokra ráhangolódoni és a lélekszóval kommunikálni.

Hiányzik a valódi tune in.

A világunknak egyébként nem véletlenül vannak az érzékszervekkel befogható határai és nem b@sztatásból kaptuk a gondolkodásnak a képességét sem. Ezek segítenek abban, hogy ne folyjunk szét a hétköznapokban amőbaként és hogy képessé legyünk LEÍRNI A LÉTEZÉSÜNKET önmagunk számára.

A mihez tartás végett szükség van arra, hogy határozott igeneket vagy nemeket tudjunk mondani, képessé legyünk méltón lezárni a köreinket és kapcsolatainkat, vagy akár határt húzni bizonyos dolgok, helyzetek vagy személyek irányába. A legtöbben azonban saját magukat vagy az odabent megjelenő gondolatokat és érzéseket sem tudják keretbe helyezni.

„A terápia az ILLÚZIÓ ELVEVÉSE tehát, megérkezés a realitásba, ami felfedi a fájó hiányt, aminek elnyomására jött létre az illúzió - tehát a függés a várakozástól. Van egy ILLÓZIÓTALANODÁS abban, amikor megértjük, hogy amit szerelemnek hittünk, az valójában sérülések, hiányok, fájdalmak találkozása, halmozódása és fokozódása, vagy csak test szintű kielégülés.

Az eredeti hiány természetesen nem szűnik meg ezáltal, de elindul egy gyászfolyamat, aminek ugyanakkor felszabadító ereje is lesz: NEM KELL TÖBBÉ HAZUDNI. Attól, hogy rálátunk legmélyebb mozgatórugóinkra, esélyt is kapunk, hogy más döntéseket hozzunk.

A kodependest az hajtja, hogy mindent megtesz, hogy elérje a remélt hatást, ugyanakkor bármit megtesz, de annak nincs értelme, a dolgok nem változnak. Az egyetlen lehetőség tehát saját viselkedésének változtatása: tegyen mást, tegyen kevesebbet, ne tegyen meg bármit, vagy ne tegyen semmit.

Menjen el és magáért tegyen meg mindent. Ha ott a semmi jön, akkor a semmivel szükséges megbarátkozni. Ez egy létgyász is.

De mégis egy tiszta és szabad tér, ahol csak te vagy, önmagaddal. És mivel csak te vagy ott önmagaddal, de már nem harcban, hanem békében, egyre azonosabban is vagy jelen önmagaddal, egyre kisebb játszmatérben akarsz és bírsz már részt venni bárki mással is.

Valahányszor az egyedüllét elől akar valaki menekülni, még nagyobb egyedüllétbe kerül. Fontos lenne megtanulni az egyedüllét kivezetését a létmagányból egyszerűen csak a létezésbe." (-Tisza Kata)

Ugye? : )