Kos Ceres I. | Visszatekintés

A Ceres körülbelül 4 év alatt tesz meg egy kört a zodiákuson és utoljára 2021 elején volt a Halakban, ahova idén február 23. – május 16. között visszatért. Az asztrológiai Ősanya - a gondoskodás, a táplálás, a törődés, a lágyság, a melegszívűség, a biztonság és a női minőség jelölője az elmúlt hetekben jó aszteroida módjára, halkan kísérte végig a jegyben zajló egyéni & kollektív lezárási folyamatokat, amely során az anyai minták, az önmagadhoz és más nőkhöz való kapcsolódás, valamint a női identitás újragondolása került a fókuszba.

A Ceres, a mai napon (a Nap, Merkúr, Vénusz, Neptunusz után és a Szaturnusz előtt) továbbáll a Mars házába, ám mielőtt még erről a jövő tavaszig tartó tranzitról írnék, kezdjük egy visszatekintéssel.

𝐀𝐳 𝐮́𝐣𝐣𝐚́𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐞𝐭𝐞́𝐬 𝐞𝐥𝐨̋𝐬𝐳𝐨𝐛𝐚́𝐣𝐚

Nem véletlen, hogy a Ceres bekapcsolódott ebbe a nem csupán a teljes 2025-ös, de még a 2026-os év esztendő elejét is meghatározó - a Halak (Lezárás) & Kos (Kezdet) között zajló újjászületésbe, ami az édesanya minősége nélkül elképzelhetetlen lenne.

A Halak, a zodiákus utolsó házaként szól a megbékélésről, a lezárás és az elengedés időszerűségéről.

Emlékeztet az anyukád hasában töltött időkre, ahol jó esetben semmit nem kellet tenned a szeretetért.

Mialatt a Ceres ebben a puha közegben időzött, a kellemes emlékeken túl a szeretetlenség, a meg nem értettség vagy az anyai gondoskodás hiányának a traumáit ugyanúgy előhúzhatta.

Az elmúlt hetekben aktiválódhatott az a belső gyermek, aki még mindig azt várná, hogy az édesanyja megsimogassa, megpuszilgassa, megnyugtassa vagy biztosítsa arról, hogy szerethető, elég jó, és nincs egyedül.

𝐀 𝐦𝐮́𝐥𝐭 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐡𝐚𝐧𝐠𝐣𝐚: 𝐚 𝐤𝐨̈𝐭𝐨̋𝐝𝐞́𝐬 𝐧𝐞𝐦 𝐚 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐛𝐞𝐧 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐨̋𝐝𝐢𝐤

A Ceres a gondoskodás, a táplálás, a biztonság szimbóluma, ám ezt nem mindenki kapja meg.

A kötődés láncolatos, amelyre kihatással van a felmenői örökség is. Az ősanyák viselkedése és arckifejezése átszivárog a jelen hozzáállásába, amelyen keresztül visszhangzik a múlt...

Az, hogy anyukád vajon hogyan tudott kapcsolódni hozzád, nem csak rajta múlt: az ő saját gyermekkori mintázatai, kötődési sérülései és kimondatlan fájdalmai határozzák meg azt is, mennyire volt képes téged megtartani. Ha ő maga sem kapott elég ölelést, elfogadást, biztonságot, akkor ezt a hiányt akaratlanul is továbbadta.

Ezért is igaz az a mondat: a Te történeted ott kezdődött, ahol az édesanyádat nem tartották meg.

Amikor sérül a kötődés (lsd. az anya érzelmileg elérhetetlen, a szülők csak egymással vannak elfoglalva és/vagy instrumentális szerepcsere történik a szülő és gyerek között), az az életben való alapvető bizalom megingásához vezet.

A belső gyermek megtanulja, hogy a világ nem biztonságos, a közelség fájdalmat hoz, a boldogság pedig sosem tartós.

Ez a korai tapasztalat ráadásul a későbbi életbe is beleszól, ahol az alvászavarok, a mély szorongás, a kapcsolódási nehézségek, a női egészségügyi problémák és az önértékelési problémák alakját öltheti.

𝐀 𝐛𝐮𝐫𝐨𝐤, 𝐚𝐦𝐢 𝐧𝐞𝐦 𝐯𝐨𝐥𝐭 𝐨𝐭𝐭

Az anya minősége az otthon melegének őrzőjeként képviseli a családi összetarást és az érzelmi védőburkot. Ám ez a lágy burok sokszor inkább egy rideg, kongó barlanggá változik, ahol minden visszhangzik, mert nincs, ami tompítsa az érzelmi viharokat.

Az anya elérhetetlensége legtöbbször a saját feldolgozatlan traumájából fakad. Az őt ért korai bántalmazás, a szeretetlenség, az elutasítás, az elnyomott düh – mind-mind ott rezeg az anyai viselkedésében.

Mielőtt elfordulnál tőle, menj vele vissza oda, vajon mi lehet a gyökere annak, hogy képtelen volt teljes szívvel átadni magát.

Mi van, ha vele is rosszat tettek? Ha védekeznie kellett, amikor nem tudott? Ha valaki olyan bántotta, akiről nem gondolta volna és ez az oka, hogy nem bízik senkiben? Ha egy olyan ember élt vissza a bizalmával, akit szeretett és akihez közel állt?

Amennyiben az anyukádnak nem volt lehetősége feldolgozni, hogy valaki bántotta, vélhetőleg egy olyan közegben nőttél fel, ahol soha nem lehetett teljesen elengedni magadat. Mindig figyelni kellett, hogy mikor robban a csend, mikor lesz feszültség, ami a fejlődő idegrendszer számára rendkívül kimerítő és meghatározó.

𝐏𝐚𝐫𝐞𝐧𝐭𝐢𝐟𝐢𝐤𝐚́𝐜𝐢𝐨́ 𝐞́𝐬 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐩𝐜𝐬𝐞𝐫𝐞: 𝐚𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐚 𝐠𝐲𝐞𝐫𝐞𝐤 𝐟𝐢𝐠𝐲𝐞𝐥 𝐚𝐳 𝐚𝐧𝐲𝐚́𝐫𝐚

A Halak Ceres idején szembesülhettél azzal a dinamikával, amit a pszichológia parentifikációnak nevez: amikor a gyermek válik a szülő érzelmi támaszává.

Ilyenkor a szerepek megfordulnak.

Miközben az összes fókusznak rajtad kéne lenni, elkezded apró babaként figyelni az anya hangulatát, feszültségét és igyekszel „jó lenni”, hogy ne legyél teher – miközben nem kapod meg azt, ami neked járna: az érzelmi megtartást.

Megtanulsz állandó készültségben maradni és azt várni, vajon mikor szűnik meg az idilli állapot.

Amikor a szülő félig van jelen és nem lehet rá számítani, vagy ha a folytonos figyelem köti le az energia nagy részét, az hamar megbontja amúgy is törékeny egységet, megrepeszti az addig is ingatag biztonságérzetet.

A burkolt vágy, hogy egyszer csak mégis otthon lehessetek egymásban, sosem teljesül.

Felnőttként aztán észrevétlenül is ugyanezt a dinamikát viszed tovább, amikor a saját családoddal kéne foglalkoznod. Anya ugyanúgy megmarad a feszültség forrásának, mert mintha zavarná, ha nyugalom van...

Nem engedi, hogy egyedül legyen hagyva.

Mindig neki kell középen lennie, még akkor is, ha azt érzed, hogy már nem tudsz/akarsz neki többet adni. Örökké arra kell koncentrálni, hogy épp mit mond, mit csinál, különben megsértődik, beszól vagy kimanipulál és újragenerál valami feszültséget.

Hiába is akármennyi figyelem vagy idő, neki soha semmi nem lesz elég és ebből a közös régi játszmából már egyre nehezebb kimozdulni.

𝐀𝐳 𝐚𝐧𝐲𝐚𝐢 𝐦𝐢𝐧𝐨̋𝐬𝐞́𝐠 𝐮́𝐣𝐫𝐚𝐞́𝐫𝐭𝐞𝐥𝐦𝐞𝐳𝐞́𝐬𝐞

A bő 2 hónapos tranzit a felszínre hozta a "tökéletes anyakép" torzító elvárásait.

Ha belül bizonytalan vagy, akkor gyakran egy idealizált, teljesíthetetlen képhez próbálsz igazodni – vagy azért, mert ezt láttad (és szenvedtél tőle), vagy mert épp nem kaptad meg, és a saját anyaságodban kívánnád helyrehozni a múlt hiányait.

Ám ez csak a további bűntudathoz, kimerültséghez vagy a "nem vagyok elég jó" érzéséhez vezet, ami visszahat a saját gyerekekkel, a társakkal, a női barátokkal stb. való kapcsolatra is.

Nőként a körben érezzük jól és biztonságban magunkat.

Amikor az anya-lánya közötti lánc elszakad, a saját belső nővel is fokozottan nehéz lesz kapcsolódni és szinte lehetetlenné válik beilleszkedni a családi hálóba, később pedig az egyéb közösségekbe, ahonnan majd folyton kilógsz.

Hiába vágysz arra, hogy tartozz valahova, állandóan kívülállónak & idegennek érzed magadat más nők között - mintha kintről néznél befelé, féllábbal itt, másikkal amott lennél.

Nem találod a helyedet, nehezen tudsz bízni, összehasonlítod magadat másokkal, vagy lenézel bizonyos női minőségeket – miközben belül valójában csak kapcsolódni szeretnél: legfőképp a saját női energiádhoz és erőforrásaidhoz.

Ez szinte mind arról szól, hogy már gyerekként is megszakadt a tökéletes egység.

A Halak Ceres időszak egy különleges ajtót nyitott az anyaság és nőiség újradefiniálására.

Az elmúlt hónapokban mindannyiunkat foglalkoztattak a kérdések: Vajon mit jelent nőként élni? Mi az, amit elutasítok? Amit elcsépeltnek, idiótának, ledegradáltnak, közönségesnek tartok?

Melyek azok a szerepek, amelyeket attribútumként vettem át, miközben nem önazonosak, lsd. „jobb, ha a nő ügyetlen és nem okos”, „hagyni kell a férfit, hogy ő oldja meg”, „a nő csak akkor van hatással a világra, ha a csábító pozícióban van”, stb.

Hogyan vagyok a nő tárgyiasításával?

Milyen a viszonyom az anyámmal, vajon mennyire dacolok még vele? Tudok-e úgy adni, hogy közben én is megmaradok? Képes vagyok-e gondoskodni magamról?

Melyik minőséghez szeretnék kapcsolódni, ha sem az anyáskodóval, sem pedig a férfigyűlölővel nem értek egyet?

𝐀 𝐊𝐨𝐬 𝐂𝐞𝐫𝐞𝐬 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐮́𝐣 𝐝𝐞𝐟𝐢𝐧𝐢́𝐜𝐢𝐨́

A Halak jegyében járó Ceres nemcsak lezárt, hanem már a készülő tranzithoz is kitárta a kapukat.

Arra hívott, hogy megtanulj újra kapcsolódni önmagad ezen odaadó aspektusával.

Emlékeztetett, hogy fontos közel engedni azt, amitől/akitől eddig távol tartottad magadat, hiszen amíg nem tudsz fogadni, addig adni sem leszel képes többet.

Most el kellett gyászolni mindazt, amit kicsiként nem kaptál meg, hogy végre elkezdhesd megadni magad számára azt, amire mindig is szükséged lett volna: az elfogadást, a nyugalmat, az otthonosságot és a feltétel nélküli szeretetet.

Ahogy mostantól képes vagy jobban megtartani magadat és hagysz másokat is önmagukban megállni, napról napra visszakapod majd az energiádat.

És a minta, amely generációkon keresztül ismételte önmagát, végre megtörhet.