Merkúr & Lilith 3/3 | Szólalj meg, Nő!

A Lilith december hónapnak az első napjaitól egészen a 20-ai jegyváltásig halad szemben az Uránusszal: a nőiség tabusított témáinak a felszabadulása többé nem halogatható! A Merkúr-Lilith közötti harmadik, egyben utolsó együttállás a Skorpió 28. fokán a kulcs most a tudatosításban és a kihangosításban.

Az asztrológia azt mondja, hogy az élet & halál, az érzelmi & anyagi biztonság, a bizalom & intimitás egymástól nem elválasztható területek. A Skorpió-Bika tengelyeként ugyanis összekapcsolódnak a ragaszkodás vs. transzformáció, a birtoklás vs. elengedés, a test vs. lélek, a fizikai vs. pszichés túlélésnek a kérdéseiben.

A Lilithnek a 9 hónapos átutazása a Mars & Plútó házán sem csak a skorpiós témákat, de a vele szemben lévő, a Vénusz uralma alá tartozó területet is aktiválta. A mélyen lévő félelmeken, a (szexuális) tabukon, a rejtett hatalmi dinamikákon túl, a túlélési tartalékok és a biztonság hiányának ügyeire is rámutatott, ezzel vezetve vissza az egészséges kötődéshez és kapcsolatokhoz, valamint a helyes önszeretethez.

Lássuk mélyebben is ezeket:

SZÉPSÉG VS. UNDOR

A nők nagy része valamilyen formában elégedetlen a külsőjével, lsd. nem érzi magát elég szépnek, nem szereteti az alkatát, másokat mindig csinosabbnak, szexibbnek talál. El van távolodva a saját testének a szeretetétől, sokszor szégyenlős is azzal kapcsolatban. Sutának érzi magát, nincs önbizalma, elég tapasztalata. Azokat a nőket, akik a feminin erejüket képesek szabadon megélni, felszínesnek találja, de valahol irigy is rájuk. Azt érzi: "Belőlem ez nem jön, sőt, teljesen hiányzik”. Miközben a vágy erős benne kapcsolódni, táncolni, szenvedélyesen érezni, úgy nőtt fel, hogy a saját nőisége valamiféle tiltott zóna, amit az undor érzése övez.

ÉLŐ VS. HALOTT

A nő ősidők óta azt látta, hogy a saját aspektusa sem a családban, sem pedig társadalmilag nincsen elismerve. Emiatt lefagyasztotta magában mindazt, amitől az lenne, aki. Száműzte a vanságát - mintha az nem is létezne. Begipszelte a bal oldalt: az érzéseit, az intuícióját, a kreativitását. "Talán egyszer jó lesz még valamire!” – gondolta és becsomagolta a nőségét a szekrény legaljára. Befalazta a lágyságát és mostanra olyan lett, mint egy sáros, szürke kőszikla, amit egyre nehezebb megmozdítani.

A nősége ettől még nem lett láthatatlan, mert hát érzékelni. Ha akarná elérhető is lenne számára, de most inkább hagyjuk! Ahelyett félbevágva él. Csak a férfias, a tudó-tevő részeknek ad létjogosultságot, mert már apa által is fiúként volt kezelve. Akkor volt megdicsérve, ha jól teljesített. Onnantól kezdve, hogy nő lett, a férfi nem tudott vele mit kezdeni és már más szemmel nézett rá. Anya is állandóan azt mutatta neki, hogy akkor lesz hasznos, ha majd belegebed egyedül a háztartásba. Akkor jó, ha nem fogad el segítséget és képes egyedül tenni. Amint nem hajlandó ezt csinálni vagy nemet mond, többé majd nem tartozik oda és sehol a korábbi biztonsága.

ÉRZELMI ŐSZINTESÉG VS. TÁVOLSÁGTARTÁS

A felnőtt nő gyakran az édesanya érzéseit - a szeretetlenséget, a magányosságot, a ridegséget fedezi fel magában, és azokat másolja. Ha az Első Nőről most csak az elérhetetlenség jut az eszedbe, akkor vélhetőleg a Belső Hold – vagyis: a saját érzelmi világod is elérhetetlen a számodra. A kötődés és az intimitás inkább félelmetes, mintsem barátságos. Sokszor olyan kapcsolatba lépsz, amelyet nem lehet nyíltan felvállalni, már eleve titok és ahol nem kell kockáztatni a valódi közelséget. Rettegsz megmutatni a sebezhetőségedet. Az érzelmi helyzetekkel kapcsolatban ugyanúgy a hideg jelenlét és a távolságtartás maradt a természetes. De ez egy hamis szerep, amit azért játszol, hogy bebizonyítod a világnak, mennyire erős nő vagy és majd csak a négy fal között sírsz vagy omlassz össze.

ÖNSZERETET VS. ÖNBÁNTÁS

Az első menstruációval kezdve lezártad magadban ezt a témát. Mint a zsákra, egy erős kötelet raktál a derekadra. Elhatároztad, hogy a tested alkalmatlan bizonyos dolgokra. A menstruációnak és a nőiségnek már a gondolatától is kiráz a hideg. Sokáig a tudatában sem voltál annak, milyen is vagy. Nem értetted, ha megnéztek, utánad szóltak vagy visszajelzéseket kaptál. A bókokkal szimplán nem tudtál mit kezdeni. Teljesen elmaradt benned, hogy lehetne akár virágozni is! Ezt az egészet tisztán megélni…

Egyfajta kognitív disszonancia keletkezett az átélt belső változások, illetve a környezetnek az eltérő reakciói miatt.

Gyerekként még az volt az elvárás: Ne tűnj ki. Ne mutasd túlzón az érzéseket. Ne legyél kimagasló. Ne öltözködj úgy és ne provokálj. Ne adj okot. Maradj inkább egy átlagos középszinten! Alkalmazkodj, különben mit gondolnak majd rólad. Ez persze sok mindenben segített, csak épp az önvaló megélésében nem. A szabad nő vágyai elfojtásra kerültek. A test a szégyenbe és az önsanyargatása burkolódzott. A nőt elkussoltatta a jókislány. Az elbújt. Nem mutatta magát. Többé nem tudott önmaga lenni, mindössze az álcákon keresztül volt megélhető.

JÓKISLÁNY VS. DOMINA

A lefojtások sajnos mindig torzuláshoz vezetnek. A nő a szexuális vagy csábító erejét ilyenkor elkezdi tudatalatt arra használni, hogy megbüntesse az ellenkező nemet mindazért a bántásért, amit az Első Férfi követett el ellene. Ahelyett, hogy a lágyságot képviselné, inkább erőt demonstrál és dominát játszik. Szarvakat növeszt, BDSM latexba bújik. A fekete karmait élezgetve készül arra, hogy szétcincálja az áldozatait és kikaparja az ellenfelek vérét. Mint az oroszlán a szavannán, bosszúra szomjasan hajtja a prédát és a zsákmányát: "Ma kit tépjek szét? Egyetlen célja maradt: elpusztítani minden bántalmazót, hogy soha többet ne történhessen meg, ami korábban megtörtént. Ne lehessen olyan helyzetben vagy a gyengébb pozícióban, ahol már nem ő irányít és nincs a kezében a kontroll.

Az erős smink és a páncél alatt viszont egy kislány bújik meg, aki ma is ugyanúgy retteg. A mazochisztikus dinamika mögött a korai kötődési sérüléseknek, az érzelmi elhanyagolásnak és a bántalmazásnak a nyomai keresendők. Amikor valaki tehetetlennek érzi magát, a fájdalom feletti engedés paradox módon kontrollélményt ad. Ha kicsiként a fájdalom és a szeretet összekapcsolódtak (mert a fontos emberek bántottak), akkor később is az lesz a kapcsolódásnak a nyelve. A gyengédség idegen marad, sőt gyanús. A diszfuncionális kapcsolatok meg otthonosak és kényelmesek. Amikor bántanak azt érzed: „Ezt érdemlem, ez az ismerős.” Ha nem tanultad meg, hogy szerethető vagy, akkor olyan kapcsolatokban kötsz majd ki, amelyek megerősítik ezt a hiedelmet. Az örökös támadás-védekezés pedig azokat a helyzeteket hívja be, amelyben újra és újra alulra kerülhetsz, bántalmazott, elutasított lehetsz és önigazolhatsz.

TÚLÉLÉS VS. ÉLETERŐ

A nő így lett a prédaállatból: egy túlélő típus. Aki mára megfoghatatlan. Akit nehéz elejteni. Aki kiválóan tud rejtőzködni és pontosan tudja, hol vannak a bújóhelyei. Tudja mit kell tennie ahhoz, hogy életben maradjon. Az egzisztenciális félelme mára nem akadály, mert ez hajtja belülről a túlélését. Tudja, hogy enélkül az ösztönös félelme nélkül nem is lenne lehetősége létezni. Már nem kicsi. Nagy lett. Egyre inkább tisztában van a képességeivel és az erejével. Az örökös túlélése ugyan kicsit magányossá tette, ami azért is fájdalmas, hiszen az alapműködése szerint a család, a szaporodás, a „legyünk sokan együtt” lenne neki a legfontosabb.

Nőként soha nem hallotta senkitől, hogy az élet nem csak túlélés. Abban lehet felhőtlenül vidám és szabad. Érzéki, kívánatos és vágyott. Lehet ez is, az is, meg amaz is. Hogy az Élet és a Nő valahol abban a mozdulatban indul, amire eddig azt mondták: "tilos" vagy "nem szabad". Abban a hangos szóban kel életre, amit eddig gombócként tartogatott és rettegett kiengedni a torkán. Abban az érintésben keletkezik, amit félt megengedni. A közelségben, amiben talán sosem bízott.

A Lilith a Skorpióban megmutatta, hogy mi az, amire nagyon nem mersz ránézni. Amit még magad előtt sem mersz kimondani.

A hazugságokat, amelyeket sajátodként őriztél.

De amit tagadsz, az fogva tart. Alattomosan szívja ki az életerődet. Nem engedi a varázserődet lobogni.

Elég volt!

Nem tovább!

Ideje visszahívni a kényszerű száműzetésbe küldött részeidet, amelyek már érezni, táncolni, mozdulni, vibrálni! Szabadítsd fel végre mindazt, amit magad elől zártál ki! Tanítsd meg újra a testednek, a világnak, a férfinak, hogy mi is az NŐ!

Van jogod itt lenni. Élni. Szólni. Kérni. Sírni. Adni. Vágyni. Örülni. Kívánni. Csábítani.

De kérlek, mindezt már tedd magadért!