Jupiter-Szaturnusz kvadrát | Múlt vs. Jövő

Miközben a Mars-Plútó szembenállás 2024. november és 2025. április között három lépcsőben tolja ki az Új Világot, a háttérben a Jupiter-Szaturnusz kvadrát már építi a hidat, a Múlt & Jövő között. A második derékszög a háromból, éppen szenteste pontosul majd be, de 2024. augusztus és 2025. június során tágan végig érvényben van.

A Szaturnusz, utoljára a ’90-es évek elején járt itt a zodiákus legvégén, amiért a 2023-25 között tartó tranzit során egy közel harminc éves ciklusnak a lezárást hozza, a Halakban.

Az Ikrekben haladó Jupiter felé nyíló fényszögét jelenleg mindannyian más és más életterületen & formában tapasztaljuk meg.

A kliensem például azzal keresett meg, hogy a cége átadásának a küszöbén áll. A hozzájárulásával elhoztam a történetét, ami szépen harmonizál a jelen üzenetekkel:

.

Az azzal kapcsolatos belső bizalmatlanságtól indultunk, hogy mi van akkor, ha a kliensem fia – aki lassan 7 éve van náluk főállásban, mostanra még sincs készen átvenni a stafétabotot.

„Mi van, ha csak a jógyerekből kap rá a lerágott csontra és veszi fel a széthordott kabátot?” – hangosította ki a félelmeit a vendégem - „Ha rátolom az álmomat, miközben ő csak nekem akarna jót tenni vagy megfelelni és nem is ez lenne a saját vonala?”.

A kliensem azt mesélte, hogy már egészen fiatalon kezdte el a nulláról felépíteni a vállalkozását és a beszélgetés felénél őszintén beismerte, hogy miközben neki vagy a saját generációjának még volt lehetősége a buktatókon és nehézségeken keresztül kitanulni a szakmát, a fiától mintha épp ezeket a tapasztalatokat próbálná meg elvenni.

Rárakva az elvárást, miszerint az átadáshoz már 100%-osan készen kéne állni anélkül, hogy a valódi felelősséget közben megkapná:

„Nem merem beledobni a mélyvízbe. Azt érzem, hogy nem tudom odaadni neki a céget, mert van egy szakadék, ahol az beesne. Szerintem még nincs rá készen.” – mondta a kliensem sóhajtva.

A bolygók közötti derékszög éppen a MAGADBAN MEGUGRÁSRA VÁRÓ LYUKRA mutat rá.

A Régi és az Új között akkor fog tudni megnyílni az út, ha most képes vagy kiszúrni azokat a gondolkodás-, valamint hitrendszerbéli korlátokat, amelyek egyelőre gátat jelentenek abban, hogy reményteljesen tágulj át a túloldalon rád váró lehetőségekbe.

A kérdéseim mentén végül eljutottunk annak a kimondásáig, hogy miről is szólt valójában az elveszettség vagy sötét köd, illetve az ehhez párosuló stagnálás és mozdulatlanság.

Miért is volt az, hogy a kliensem hónapok óta nem tudott mihez kezdeni, merre menni, mit tenni, mert a kicsit elindulok után, rögtön jött a visszaesés.

Mi húzódott meg amögött, hogy képtelennek érezte magát és az ügyet is előre mozdítani. Mi lehetett az oka ennek a pöcsölésnek.

.

Ahogy mélyebben is belementünk az átadással kapcsolatos érzelmekbe és beállítottam őt a különböző szcenáriókba, hamar kiderült, hogy a tökölés természetesen nem is a fiával volt kapcsolatos.

Egy ponton már sikerült megnevezni a szakadékot, aminek a neve: „nem bízok”.

Valójában a kliensem az, aki még nem áll(t) készen és aki nem bízik magában - helyesebben abban, vajon képes lesz-e átlépni az életének ezen új és ismeretlen szakaszába.

A kétellyel viszont az a helyzet, hogy mindössze két opciót enged megláttatni, magyarul leblokkolja a végtelenül sok lehetőségnek a kibontakozását. A félelem befagyasztja és konzerválja a sz@rt, ami jelen esetben sem az ő számára, sem pedig a fiának nem lehet előnyös, hiszen így egyikőjük sem tudja megtalálni a maga útját.

A fentiek miatt a kommunikáció sem volt tiszta arról, hogy mikor, mi és hogyan is lesz átadva.

Továbbra is a levegőben lógott annak a lehetősége, hogy ha nem is vezetőként, de a kliensem benne maradna majd a cégben. Ez azonban úgy tűnik, hogy csak félmegoldás lenne és mindkettőjük előtt megbénítaná az Újat.

Ahogy egyre tovább és tovább boncolgattuk a kérdést, a kliensem végül eljutott magában a mély szomorúsághoz, amiért egy jó ideje az egyedüllétben is tartja magát és amely állapotot mostanáig a munkával, valamint a sikerrel próbált burkolni.

„Nehezen érint, nem tudom felvállalni, hogy iszonyúan szomorú vagyok mostanában. Rettegek attól, hogyan ugrok majd át az új korszakomba. Mi vár ott rám, ha nem lesznek meg a régi szerepeim? Mit kezdek majd magammal, ha már nem dolgozom? Ha a munkám sem lesz meg, akkor teljesen magamra maradok… Akkor szükségtelen vagyok és még a cégemet sem tudom magamra húzni. Többé nem vagyok fontos és feladat nélkül leszek.”

A kliensem az elmúlt harminc évben minden egyes reggel felvette az üzleties, a vidám és a "laza vagyok" ruháját, ám egy ideje észrevette, hogy az többé nem önazonos. Egyre nehezebben bírja már másnak mutatni magát, mint ami.

De akkor miért torpant meg mégis itt a kapuban?

Azt gondolom, hogy a jelen folyamatban, amikor a sikeres 𝘣𝘶𝘴𝘪𝘯𝘦𝘴𝘴 𝘸𝘰𝘮𝘢𝘯 imázson túl, a több évtizednek a munkáját is el kell tudni búcsúztatni, teljesen helyénvaló picit megállni és szomorkodni. Nem mellesleg, ahogy a fiúból most felnőtt cégvezető válik, nem csak nőként, de mint édesanya is új szakaszba kell tudni lépni. A Bölcsasszony stáció kezdete nálunk nőknél ráadásul jelentős testi változásokkal, többek között a menstruáció elmaradásával is együtt jár.

Ezt a csomagot úgy hívják, hogy G-Y-Á-S-Z, amellyel így vagy úgy, de hamarosan mindannyiunknak szembe kell tudni majd nézni.

A vesztességekkel járó érzéseket sokszor azért nem merjük megengedni magunknak, mert azzal olyan, mintha a világvége is eljönne. Amikor lezárul egy ciklus, és azzal együtt bizonyos „funkciók” is hátra maradnak, bizony egy csomó hordalékos és turmixos érzés kerülhet a felszínre.

A mostani szakadék az egyben annak is a félelme, hogy vajon mi lesz, ha ezek az érzések majd elhatalmasodnak?

Ha most azt érzed, hogy egyelőre nem találtad meg magadban az új minőséget, az azért lehetséges, mert annak még nincs is itt az ideje.

Az Újnak akkor lesz hely, ha már elbúcsúztattad és leraktad a Régit. A Jövő akkor fog tudni megjönni benned, ha többé nem a Múlton pörög a figyelmed, ha már egyetlen szálon sem kötődsz oda energetikailag.

Az előttünk álló 2025-ös év ennek az óriási cikluszárásnak a csúcspontja, amikor évtizedeknek, sőt, évszázadoknak a karmája ér körbe. Most csendben és türelemmel kell majd tudni együtt ülni a veszteségekkel, és a magad módján megtartani a búcsú ceremóniát.