Mars-Szaturnusz trigon 3/3 | Erőstabilizáció

Áprilisban tovább folytatódnak az elengedések és a befejezések. Jönnek egymás után a 2. és 3. együttállások – vagyis, kifutnak mindazon sztorik utolsó fejezetei, amelyek az elmúlt hónapok során kezdtek kibontakozni előttünk. Ilyen többek között (az év eleji retrográdja után még az erejét gyűjtő) Rák Mars, valamint a Halak Szaturnusz közötti trigon, amely 2024. szeptember 30-án és 2025. február 9-én volt korábban egzakt.

Mindkettő: a Rák és a Halak is ugyanúgy a múltról, a transzgenerációról, a gyerekkoról, illetve a karmikus terekről üzen, pláne, hogy időközben a Szaturnusz (a Karma ura) beérte a karmatengely Felszálló csomóját, amelynek közelében az égitest lassan egy évtizede nem járt.

.

Az üzenet lényege, hogy a lélek akkor tud csak az Új irányába fordulni, ha mögötte már minden 100%-osan le van tisztázva.

A múlton való továbblépésnek többek között az is a feltétele, hogy most tudd megengedni magadnak az azzal kapcsolatos érzelmeket, amelyek a Mars kapcsán lehetnek pl. a düh, a kudarc vagy a tehetetlenség.

.

Amikor a teljes életet a fejedben élted le, mert korán megtanultad, hogy az érzéseket érezni fáj, akkor mostanra arról is sikeresen meggyőzhetted magadat, hogy már nincsen benned semmiféle harag.

Ha viszont bizonyos dolgokat csak agyban bocsátottál meg, de közben tudatalatt ugyanúgy fortyogsz és haragot tartasz, akkor ez a rejtett düh olyanná válhat, mint a láng, ami időnként belobban, néha csupán pislákol, de valójában sosem tűnik el.

Vagy mint a gyulladt pattanás, ami a bőr alatt lévő gennyként szeretne megkönnyebbülni, fellélegezni.

.

Az érzés mindig ott van hátul, és irritációként vagy frusztrációként kéri, hogy vakargasd. Ezzel pedig észrevétlenül szívja el az erődet, és már fel sem tűnik, hogy emiatt vagy folyamatosan megakadva.

Amiért nem kötöd össze magadban a kettőt, mostanra nem érted, vajon miért állsz mindig egyhelyben, miért van az, hogy nem tudod mit vagy merre kéne indítani, merre van az előre, és egyáltalán melyek is a valódi céljaid.

Valószínűleg nem emlékszel rá, hogy gyereként teljesen máshogy indultál.

A környezet azonban leszoktatott az önfelvállalásról, a vezénylésről és azáltal, hogy rendszeresen túl soknak minősített levágta az erődet – amiért egy ponton elfogyott az „akaratosnak” címkézett kislány vagy kisfiú. A „nem kell mindig jelentkezni, hagyd, hogy más is teret kapjon”, a „rendes gyerek nem vág fölhöz semmit és nem beszél csúnyán” (ha lány, akkor mindig nyugodt és kedves), a „ne legyél már olyan buzgómócsing”, meg a hasonló megszégyenítések vagy lebőgések után elhitette veled, hogy jobb visszafogni magadat.

Talán néha meg is pofozott, hogy visszavegyél az egoból. És akit egyszer megütnek, az többé nem lesz bátor vagy nem akarja majd elmondani, hogy mit szeretne..

Rájön, hogy veszélyes soknak gondolni és megmutatni magát.

A harag épp olyan fontos és természetes érzelmünk, mint a boldogság, a szomorúság vagy a félelem, a társadalom mégis letiltja. Azt közvetíti, hogy a jó gyerek nem haragudhat, a dühös nőt hisztisnek, a haragos férfit pedig erőszakosnak stigmatizálja.

Márpedig, ha minden irányból azt kapod, hogy ilyen formán és önmagadként nem leszel szerethető, az elfogadásért cserébe könnyen lemondasz majd az akaratod egyenes megnyilvánításáról.

A női generációk sora tanulta, hogyan kell a férfinak alámenőnek, csendben levőnek, a saját erejét nem megélőnek vagy a megfelelést keresőnek lennie.

És most értetlenül áll: „Ha mindent úgy csináltam, ahogy elvárták tőlem, vajon miért nem kaptam sosem azt, amire szükségem lett volna? Ez nem is szeretet! Hogy történhetett, ez? Ha ezek az emberek soha nem is láttak, akkor nem is szerethettek úgy, ahogy vagyok... Mindaz, ami mostanáig történt nem is volt igaz?”

Ez valójában a létjogosultság sebe, ami miatt elfelejtesz kiállni magadért akkor, amikor azok a személyek, akikről azt gondoltad, sosem telne ki belőlük, kegyetlenül üvöltenek veled, elárulnak, ellened fordulnak, nem jószándékú és előnytelen dolgokba akarnak belevinni. Ahelyett, hogy stabil pillérként megtartanának meg sem hallanak, hülyére vesznek, utálnak, lesajnálnak, használnak.

Te pedig azért, hogy kikerülöd a konfliktust, inkább magadba fordítod: felnőttként ugyanúgy visszavonulsz a gyerekkori szorongásba és pánikba. Behúzódsz a szerencsétlen áldozat szerep mögé és hagyod magad belezsarolni olyan dolgokba, amelyek a lelked ellen mennek.

Hiába mondja egy hang belül, hogy ne félj és ha kell, harcolj, miközben annyira egyedül vagy és magadra maradni kicsi korod óta rémületes...

Nem akarsz magányos lenni, ezért gyávaságból és gyengeségből nem mész a dolgok után.

Olyan társat választasz, aki nem akceptálja vagy segíti a növekedésedet, sőt, még vissza is ránt.

A tanult tehetetlenségnek adod át az erődet, csupán a túlélésért küzdesz és elhiszed, hogy nem tudsz magadon segíteni. Legyintesz, úgyse jön össze semmi.

A külső dolgokban próbálsz görcsösen teljesíteni, előrejutni, miközben belül tele vagy gátlásokkal és azt mondogatod, hogy buta, meg értéktelen vagy.

Hiányzik a bátorság, meg a helyes célkitűzés.

Mi van, ha megenged, hogy haragszol az anyádra vagy a felmenőkre, akik kiöltek a szülőkből mindent és akik emiatt nem voltak képesek jól szeretni? Ha hagyod, hogy dühös legyél, amiért akikre a legjobban szükséged lett volna feladták és meg sem próbálták?

A férfira, aki nem látta a nőt, és a nőre, aki nem mutatta meg magát.

„Rájöttem, hogy ezek a férfiak addig vannak jószándékkal az irányomba, amig az ő érdekük nem sérül és amíg úgy csinálom, ahogy nekik jó. Ezen a ponton figyelmeztetni kellett magamat, hogy ha valamikor is eltűnik a harag az nem jelenti azt, hogy bízhatok bennük. Hiszen azt soha többé nem lehet.” - olyan jó volt hallani, hogy a napokban a kliensem végre őszintén kiengedte: - „Kurvára elegem van az összes kib@szott okos férfiból, főnökből, egyenruhásból, orvosból, az összes elb@szott magabiztos, pökhendi balfaszból, aki annyira jól tudja, hogy kinek mit szabad! És akik bármikor készek elmagyarázni, hogy neked mit kéne és hogy kéne. Kapják be a nagyapák, akik gyenge pöcs, gerinctelen és nárcisztikus balfasz létükre mégis rettegésben tudták tartani a környezetüket. Vicc! Ők nem bizonytalanok, bezzeg ők nem tesznek fel kérdéseket magukról! Elegem van abból, hogy miért mindig csak én kérdőjelezem meg magamat! Ez mégis, hogy lehet? Nem így indultam! Nem ez a nő vagyok! Miért nem merek élni??”

Ha nem állítod meg és egyszer hagyod magadat úgy igazán felszívni vagy berágni, akkor egy idő után nem fognak ilyenek érni.

Merj felháborodni! Tudj csalódott lenni.

Éld meg a dühöt az esetleges kudarcok miatt.

A bánatot, hogy talán te sem próbáltad meg eléggé és elrontottad. Engedd ki, ne fojtsd le! Kit érdekel, ha túl sok vagy?

Vedd tudomásul, ha van benned tűz és olyan dolgok, amiket még ki akarsz fejezni, mondani, mert korábban sosem lehetett.

Az energia most keresi a helyét, és talán erre van szüksége, hogy megtalálja a nyugalmát...

Hogy az erőd visszatérhessen és már képes legyél megalkotni a saját szabályaidat.

Az Újhold képletében a Mars az ún. 12. életházba került, amely a mélyre rejtett, az eddig elnyomott, a meg nem élt erők foganását jelképezi.

Nem szoktad meg, hogy egyenesen kiállj magadért és felvállald a szíved igazát, de nagyon mélyen ott van ez az erő és ha most oda nézel, akkor a felszínre is tudod hozni!

A haragra szükség van, hiszen jelezheti, hogy valami nincs rendben, ha épp határokat sértenek vagy hogy változásra van szükség. Annak a kifejezése megtörténhet úgy is, hogy azzal sem magadnak, sem a környezetnek nem ártasz.

Ha megtalálod a helyét, ahol bátran megélheted, és nem okozol vele sérülést, akkor felszabadulsz, mialatt fejleszted az érzelemszabályozás képességét is.

Emlékszem, amikor 30+ évesen anélkül, hogy felemeltem volna a hangomat, először szóltam vissza a nagyszüleimnek. El lettem küldve, mondván "ebben a házban így nem beszélünk". Nekem pedig az volt az első alkalom, hogy a vasárnapi családi ebédről nem mandulagyulladással mentem haza...

.

A kulcs, hogy tudj megbocsátani magadnak. Kérdezheted, de mégis hogyan? Mikor úgy érzed, hogy elpazaroltad az egész életet, hiszen mennyi mindent tehettél volna, de a félelemből sosem léptél és amit tettél, azt is mindig iszonyatos erőfeszítések, harcok, vérveríték árán, túlélő üzemmódban kellett.

Mert a tettek nem belülről jöttek, hanem abból a megfelelésből, hogy folyamatosan jól akartad csinálni.

De pont így rontottad el...

Mostanra ráadásul a bűntudat és a szégyen is ott maradt, vajon mit örökítesz tovább az utókornak? Mi van, ha a gyermekeid a választásaikban azt a szenvedésmintát viszik tovább, aki te voltál és amelyet képtelen voltál megugrani?

De sosem késő máshogy csinálni. Kezdd el itt és most megmutatni magadat!

A szégyen ellentétje a büszkeség: helyezkedj vissza a saját méltóságodba. A világ akkor fog megbecsülni, ha elsőként magadat becsülöd.

Porold le a koronádat.

Légy az az ember, aki egy év múlva visszanéz ide és és úgy érzi, hogy igazán büszke az önmagába fektetett energiára és az eredményeire.

Stabilizáld az erődet.

Érezd, ahogy a büszkeség hatására centiket nősz.

A Szaturnusz teljes április hónapban együttáll a karmatengellyel: elképesztő csomópontban van a lélek, amelyben választhatod, hogy önmagad felé indulsz el, hátrahagyva az eddig húzott karmát. Ideje nagyot ugrani!