Kos Vénusz | Egy világ vége s egy új kezdete

2026. március 6-án a Vénusz a gyors bolygók közül elsőként éri el a tavaszi napéjegyenlőség fokát, ahol az előttünk álló napokban megérkezik a Kos kezdeti fokait ízlelgető Neptunusszal (márc. 7.) és a Szaturnusszal (márc. 8.) való találkozóba. Ahogy a túl szűkössé vált bábból kiszülető Pillangó a következő hetekre a Mars bolygó uralma alá kerül, az Illúziók mögött elkezdi meglátni a a Valóságot.

Egy nagyon érdekes dolog történt velem a héten.

Anélkül, hogy egy lépést is tettem volna, egyik napról a másikra megváltozott körülöttem a világ.

A keddi Telihold reggelén gépek zajára ébredtem és néhány órával később nullára dózerolták le a mellettem lévő telket, amely addig a pontig egy beláthatatlan ősdzsungel volt. Bár nem először történt velem hasonló, most mégis döbbentem álltam a változás előtt: hogyan képes egy szempillantás alatt megszűnni mindaz, ami eddig volt???

A mostanság „telektakarítás"-nak nevezett aktusnak köszönhetően kiderült, hogy eddig is voltak szomszédjaim – akiket öt év után most először nem csak láttam, de már hallottam is.

Az első reakcióm a pánik volt.

Azonnal meg kell oldani a takarást! De hamar beláttam, hogy a legmagasabb kerítés sem fog olyan hangszigetelést biztosítani, mint a korábbi dús növényzet…

A teraszon állva aztán azon merengtem, vajon most tényleg az Újat nézem vagy eddig olyan mélyre altattam magamat az illúzióban, hogy a szememtől sem láttam? Mert, ha jobban belegondolok, ezek az emberek vélhetőleg nem most lettek ide teleportálva… Mi van, ha mostanáig csak én képzeltem, hogy egy a hobbitokkal, a tündékkel és a madarakkal körbevett meseerdőben lakom??

A következő reflex a szinte már a DNS-be és a zsigerekbe kódolt menekülési ösztön volt: felcsapni az ingatlan.com-ot és magamra húzni a nyúlcipőt. De a kiutak a legnagyobb meglepetésemre befagytak. Míg pár hónapja egy csomó lehetőség lett volt a számomra szóba jöhető irányokban, mostanra alig maradt néhány szomorú opció.

Mi történik?

Hova kerültem?

A Kosnak az egyik kedvenc önvédelmi módszere az elfutás; a jegybe érkező Vénusszal pedig aktuális lehet az érzelmi boksz vagy az önbántás is.

Magas szinten ez a tranzit viszont az érzelmi helyzetekbe való beleállást és az önmeghaladást jelenti.

A három égitest ezen a hétvégén az életünkben először áll együtt itt a jegyben és a nulladik fokon most elválik, vajon ismételjük-e a korábbi kört. Hagyjuk-e folytatódni azokat a vénuszi (az önszeretetet, biztonságot, értékeket, kapcsolatokat érintő) működéseket, amelyeket akár a születéstől vagy még korábbról hozunk.

Ahogy eltűnt a mesém díszlete és az illúzió fátyla felszakadt, szembe kellett néznem azzal, hogy ez a történet valójában miről is szól. Olyan kérdéseket kellett feltennem, hogy miért félek a takarás nélkül? Mi az ijesztő abban, ha a világ hirtelen (be)lát? Mit szigetelt ez a növényzet?

Azzal, hogy az otthonomat körbevevő falat letarolták, az addig látszólagos biztonságérzetemet vesztettem el. Megszűnt a kényelmes búvóhelyem, ami persze nem volt valós, mert annak mélyén folyamatosan a mai napnak az eljövetelétől rettegtem...

Ahogy a Múlt iránya befalazódott, kénytelen voltam az előttem lévő képre tekinteni, ami azért mintha azt is mutatná, hogy a kemény tél után - amelyben a vaskos jégpáncélnak köszönhetően évekig még a kaput sem nyitottam ki, mára talán olvadnak a határaim.

A Jupiter néhány nap múlva direktbe áll és kibújva a Ráknak a kitines házából, lassan elindul a napsütötte Oroszlán felé.

A következő hetekben a Szaturnusz és Neptunusz után a személyiségjelölő bolygók is egymás után kiúsznak majd a Halak érzelmi sodrásából, s földet érnek.

Ahogy kiszületünk a Burokból, egyre inkább elkezd beszűrődni az Élet szaga…

A Neptunusz álma szertefoszlik, a Szaturnusz pedig nem engedi, hogy visszameneküljünk.

A Kos nem nosztalgiázik.

Lép.

És bátran felfedezi a horizontot.

A természetnek a rendje a Teremtés-Fenntartás-Pusztítás, s ez utóbbi most egy újabb kezdetnek tarthat teret. Ahogy Hesse írja: „Ahhoz, hogy megszülessünk, egy világot kell elpusztítanunk”.

Vajon segített volna, ha tudom előre, hogy mi vár rám??

Akkor jobban értékeltem volna az előző stációt?

Jobban megbecsültem volna azt a tájat, amit már soha többé nem láthatok?

Néhány órával később a kezdeti ijedtség mögött szép lassan megszületett a csend, ami azt kérdezte: Mi lenne, ha bíznál? Tudnád-e szeretni azt is, ami most láthatóvá vált - a változást, mint az Élet bizonyítékát? És vajon képes lennél-e szeretni magadat ebben a csupasz állapotban, amikor még nem tudod, mi is lesz ebből?

A Vénuszt most az Aszklépiosz (gyógyítás), valamint a Szfinx (rejtvény) aszteroidák kísérik át az Új Kezdetbe. Innen folytatom.