Leszálló az Aszcendensen

A mai történetet a vendégemnek a hozzájárulásával osztom meg. Akkor lehet igazán tanulságos számodra, ha a születési képletedben az aszcendensen vagy az 1-es életházban áll a leszálló holdcsomópont, vagy ha most éled a karmatengely visszatérésedet (a szül. képletben a Bika-Skorpióban van). Továbbá, ha Skorpió aszcendensű vagy, hiszen az egyben azt is jelenti, hogy jelenleg a tranzit (áthaladó) leszálló a horoszkópnak a keleti pontján (aszc.) jár.

A szimbiózis és a karmikus bélyeg.

Mi az a leszálló holdcsomópont?

A leszálló holdcsomópont, elsősorban a karma és a keleti asztrológiában használt és számított érték a horoszkópban. A karmatengelynek, a múltat (gyerekkor, előző élet) jelölő vége. A másik nevén, a Sárkányfarokra, a karma ürítés pontjaként szoktam utalni, hiszen ez az a területe az ábrának, ahol az elengedést, a búcsúzást tanulod. Míg a többi bolygó folyamatosan körbe-körbe halad az égbolton, és ezért változatos fényszögeket vesz fel egymással, addig a karmatengelynek a fel- és leszálló vége, az egész életed során össze van kötve, vagyis egy időben mindig két életterületet érintenek. A tengelynek a felszálló ága, a Sárkányfej: a dharma, a sorsiránytű, amely, mint egy mágnes, a teljes életed során a beteljesítésre váró feladatod irányába húz. A tranzit idején pedig a kollektív sorsvállalás pontját jelöli ki, tehát azt, hogy mi a közös feladatunk az adott időszakban. 2022. január és 2023. június között ez a tengely a Bika-Skorpióban áll, ezért most sokkal intenzívebben érezheted az állást, ha a születési képletedben a fenti jelekben birizgál valamit. A sorstengely, a Bika-Skorpióban - az Élet-Halálnak az egyenesén, már január óta a fenntartható, a takarékos, az egyszerűbb, a stabilabb, az örömmel teli, a természetes élet (Bika) felé hív, a toxikustól, a félelmektől, a pániktól, az abúzustól, az erőszaktól, a háborúskodástól (Skorpió) elfelé. Ami színesíti az állást, hogy a Bikában álló Uránusz, nagyjából július óta közeli együttállásban volt a felszállóval (egyben szemben a leszállóval), és az év végéig még 5 fokon belül vannak. Az idén már rengeteget írtam erről, lejjebb belinkelem. Az eklipszek (=a Hold- és Napfogyatkozások), a holdnak a fent említett csomói mellett jönnek létre és mindig két hétre vannak egymástól. Ilyenkor hatványozottan felerősödnek azok a témák, amelyeknek a feloldása, a jelen időszaknak lenne a fontos feladata. Mindez azért történik, hogy ami eddig fogyatkozásban (eklipszben) maradt a tudat számára, az most a felszínre kerüljön és ürüljön. Így terelve, lökve tovább téged/minket, a lélek hívása, a küldetés irányába, körülbelül fél évente.

2022 október második felében újra kitárul az eklipszek kapuja, amely tehát a KARMIKUS ELENGEDÉSEKNEK és a SORSSZERŰ KEZDETEKNEK az ideje. Nem lepődtem meg, hogy a terápiás szobában is egyre többet mocorog a témakör. Az aszcendensről

Az aszcendens, a horoszkópnak a keleti pontja, egyben a születésed pillanatát jelöli. Egy kapu, az 1-es és a 12-es életházak, vagyis az élet, és az azt megelőző (és követő) tudat- és létállapotok között. Az aszcendens, testi szinten az arcot és a testalkatot is mutatja, és sokat elárul a személyiségről, de magáról a születésélményről is. Ebből is jól látszik, hogy a születésed minősége, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kivé válsz. Amikor fokra pontosan az aszcendensre áll egy bolygó (a vendégem esetében a leszálló holdcsomó, a karmaürítés planétája), az olyan, mint egy „karmikus bélyeg” a személyiségen. Egy baromi erős lenyomat, ami arra hajlamosíthat, hogy a múlt történéseivel (személyeivel) azonosítsd önmagadat. Azt tapasztalom, ami a mostani konzultáción is nagyon élesen megmutatkozott, hogy ilyenkor ez a kapu, ami az életet és a halált, a régit és a jelent összeköti: tárva nyitva marad. Amikor a képi terekben indultunk a vendégemmel, olyan élmény volt, mintha egy csapot tekertünk volna el, mert szinte azonnal ömlöttek a karmikus emlékek… A vendégemnél, a tranzit leszálló most a születési Plútón áll, ezért elsőre jött a pánik, a félelem, a szorongás. Képekként úgy mutatva meg magát, mintha élve eltemették vagy a földbe ásták volna be. Volt még aztán mocsár meg csontvázak is. Hangsúlyozom, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valós élményekről lenne szó. A tudat csupán ezeknek a hangulatoknak az útján próbál üzenni valamit.

A Plútó, minden, ami a föld és a tudatnak a felszíne alatt van. A vendégem úgy élte meg, „mintha ott lenne minden, amit nem akarok tudni”. A Plútó az esetben válik rettenetessé, riogatóvá, ha valamire nem vagy még tudatos. Valójában az ijeszt meg, hogy érzed ennek a megfoghatatlannak, a még ismeretlennek, a titkosnak, a rejtettnek a jelenletét, de az a félhomályban, lefelé van és nem definiálható pontosan a számodra. Azt éled meg, hogy valami nincs a kontrollod alatt, bármikor előjöhet és ezáltal persze hogy fenyegető. A vendégem úgy írta le a Plútót, mint egy „sátáni kacaj”, amely belülről folyamatosan azt mondogatja, hogy „Itt baj lesz!”. Amikor a leszálló az aszcendensre kerül, akkor vele együtt a felszálló a deszcendensre, a 7-es ház csúcsára ül. Ez utóbbi, a kapcsolati tükörház: a PROJEKCIÓK tere. Minden, amit nem tudsz beépíteni a személyiségedbe (aszc.), az ide kerül ki és a világi kapcsolódásokon keresztül válik elérhetővé, jobban láthatóvá számodra. Még utólag belegondolva is ráz a hideg... Arra kértem a kliensemet, hogy találjon az odabent gomolygó bizonytalanságnak egy képi kiutat, és konkrétan egy projektort képzelt maga elé, aminek a segítségével ki tudta vetíteni a most még nem látható, a számára nem világos dolgokat. "Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy miről van szó." Ahogy a vendégem elindult magában a halálfélelem érzésétől, egy olyan ambivalens emlékbe került, ahol egyszerre tapasztalhatta meg a „biztosan jó lesz” érzését. Azt, hogy nincs egyedül, biztonságban is van, a másik személy megnyugvást ad számára, de közben ugyanebből az irányból a fojtogatás és az extrém teher is jött. A 12-es ház határán lévő leszállóval, valószínűleg egy magzatkori élményről lehet szó. Megrázó volt hallgatni: „Össze akarok vele kötődni. Amit tudok, át akarok vállalni. Meg akarom menteni őt. Osztozni akarok vele a terheiben. Pedig ő a nagy és én vagyok a pici. Ez az ő terhe lenne, nem az enyém. De ha nem tartom, bekapcsol a halálfélelem. Azt érzem, hogy ha elengedem, akkor beüt a katasztrófa és elveszítem a szimbiózist. Rettegek. Ha ez megszakad, akkor mindennek vége.” Minden esetben a felszálló holdcsomópont az iránymutatás, amelyet a vendégem most egy fényes lyukként látott az égbolton (a felszállója mellett áll a Nap!), „ahol bármikor kimehetek, ezért nincs már pánik, hogy itt ragadok. Van felfelé kiút, de azt érzem, hogy lefelé van dolgom. A lényeg, hogy most elmozduljak ebből a se előre-se hátra állapotból.” Amikor elindulsz a vállalt küldetésed felé, ami ebben az életben még ismeretlen és új, elsőre azt érezheted, hogy nincs talaj a lábak alatt. „Merjek-e indulni? Hol vagyok? Meghaltam?” – kérdezte a vendégem. „Nem tudom, hova tegyem le a lábamat.” Mi a konklúzió?

Amikor a karmatengely, az aszcendens-deszcendens, az Én-Te pontjait köti össze, és a leszálló az aszcendensre kerül, a vendégem már a születéssel azt élte meg, hogy át kell vállalnia az édesanyja (felmenők) karmikus terheit. Azt tanulta, hogy a szimbiózis, a kapcsolódás, csak AMBIVALENS lehet (Merkúr uralta jegyben van a leszálló): egyszerre biztonságot adó, ugyanakkor terhes, szorító, fojtogató. A felszálló a deszcendensen, együttállásban a Nappal azt kérdezi: Lehetek-e önmagam egy kapcsolódásban? A világban? Élhetek a pillanatban, az itt és mostban, a múlt terhe nélkül? Visszaadhatom-e mindazt, ami eleve nem is az enyém? Ha egyedül vagyok, akkor folyton ott lesz a valaminek/valakinek a hiánya? Tudok-e egészként kapcsolódni vagy folyamatosan a másik felemet keresem majd? Miért tűnik el a lényem egy kapcsolódásban? A vendégem úgy mondta: „El tudom engedni az előző kapcsolódást, de azonnal keresem az újat, amivel szimbiózisba léphetek.” Ha a lélek folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy a másikat védje a fenyegetettségtől, akkor vajon marad-e energia a saját létezésére? „A szimbiózis, két vagy több különböző faj egyedeinek (általában egymásra utalt) szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél előnyökhöz jut.” (wiki)