Merkúr kazimi
- Miss Moodswings
- Mar 17, 2023
- 4 min read
Az elmúlt napokban egy izgalmas energetikai kuktába kerültünk, aminek a célja az álomból való fokozatos megébresztés. Miközben a gondolatunk és a figyelmünk még a belső terek felé fordul(t), a retrográdot követő árnyékából kiérő marsikus tetterő már ugrásra készen húz az Ikrek felől. Az érzelmeinket, a Vénusz-Plútó derékszög borzolja, a sebeinket a teljes héten szoros közelségben maradó Jupiter-Chiron együttállás birizgálja. A Halak nullára érkező Szaturnusz pedig megadja az alapütemet az ugyanitt létrejövő sztéllium (Nap+Merkúr+Neptunusz) számára. Olyan ez, mint az utolsó naplemente és a végső elengedés: a hajnalnak a világossága előtt. A kukta fedele hétfő-keddre robban ki, hiszen a tavaszi napéjegyenlőség másnapján jön létre a Kos Újhold is.
A mai napon egzakt Merkúr-kazimi azt jelzi nekünk, hogy a két Merkúr retrográd közötti felezőpontnál járunk. Ez a négy szakaszból álló Merkúr-ciklusnak az a stációja, amikor a január óta tartó háttérmunkában, végre megszülethet az előrelépés. Ha visszaemlékszel, a 2023-as évet egy dupla retrográd nyitotta: a Mars mellett, a Merkúr is tolatásban volt. 2023. január 7-én jött létre a helycsere: a Merkúr, azóta a Nap mögé vonult. Mielőtt visszaelőzné az égi világítót, a Hermész, ma fontos információkat suttog neki, és maga is megfürdőzik a rálátásnak a sugaraiban. Amikor a Merkúr, a Napnak a szívében jár, jellemzően igen fontos égi downloadok érkeznek, érdemes ébernek maradni! Ha jól figyelsz, akkor az Égi Messenger beavathat az Itt és Mostnak (Nap) a Végtelenségbe (Neptunusz). A fátyol szétfoszlik, az énhatárok elmosódnak és kiárad a Tiszta Forrásnak a fényessége. A hétköznapi tudat mindezt egy kómás álmosságnak vélheti.
Mielőtt megemlékeznél arról, hogy ki is vagy valójában, előbb talán le kell tudni vedleni mindazokat a képzeteket, májákat, hiteket, amelyeket eddig magadnak tekintettél. A Nap-Merkúr együttállás a Halakban, az énről alkotott hamis koncepcióknak az elengedését, a gondolatokkal, a belső monológokkal, a véleményekkel stb. való téves azonosulásnak a leolvadását üzeni nekem.
A témában, hozzám a buddhista megközelítés áll a legközelebb, ami szerint az ego az NEM AZ OKA, HANEM AZ OKOZATA a háttérben meghúzódó például nemtudásnak vagy ragaszkodásoknak, ezáltal pedig a jelenben való szenvedésnek. Az ego, ebben a megközelítésben inkább egy karmikus következmény, ami tehát össze van kapcsolva a földi létezéssel és annak a formaiságával, magával a testtel. Az éntelenség állapotára való törekvést éppen ezért nem is feltétlenül a hétköznapi életre kell vonatkoztatni, mert abban kikerülhetetlen, hogy legyen egy kialakult és fejlett éned, amihez viszont nem célszerű túlságosan kötődni.
A testünk és a lelkünk mellett, a személyiség, az ego is átmegy bizonyos alakulási folyamatokon. Ám nem mindegy, hogy mindezt milyen tudatossági fokon éljük meg. Ahogyan az életednek a legelső szakaszában még teljes mértékben az édesanyádra hagyatkozol, valahol talán az is természetes, hogy a spirituális útnak a kezdeti magatehetetlenségében, külső segítőkhöz, tanítókhoz, gurukhoz fordulsz. Mindkét esetben fontos, hogy milyen az „induló csomag”, hiszen ott válik el, hogy a formálódóban lévő énnek a hitrendszereidbe vajon a szeretnek, a bizalomnak, a hitnek az érzései töltődnek-e be vagy inkább az álmos illúziók, illetve a csalódásoknak a sorai löknek rá majd az útra.
Amikor kicsiként, szépen lassan felegyenesedsz és próbálgatod a két lábon állást, már-már elhiszed, hogy képes vagy önmagadra támaszkodni. Valójában csak megjátszod a függetlenséget. A gyermeki elme körülbelül hatéves korig hipnózisban van és utánzással, másolással tanul. Ez a ’fake it till you make it’ szakasza. Ha a folyamat végére viszont nem sikerül az önállósódás, a leszakadás az anyuról vagy a tanító nénikről, akkor észrevétlenül beragadsz a függőségbe, és felnőttként ugyanúgy szimbiotikus kapcsolódásokban hizlalod majd a személyiségnek a sóvárgásait.
A következő időszaknak a belső küszködései és háborúi, lassan felébresztik az önvizsgálatnak az igényét, ami pedig tovább vezet a kamaszkori identitáskrízishez és a lázadásnak a korszakához. Itt már egyre szűkösebbé válik a környezeted által addig rád erőltetett személyiségnek a kabátja. A lelki úton ez az a pont, amikor a kudarcaidért a terapeutát, a módszert, az utat, az életet stb. kezded el hibáztatni vagy pont egy nagy ugrást hajtasz végre. Amíg nem látsz rá a saját egodnak a működésére, természetére, addig az elméd által köréd vetített önszabotáló és az önmagadat igazoló helyzeteket, gondolatokat, személyeket ismételgetsz, és felőrlődsz az identitásválságnak a vissza-visszapergő centrifugájában.
A csalódás egyik esetben sem a külvilágról szól: tehát nem a szülőkről, a mesterekről, a társadalomról, hanem a téves saját belső hitrendszerekről. Nem a világ a mumus, hanem a hibás nézőpont, az elcsúszott belső értelmezés és azonosulás, az ítélkezés, az egos gondolkodás.
Az önismereti mentorok, a coachok, és a modern terápiák jelentős százaléka a személyiséggel van elfoglalva, és azt próbája fejleszteni, szépítgetni, toldozgatni-foldozgatni, megváltoztatni, megtisztítani, kijavítani, ami masszív tévútra terel. A másik végletet képezik, az egot szörnyetegként leíró, azt totálisan elutasító, utáló, megsemmisíteni, illetve megszüntetni vágyó, az egonak a fenti funkcióját teljesen megtagadó spirituális guruk, tanítások.
A buddhizmus ezzel szemben azt mondja, hogy az egoval való viaskodás helyett, sokkal fontosabb lenne szembenézni vele. A valódi természetét ugyanis a megfigyelés, valamint a minél mélyebbre hatolás által fogja tudni felfedni Az egon, úgy és akkor lehet túllépni, ha már tisztán megismerted és megértetted a pozitív, valamint a negatív aspektusait egyaránt. Amikor meditációban, kontemplációban rálátsz a lényegére, akkor szinte magától szűnik meg a személyiséghez, illetve a testi formához való ragaszkodás (=ok), az abból következő lelki krízis, és létrejön: az Egészséges Tudat.
A tisztánlátásnak a napjai vannak. A mostanáig igaznak vélt énképzeteknek a vizsgálatán keresztül magad is észreveheted, hogy az én, az nem is olyan, mint amilyennek a legtöbbször mutatja magát. Az ego, hihetetlenül kevés dolgot tud, hiszen az öt érzékszerven keresztül, csupán egy korlátozott tapasztalásra szűri le a valóságát. Az énnek az eredete: a tévedés, amiért képtelen a valódi tisztánlátásra. Mindennek a felismerése oszlathatja el a végső ragaszkodást az én-érzéshez. A Plútó, egy hét múlva már a Vízöntőnek a küszöbén, hogy megkezdje a totális felszabadítást. It is soon time… to wake up, Neo.
