Lilith anaretikus | A végső testamentum

A Lilith, a 2025-ös Vénusz évet az istennőnek a házával szemben, a Skorpiónak a barlangjában töltötte el és innen a mélyből hívta vissza a talán még az Első Nővel kitagadott részeinket. A Lilith, mint Luca is, most az Élet/Halál kapujának őrzőjeként áll a Skorpió jegy küszöbén, annak anaretikus fokán. Amikor egy bolygó adott életháznak a 29. koordinátáján időz, igaziból már csak összegez, tanulságokat von le és simítja az új minőségbe való átlépést.

Itt vagy a Pokol utolsó kapujában.

Már majdnem kijutottál a Fényre. Néhány lépés és kiszálltál a végtelennek tűnő ragacsos spirálból.

Légy hálás a dühnek, az őrületnek, a tombolásnak, az önutálatnak és mindazoknak az érzéseknek, amelyek ha fájdalmasak is volt, de mostanra elhoztak idáig.

Kimondatták veled a réges régen elhallgatott dolgokat.

Segítettek levedleni a szorító szerepeket.

Mielőtt visszaadnád azokat a földnek és könyörületet kérnél.

Majd a saras földből újra felszívnád magadba az ősbizalmat, az életerőt, az öngyógyításnak az elfeledett tudását.

Egy pillanatra állj meg és engedd meg ennek a megtett útnak a súlyát.

Érezd meg, hogy nőként miket is húztál a lényedre feleslegesen, és hogy ez mekkora teher volt!

Lássad tisztán, milyen mértékben falaztad be a feminin minőséget és hogy az most mennyire nem tud mozdulni.

Mert ebből következhet a végső kimondás: Elég volt!

Soha többet!

Így volt. Megtörtént. De már nem kell így lennie.

Már nem szükséges ismétlődnie.

Ha apró lépésekben is, de most végre elkezdheted kiszeretni magadat a gipszből.

Ez a fok emlékeztet: a folyamatot nem szabad sürgetni! Ha hirtelen, a teljes gyógyulás pillanata előtt rántod le a pólyát, akkor újabb balesetek lehetnek, amelyek megint többszász évre visszalassítanak. Ha kapkodsz, akkor egyszerre talál majd meg a sok-sok elfojtás, amitől majd halálra rémülsz. Újra bekapcsol az ijedtség, meg az önszabotázs és kezdhetsz mindent előről.

Ezt a kemény gipszet tekercsről tekercsre lehet csak leszedni.

Szépen fokozatosan...

A hogyan-t nem kell kitalálnod!

.

Az önszeretet az pont nem a csinálás, hanem a megengedésnek a művészete. Csak fogadd nyitottsággal, ami jön. Amit az élet adni szeretne.

Mint a hóvirágocska, aki az első fény érintésére picit olvad, de a következő hidegnél még visszafagy, fedezd fel napról napra az elfeledett lélekrészeidet és azokat a testtájakat, amelyekkel jó ideje nem volt köztetek kapcsolat. Lásd meg, hogy a jégpáncél alatt mennyi szép, tiszta és csodálni való dolog rejtőzködik!

Ez a virág az életnek az első jele.

A reményé.

A hírnöke a növekedésnek és kivirágzásnak: „Mindjárt itt a tavasz” – suttogja.

Ha eddig ritkán volt meg ez az érzés, az ilyesfajta önelfogadás, most emlékezz, hogy kapcsolódhatsz szabadon, elvárások nélkül is. Mert minden és mindenki úgy jó, ahogy van. Te is. Eddig a pontig talán csak az álcázáson keresztül tudtál megfelelni, túlélni és szeretet kapni. De már lehetsz ez vagy épp az.

Kísérletezhetsz, próbálkozhatsz, játszhatsz!

Kiléphetsz úgy, ahogy most vagy.

Leengedhetsz a védekezésből. A súlyos agancs helyett – amely idáig az éber készültségben tartott, már a koronával a fejeden… Királynőnek születtél és ezen a glórián keresztül az isteni fényt hozod le!

Jóságos uralkodóként mostantól intézd úgy az ország és a néped sorsát, hogy a szeretetből mindenkinek jusson. Igazgasd úgy az életet, hogy abban mindenkinek jó legyen.

Ne aggódj, melletted a király majd tudja és viszi is a férfi energiát!

A kigondolni, a tenni és az akarni hadd legyen az övé. Az országot megvédeni is a férjed dolga. Neked nem kell harcolni! Az egyetlen fókuszod legyen a jóllét. A te küldetésed a lágyságot erősíteni, lenni és melegséget sugározni. A jelenléttel és a szeretettel hagyni a dolgokat természetesen megtörténni.

A Nő és Férfi így működtetik ketten az életet - mint a proton es neutron, ugyanannak az energiának a két aspektusaként.

Térj hát vissza a száműzetésből és ülj vissza a méltó pozícióba. Neked a király mellett van a helyed a trónon. Onnantól kezdve, hogy önmagad vagy, a másik sem egy álcához tud csak kapcsolódni, amiért az intimitás is egy új szintre léphet. Aki eddig nem mert oda lépni, most végre megláthat a saját fényedben.

Azzal állj ki a nép elé.

Büszkén megmutatva mások előtt is, hogy milyen finom, lágy és nőies vagy. Engedd színre lépni a benned lévő szépséget & harmóniát, amit a túlélésed érdekében megtagadtál magadtól. Hagyd lenni azt az érzelmi működést, amiről elhitted, hogy nem lehet biztonságos. Ne hazudd tovább, hogy a nő nem tartozik hozzád!

Többet már nem kell erősnek lenni.

Itt az idő átfordulni a puhaságban.

Felvállalni:

„Ez vagyok Én, egy szuverén valaki, aki olyan, amilyen. És aki többet nem tervez másnak lenni. Elég volt!”

Elsőre talán újdonságnak hat mindez és nem is tudod pontosan hogyan kell… de mégsem esik a nehezedre… olyan ismerős… Valójában a szerepben lenni volt a kimerítő!

Itt és most gyászold, sirasd meg azokat az elveszett helyzeteket és kapcsolatokat, amelyek mind arra tanítottak, hogyan szeresd önmagadat így: maximálisan, szégyen és bocsánat kérés nélkül!

Menj tovább a saját utadon.

Ahogy a Lilith a jövőhéten már átlép a Nyilasba, azzal együtt a hetek óta mellette haladó Merkúr is elhagyja a retrográd utáni árnyékot. Az ő feladata letudva. Mostanra kimondatott mindent és örökre emlékeztetett:

Nő! Ne maradj csendben!

Vállald!! Még akkor is, ha az a túloldalon teljesen kiveri a biztosítékot. Akkor is, ha a mondandód indulatokat vált ki, mert fenyegeti a másiknak a kocka-formájú valóságát. A saját normalitásának a határát és a puritán életideálját.

Akkor meg főleg hangoztasd, hogy lehet másképp is, amikor azt a nép szinte fenyegetésként éli meg.

Mert igenis, lehet!

Lehet életigenlőn. Tele érzésekkel. Önfeledten. Spontán. A testiséget megélve.

Kezdd el az önmagadat is meghökkentő módon felszabadítani az életedet!

Túl sokáig voltál maga az elvárás. Többé ne érd be kevesebbel, mint a maximális önazonosság.

Ne éld már félbevágva a mindennapokat!

Szakítsd le a szoros kötelet és tárd ki a szárnyaidat!

Hívd vissza a női erődet.

Vesd le a nadrágot. A férfi szerepeket. Égesd el az élére vasalt katonai egyenruhát. Bontsd ki a hajadat! Szaladj a réten és hagyd hátra a kötelességtudó menetet! Táncolj akkor is, ha a zene épp nem szól, de a lelkedben mégis hallani.

Ne harcolj a figyelemért, birtokold azt!

Légy a tudatában a varázserődnek, a képességeidnek! A te fegyvered a lágyság, a puhaság, a finomság. Ne akard elpusztítani a másikat, de védd meg vadul, ami a tiéd. A nagyobb harcokat hagyd meg a lovagoknak!

Szeresd és becsüld a ciklikusságodat.

Kapcsolódj vissza Földanya üteméhez. Attól még nem vagy gyenge, ha néha pihensz és csak vagy. Ez a valódi természeted! Térj vissza a fejedből, a szívedbe. Ne kifelé hallgass, ne vessz el a külső zajokban, már a belső ritmusod vezesse a következő lépésedet! Ezért kell többet lassítanod, hogy az égi üzeneteket meghallhasd.

Lásd önmagadat!

A tested egy kincs és szent templom. Szeresd, tápláld, simogasd, halmozd el az élvezetekkel. Élvezd az anyagot! Engedd, hogy a tested az örömedet szolgálja, de ne add már oda bárkinek!

Engedd, hogy a régi fájdalomtest hamuvá váljon.

Az új kapun most szűzként, meztelenül, tisztán lépj át.

Gyere ebbe az irányba:

Puhulj!

Merj szeretni!

Ne félj megelőlegezni a bizalmat.

Mindig a szeretetből szólj.

Hagyd abba a túlélést és kezdj el létezni! Mindig mindent megkapsz, amire szükséged van. Nincs hiány, nincs szűkösség - az az elődöké volt. Emlékezz, hogy mindig kérhetsz segítséget! Tanulj is meg kérni és a helyes kérdéseket feltenni!

Légy újra kíváncsi! Fedezd fel a lehetőségeidet.

Mágus vagy. Termékeny és teremtő erő.

Képes vagy arra, hogy bármilyen érzelmi helyzetben helytállj.

Engedd el a kapaszkodást az egykori szenvedésbe, már nem halogathatod.

Állj vissza a körbe, ahonnan kilépve a magányra ítéltettél. A rivalizálás helyett emeld fel önmagaddal együtt a nőtársaidat. Lásd magad mellett a többi asszonyt és az anyádat, ősanyáidat is, akiket ugyanúgy kilökött a társadalom, de most visszaveszik a nekik járó helyet.

Érezd újra az erődet! Hogy semmitől nem félsz, hiszen már tudsz adni és befogadni.

Tanítsd a világot a nőire: érezni és szeretni!

Emlékeztesd, az milyen volt, amikor nem volt más, csak a Szeretet!

Lásd a lelki szemeid előtt kivirágozni a birodalmadat s abban a boldog & önfeledt teremtényeidet!

Itthon vagy.

Minden rendben van.

Még kicsit új, hiszen oly sokáig voltál távol... De többé nem mész el senki kedvéért.

Mostantól TE hozod meg az utolsó döntést.