Mars-Merkúr együttállás | Az Egyesülés felé

A Mars, miután március 13-án áthaladt a Felszálló holdcsomóval való együttálláson, az ünnepi vasárnapra megérkezik a Halakban visszafelé tolató Merkúrral való együttállásba. A belső zarándokútját a napokban befejező Égi Hírnök most egy utolsó információt cserél, mielőtt az asztrológiai újév pillanatában újra direktbe áll.

„Egy sasmadár vagyok, tele bölcsességgel.

Nagyon magasan szállok és innen a magasból nézek le. Időnként felnagyítódik a lenti kép és látom, ahogy odalent sok-sok minden történik. Mindenki elvan a játszásban. Most elém villan, ahogy emberek üvöltöznek, birkóznak, fenyegetően néznek egymásra. Éppen két férfi birkózik és dobálja egymást. Robbanások is vannak, de én nyugodt vagyok.

Nekem ez nem kell.

Nem vagyok ennek a részese.

Én fönt vagyok, az pedig egy másik szint, amitől már elszakadtam.

Számomra teljesen idegen.

Mostanra annyi mindent megéltem és megtanultam, hogy pontosan tudom, ezekkel nem kell foglalkozni…

Közben csatlakozott hozzám valaki - egy fiú sasmadár, aki azt mondja, hogy menjünk egy új irányba. Vannak ennél békésebb tájak is! És itt már szebb a kép, amit látunk. Azt is mondja, hogy a világ ilyen változatos. Vannak a Földnek olyan részei, ahol a háborút látni, de más részei is, ahol meg nyugalom van.

Ahogy elmeséli a saját tapasztalatait, most bevisz egy viharzónába, amiben esik az eső.

A társam emlékeztet: „Maradj a középpontban, akkor nem történhet semmi baj. Majd ezt is átvészeled.” – és tényleg átvészeltük, mert most egy másik helyen vagyunk, ahol melegebb az idő és a napi is kisütött. Vasárnap délután van a tengerparton. Azt látjuk, hogy sokan fürdőznek. Hallani a gyerekek hangját is, meg ahogy csobban a víz és a kisebb madarak csiripelnek.

Már megkerültük a teljes bolygót és mindenhol más van.

Van ilyen is, meg olyan is.

„Mindig te döntöd el, hogy érzed magadat, erre nem lehet senki más befolyással! És ez nem azt jelenti, hogy a kinti dolgokról nem veszel tudomást. Látod azokat, mégsem azonosulsz, hiszen neked ott a tengelyed, ami megtart és ebben van az erő. Ott a Te erőd. Ezt ne felejtsd el!” – mondja.

Ahogy tovább repkedünk, látom Norvégiát, még hó van... Látok őslakosokat, meg felhőkarcolókat. Milyen változatos a világ! Alattunk épp egymásba ment két autó és eszembe jut: „látod, de nem azonosulsz, mert nem Te vagy… csak maradj középen...” - és hihetetlen nyugalomban nézzük ezeket a történéseket, ahogy egymás mellett szállunk.”

Egészen korán megtanuljuk, hogy a világ az emberi (hatalmi) játszmáknak a színtere.

Gyerekként látjuk a felnőttek (anya és apa) közötti különböző energiacserét. Nem biztos, hogy már tudjuk regisztrálni, azok vajon miről is szólnak, de bizonyosan érzékeljük, hogy valami történik.

És elhisszük, hogy ha kapcsolódni akarunk, akkor nekünk is be kell szállnunk ezekbe a játékokba.

Ha elsőre kicsit ügyetlenül is, de elkezdjük lemásolni a környezetünk viselkedési mintázatait, ahogy mondjuk mi is rivalizálunk apa figyeleméért vagy féltékenyek leszünk, amikor abból anyának vagy a testvéreknek jut több.

Idővel aztán elkezdjük alkalmazni a saját trükkjeinket is (pl. sírás, női csábítás, durcáskodás) annak érdekében, hogy ezek a személyek végre felénk forduljanak, észrevegyenek vagy meglássanak. Megjátsszuk, hogy szomorúak vagyunk és ha sikerül, akkor jutalmazásként kapunk némi törődést vagy simogatást, aminek köszönhetően legalább egy kis időre fontosabbnak és nagyobbnak érezhetjük magunkat.

És persze előfordulhat az is, hogy semmi játszma nem lesz elég.

Akármivel is próbálkozunk, nem tudjuk kikuncsorogni a szeretetet, mert a szülők egymással vagy az életükkel vannak elfoglalva.

És ott maradunk egyedül a gondolattal, hogy a szeretetet nem lehet csak úgy ingyen megkapni.

Meg a fájdalommal, amit aztán a dühvel takarunk be.

Mire felnövekszünk, ezeket a kicsinyes játszmákat már kisujjból működtetjük. Hazudunk, keresztbe teszünk, boxolunk. A csalódásainkat kivetítjük az emberi kapcsolatainkra. Miközben egy részünk nagyon vágyna kapcsolódni, a másik a gyerek és az áldozatszerepben ragadt: „Majd visszavágok azért, amiért ezt csináltátok velem!” - gondoljuk.

Mostanra mélyen beprogramozódott, hogy a játszmára szükség van.

Hogy a Férfi és a Nő, az Ember és Ember között ez megy.

Milyen szomorú, ugye?

Vajon létezik az a világ, amelyben nincsen játszma?

Lehetséges egy olyan Földet szülni, ahol a fiú és a lány madár békésen ücsörög egymás mellett a faágon?

Ahol ők ketten mernek igazán egymásra nézni?

Ki merik bátran mutatni, ha valami fontos.

Azt, hogy igenis jó érzés egymás közelében lenni és valakihez tartozni.

A bizalom magja azáltal növekszik, ha ezeket ki is lehet mondani egymásnak. Nem érdemes szégyellni semmit, mert minden őszinte szó erősíti abban a másikat, hogy ez neki is megy. Ez nem lehetetlen! Sikerülhet. Lehetséges szeretetet adni és befogadni. Így tudunk egymás támaszai lenni. És így lesz ez az egész egy oda-vissza energiaadás & kapás.

A kölcsönös figyelem és szeretet által anélkül, hogy kitárnánk a szárnyainkat, emelkedik velünk a Föld. A közös szeretet lufi úgy is felemel, hogy közben a szárnyak zárva. Amikor nyitva van a szív, akkor mágnesként húzzuk egymást a magaslatokba.

Ezért érkezik a lélek, hogy ide eljusson.

Hogy minden apró kis kételkedést és önakadályozást elfeledve, levesse magáról a szükségtelen tollakat és felemelkedjen.

El tudod képzelni, ahogy a meztelen Férfi és Nő áll egymással szemben? Teljesen csupaszon. Egy új bőrrétegben. Tiszta lappal, mint amikor az újszülött megérkezik a világra.

Ez most egy Új Kezdet pillanata.

Az Új Férfi és az Új Nő minőségnek isteni nászában, eggyé válásában, egy Új Univerzum keletkezik, amelyet betakar az aranysárgás angyali por és a mennyei áldás.

A karmatengely északi iránytűje mellett létrejövő Mars-Merkúr együttállásnak a szimbóluma: ’𝐌𝐞𝐧 𝐭𝐫𝐚𝐯𝐞𝐥𝐥𝐢𝐧𝐠 𝐚 𝐧𝐚𝐫𝐫𝐨𝐰 𝐩𝐚𝐭𝐡, 𝐬𝐞𝐞𝐤𝐢𝐧𝐠 𝐢𝐥𝐥𝐮𝐦𝐢𝐧𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧’ (jel. „Emberek egy keskeny ösvényen haladnak, megvilágosodást keresve”).

A keskeny út a misztikus hagyományokban és a vallásokban is megjelenő fogalom.

“Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.“ – szól Jézus.

A Felszálló holdcsomó által kijelölt ösvény sosem a könnyű, mégis a szükséges út.

Hiszen ez viszi az egyént és a kollektívet is az evolúcióba.

A dharma ösvénye fegyelmet, kitartást, lemondást és új képességeket követel.

Ez nem a tömegeknek való felszínes utazás - a keskeny út a tudatosan választott fejlődés.