Merkúr direkt | Elindulás a saját úton

A Merkúr a mai napon befejezi a háromhetes tolatását a Skorpióban és azon a koordinátán áll vissza a Földdel megegyező irányba, ahol korábban 2025. október 20-21. körül járt. Az égitest december közepéig még a retrográdot követő árnyékban marad, hogy a gyakorlatba is beépítése az elmúlt hetek folyamatainak a tanulságait.

Az asztrológusok imádják hergelni a népet a „kicsit tarts még ki”, meg a „hurrá, mindjárt vége” jellegű tartalmas címszavakkal. De jó, milyen örömteli, hogy az év végét ugyanúgy megállás nélkül átpörögheted majd, mint a teljes esztendőt vagy az egész életedet! : )

Miért is hangsúlyoznánk ki inkább az időszaknak a feladatát - helyesebben, annak a 𝘯𝘦𝘮 tennivalóját: az aktív bambulásnak, a fontosságát.

Személy szerint én imádom ezeket a csendes heteket. Kifejezetten élvezem, amikor kikapcsol az állandó agymenés. Már többször megfigyeltem, hogy ilyenkor jönnek le életem legmeghatározóbb 𝘥𝘰𝘸𝘯𝘭𝘰𝘢𝘥jai. És ha ennek az az ára, hogy kétszer kell átolvasnom egy-egy e-mailt vagy késik a GLS csomagom.

Na bumm!

Mikor látszólag leállnak a külvilági események, sem maradsz le semmi életbevágóról. Ha azonban a belső üzeneteket elmulasztod, na azért tényleg nagy kár volna!

Ilyenkor azért nincs agyad, mert nem kell, hogy legyen.

Azt is tudom, hogy a legtöbben nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy foglalkozni kell az érzésekkel, ezért is megnyugtatóbb a maximumra zsúfolt naptár és a végtelen 𝘵𝘰-𝘥𝘰-𝘭𝘪𝘴𝘵.

Azt érdemes belátni, hogy valami mégiscsak itt tart(ott) még ebben a kereszteződésben...

A Merkúrnak a Skorpióban zajló utolsó idei retrográdja – amely ráadásul most párhuzamosan zajlott a Halakban járó égitesteknek a nagy-nagy cikluszárásával, a szokásosnál is mélyebbre vitt.

Ha tetszett, ha nem, meg kellett nézni, vajon maradt-e még valami a lelki hátizsákban, ami nehezíti a továbbhaladást?

Hazudsz-e még magadnak bármiben is?

Amikor elakad az előrelépés, akkor valószínűleg még te hezitálsz. Te vagy az, aki halogatsz. Mert annak ellenére, hogy évek óta türelmetlenül erre az ugrásra készültél és tettél is a változásért, az új még mindig félelmetes! Mi lesz, ha nem vagyok elég jó… ha nem sikerül… ha félúton elbukom – ismerősek, ugye?

Az elmúlt néhány hetes 𝘴𝘵𝘰𝘱nak nem titkolt célja volt emlékeztetni is: ne a félelemből, a menekülésből vagy azért indulj tovább, mert egyszerűen már unod a régit!

Ne azért válts, mert valami túlzottan feszültté vált vagy épp unalmas lett.

Ne a bevált reflex vigyen, ami az ilyen jellegű nagy változásokkor szokott. Az ismerős rutin, hogy addig húzod, amíg már elviselhetetlen vagy fenntarthatatlan nyomás. Totálisan eleged lesz, majd jön a kapkodva kiugrás.

Ilyenkor ugyanis annak a reménye mozdíthat csak ki, hogy a túloldalon valami jobb vár és nyugodtabb lesz. Míg végül jön a csalódás, hogy az meg túlságosan álmosító...

A látványos kilépésekkel (lsd. elköltözöm, szakítok, munkahelyet váltok, elvágom magam mindentől) az a baj, hogy sokszor a kényszerből erednek.

Emiatt legkevésbé sem arra fókuszálsz, hogy milyen lehetőség szeretné előtted feltárni magát.

Az energiád a korábbinak a megszüntetésére megy el.

Arra, hogy végre legyen már valami más, mint ami eddig volt.

Ezek jellemzően nem tiszta lezárások.

A kilépés ugyan azonnali megkönnyebbülést hozhat, mégis ott marad egy-egy elvarratlan energetikai vagy érzelmi szál, ami tudatalatt nem enged tovább szabadon. Közel tartja a múltat és annak lehetőségét, hogy onnan bármelyik pillanatban átnyúlik egy kéz, ami egyszercsak visszaránt.

A Merkúr retrográd alkalom arra, hogy megállj a lépés előtti csomópontban és megvizsgáld, vajon maradtak-e még ilyesmi kötődések, akár csak a gondolatok szintjén is.

Lehet, hogy még ki kell tudni mondani a múltnak intézett szavakat: szeretettel elbocsátalak.

Köszönöm, hogy elhoztál idáig.

Vagy bizonyos megerősítéseket: képes vagyok rá. Elég erős vagyok. Sikerülni fog.

Sokszor azért nem várjuk meg a tökéletes pillanatot.

Azt a bizonyos érzést.

A „𝘯𝘢 𝘮𝘰𝘴𝘵 𝘨𝘺𝘦𝘳𝘦” hívását, mert egyedül arra van képességünk, hogyan kell a dolgokat félig otthagyni és sietésből elvágni. Eddig így sikerült túlélni.

Azt sehol nem tanultuk, milyen szépen lezárni.

Majd kivárni türelemmel, hogy az Új jelezzen és a Szív saját tempójában haladni afelé.

Talán ezért is tűnik ijesztőnek ez a mostani.

Mert ez a járatlan út.

A mai irányváltásnak a szimbóluma az ’𝗔 𝘀𝗼𝗹𝗱𝗶𝗲𝗿 𝗱𝗲𝗿𝗲𝗹𝗶𝗰𝘁 𝗶𝗻 𝗱𝘂𝘁𝘆’ (magyarul: „Egy katona, aki elhanyagolja kötelességét”), amely a „kell” és a saját út, a kötelező, valamint a belső igazság közötti választásnak a lehetőségét hangsúlyozza.

Annak a felismerésnek az időszerűségét, hogy az életed egyik vagy több területe vélhetőleg már nem a tiéd.

Ez a kép a régi, a kötelező szolgálatnak a megtöréséről szól: nem teljesíteni tovább a rád rótt szerepeket. Elengedni az elvárásokat, elavult mintákat. Elhagyni a régi identitást. Kilépni a mérgező rendszerekből. Bátorsággal nemet mondani a saját integritásoddal ellentétes dolgokra.

Azok helyett pedig már a belső igazságot és iránytűt követni, ha az konfliktussal is jár.

Felszabadulni a korlátozó kötelességek alól.

Újragondolni az életstratégiát.

A „szabályszegés” néha a spirituális fejlődésnek az első lépése.

Figyelj, mert árnyoldalként megjelenhet a halogatás, a felelősséggel szembeni túlzott ellenállás, a következményektől való félelem vagy a konfrontáció előli visszahúzódás is.

A szimbólum arra buzdít, hogy vizsgáld meg, milyen kötelességeket cipelsz magaddal és ezek közül melyek azok, amelyek már nem szolgálnak.

Hol mondasz igent, miközben belül nemet érzel?

Milyen régi identitást próbálsz még fenntartani?

Hol van szükség arra, hogy kiállj a saját lelkiismeretedért?

Hajrá! : )