Mars-Neptunusz kvadrát 3/2.

A Mars, augusztus óta az Ikrekben van és 2022. október 30-a óta hátrál a jegynek a 25. fokáról visszafelé. Az igen hosszúra (7 hónapra) elnyúló Ikrek tranzit miatt a Mars, háromszor lép pontos derékszögbe a Neptunusszal: 2022. október 12-én, november 19-én és végül 2023. március 14-én. Mióta az erőbolygó retrográdban halad (és gyakorlatilag teljes novemberben), a két égitest mindössze 3 fokra van az egzakt kvadráttól, amiért az alábbiak konstans érvényesek ezekben a hetekben.

"Mocsaras a hangulat, mindenhol gyökerek, békák."

A Mars, a folyamatosan haladni vágyásnak a planétája. A merkúri Ikrekben a szokásosnál többet csevegne, izegne-mozogna, amely a Tengeristennek és a retrográdnak sem a természete. A Neptunusz inkább úszkál, elfolyik, álmodozik. A tolató bolygó pedig visszafelé tekint. Ez az állás tükrözhet belső toporgást, vacillálást, szétfolyást, tempóváltást. A Neptunusz, a 12-es házzal és a magzatkorral, a Mars pedig az 1-es házzal és a születéssel, valamint a csecsemőkorral analóg, ezért a kettőjük párbeszédében sokszor átszűrődnek ezeknek az időszakoknak az emlékei, meséi egyaránt.

Az alábbi történet a múlt heti Mars csoportban felmerülő Mars-Neptunusz fényszögnek a dilemmája:

Mars: „Egy pincében vagyok, ahol nagyon sötét van. Pici, rácsos ablakot látok. Egyedül vagyok és a menekülést kutatom. Körbe-körbe járkálok, keresem a megoldást, hogy miként lehetne kijutni ebből a szűk börtönből. A napfényre vágyom. Azt látom, hogy csak az ablakon át tudok kijutni. Most ezen vívódom és azt érzem, hogy kellene segítség. Viszont bízom is magamban. Szerintem lenne még erőm, hogy megmozgassam és kiszedjem a rácsot. Nehezen érem el, viszont nagy szükségem van a világosságra. Arra, hogy tisztán lássak. Amint ez megszületett bennem, már kint is vagyok!

Egy forgalmas, zsúfolt utcán állok. Olyan érzésem van, hogy egyedül én vagyok a stabil és körülöttem mindenki rohan. Nem tudom eldönteni, hogy merre menjek tovább. Összemosódik minden, de türelmesen várom, hogy majd biztos kitisztul. Leülök és várok. Van egy kis nemtörődöm érzés, hiszen nincsen tétje a dolgoknak. Most elkezdett belassulni körülöttem minden. Az utca másik oldalán egy betonfal van. Minden szürke, az út is poros. Két irányba tudok menni: az erdőn keresztül indulok. Nem tudom, mit akarok, csak megyek. Mintha csak telne az idő és mindegy lenne, hogy hova érek. Ebben most jól érzem magam, kényelmesen vagyok. A szabadság nagyon fontos. Hogy én dönthessek. Itt az erdőben már vannak színek. Kellemes, ráérős, nem kell sietni. Érek, ahova érek. Lekekszem. Fűszál van a számban és csak nézem az eget. Nincs felelősség, nem tartozom senkinek beszámolni semmivel. Szabad vagyok, mint a madár. Amikor nem gondolok semmire, akkor tuti nem okozok gondot senkinek. Ebben ellennék, de nem visz előre, hiszen most tényleg minden mindegy. Már egy picit unatkozom. Jó lenne egy játszótárs! Jöhet! De legyen olyan, mint én! Ne legyen elvárás, ne kelljen alkalmazkodni, hanem én irányíthassak. Végül is szabadnak születtem.

A gomolygó szürke felhők megzavarják a nyugalmam. Menedék kéne, mert esni fog az eső. Visszaérek a házba, de túl pici, ezért nem akarom megosztani. Mintha azt a személyt keresném, akivel egyedül lehetek. Akit akkor vehetek elő, amikor én szeretném, mert nem akarok alkalmazkodni.”

Neptunusz: „Nehéznek, lomhának és nagynak érzem magam. Nehéz megmozdítani magamat. A Mars, nálam egy sokkal kisebb valami. Mintha árnyékot vetnék rá vagy a helyre, ahol van. Víz alatti, mocsaras képben vagyok, homályos, sötét szürkés minden. Mintha egy rétegen át néznék kifelé. Megfognám a kezét, vinném, hogy menjünk együtt, de érzem, hogy közösen csak szétfolynánk. Igazából csak engednie kéne… Nem lineáris, nem konkrét célhoz megyünk. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk, mert ezáltal mindketten többek lennénkl Legszívesebben magamba olvasztanám. Az egységet szeretném megélni. Fizikailag ugyan nagyobb vagyok, de jó és szép szándékaim vannak, amelyek mindkettőnknek a javára szolgálnának. Egyszerre érzem, hogy az egybeolvadás, az egységbe kerülés magasrendű, de közben nem is vezet sehová.”

Mars: „Bezárkóztam a kisházba, annyira félek. Járkálok bent és keresem a megoldást. Ezek az értelmetlen körök. Amikor lehetne valami, akkor nem méltóztatok foglalkozni vele, és azt akarom, hogy ne zavarjon senki. Tök sok a kezdeti energiám, úgy tűnik, mintha csinálnék, mozdulnék, de az eredményt mintha mégsem akarnám. Belső elfolyás. Vagy épp lebegek a semmiben vagy ezer százalékkal tolok, és kifáradok. Most azt érzem, hogy ha kimegyek az ajtón, akkor elsüllyedek. Keresem a megoldást: hogyan menjek úgy ki a világba, hogy nem süllyedek el? Mocsaras a hangulat, mindenhol gyökerek, békák. Ebben így jól lehet tocsogni… Hallom, ahogy mondja: „Gyere! Húzlak, öntöm az iszapot, dagonyázz!” Hogyan meneküljek el??

A menekülési utat egy kötélben látom, ami nem túl stabil és ezért lavíroznom kell.

Ha maradok és egyesülök vele, akkor megsemmisülök. Ha közeledek felé, akkor mindent fel kell adjak: a teljes önmagamat és a biztonságomat. Vágynék is a bizalomra, de félelemet kelt bennem, hogy valakire rábízzam magam. Eddig csak magamban bíztam, másban nem. Talán az kelti a bizonytalanságot, hogy a másik nem meri megmutatni magát, hogy ködben van és nem látom tisztán. Érzem, hogy nem vagyunk egyenrangúak, de vonz az egységélmény. Emiatt van az erős bizonytalanság, a széthúzás. Látom, hogy ehhez fel kell adni a biztost. Mit tegyek? Vacillálok… Szükséges ez nekem? A tutit cserélném egy bizonytalanra.

Ezt A BIZONYTALANSÁGOT KÉNE LEGYŐZNI, ami nem is felé van, hanem általában mindennel szemben, amit nem én irányítok. Baromi fárasztó.

Most találtam egy gumicsizmát, amit hajlandó vagyok felvenni és így végre nyitnék. Vissza kell mennem gyerekbe, hogy ezt a ragacsot élvezzem. Ha játéknak veszem, akkor megnyílok. Tapicskálok, vicces, teljesen infantilis, ki lehet nevetni! Az iszap nem csak egy szenvedés, hanem játék is lehet! De vajon felnőttként is oké ez? Ahogy most felszabadultan játszunk egymás társaságában és megjelent bennem az elfogadás, oldódik a hangulat. Ez a lelkesedés, ez a fajta energikusság, mindkettőnket energetizál. Mennyivel jobb, hogy a játékra megy az energia! Viccesebb is, mint állandóan harcolni. Érzem, ahogy töltődik vissza a belső energia tankom.

Eddig mindent túl komolyan vettem. Mindennek megoldásnak kellett lennie, de minek? Most biztonságban érzem magam, és tudom úgy csinálni a dolgokat, hogy élvezem is. Még a nap is kisütött. Mintha a szétfolyás elpárolgott volna belőlem. Ez a gyerekcipőbe való visszamenés meglepő! Ennek ellenére végre két lábbal, stabilan állok a földön, és ezzel a gumicsizmával már tudok közlekedni a láposban.”

---

A hátráló Marsnak és Neptunusznak a ma délután 16:43-kor pontos - a háromból a második – derékszöge, gyakorlatilag azóta érvényben van, hogy az előbbi, 2022. október 30-án a Földről nézve látszólagosan tolatni kezdett. A lekerekítő találkozó, a bolygó irányváltását követően – egyben a retrográd árnyékszakasznak a végén, 2023. márciusában következik csak. Írtam már róla többször, hogy a két égitestnek a kvadrátja alacsony megélésben, ködös irányvesztettséget és egyfajta útkeresést, belső harcokat, valamint fizikális és lelki erőtlenséget jelezhet.

Az állásnak a másik fontos dilemmája, hogy vajon ki fogja a kormányt az életednek az irányításában: az ösztönök, a harag, az erőltetés vagy a lélek, az intuíció, a magasabb szellem? Ez a fényszög nem arról szól, hogy a válasznak vagy-vagynak kéne lennie. Sőt. Együttműködhetnek a magasabb Mars, mint belső drive és a ráérzés. A felszabadított marsikus erő egy igazán stabil energia. Az őszi és téli hetek elvezethetnek addig a belső felismerésig, hogy igazából mindent saját magad vezérelsz. A Marsnak mind közül a legfontosabb témája az ÖNMEGHALADÁS és az ÖNLEGYŐZÉS. Ebben az időszakban a nevükön nevezhetők azok a belső félelmek, amelyek most egy helyben tartanak. Érdemes lehet csak engedni, türelemmel hagyni és a belső hanggal menni. Meg persze a küzdés, az ellenállás helyett csak játéknak venni a dolgokat : )

Érezz rá, hogy az irányítás nem egyenlő a kontrollal.

A Neptunusz, a lezárásnak, a lekerekítésnek, az elengedésnek a minősége, a Mars pedig a köldökzsinór elvágása, a szeparáció és a határozott, az öntudatos elindulás, továbbá a szűk helyzetekből való kitörés. A kettő most nem működhet egymás nélkül, vagyis a dolgok akkor fognak zöld lámpát kapni a jövő évre, az új kezdetek akkor válhatnak tisztává és határozottá, ha az önlegyőzés sikeres volt és a korlátozó működéseket magad mögött hagytad.