Jupiter-Szaturnusz kvadrát 3/3 | A gyerekből: a felnőttkorba

Ezen a héten (2025. június 15-18. között) a legszorosabb a már jó ideje fennálló derékszög a nemrég a Rákba érkező Jupiter, valamint a Kos elején járó Szaturnusz & Neptunusz között, amely az előttünk álló negyedévet is meghatározó asztrológiai eseménnyé válik. A rövidesen a nyárba átforduló Nap ugyanis maga is bekapcsolódik majd ebbe a lassan egy éve folyó párbeszédbe, a Jupiter & Szaturnusz között.

Nem lesz nehéz visszagondolni, mert a két égitest közötti első kvadrát épp az augusztus 20-ai ünnep előtt egy nappal, a második pedig szentestén pontosodott be 2024-ben.

A lényeget tekintve nagyjából ugyanazokat a témákat dolgozzuk fel, mint a tavalyi dátumok körül, ám a hangulat most mégis kicsit más - hiszen a bolygók ez idő alatt már átköltöztek az új helyükre.

A Rák Jupiter és a Kos Szaturnusz (+Neptunusz) hidat épít a Múlt és a Jövő között. Asszisztál a Régi Szelf lebontásához, valamint az Új Én felépítéséhez. Azáltal, hogy kirántja a megszokott védőhálókat: az önállóság, a felnőttkor, valamint a felelősségvállalás felé vezet.

Az egyik oldalról a Jupiter a "honnan jössz": a régi családi modell és minden, amit elhittél a világról s benne magadról. A Kos Szati & Neptunusz ezzel szemben a "mit szülsz meg".

A tranzit annak a felnőtt ÉN-nek a létrejöttét sürgeti, aki már hajlandó a saját álmaiért & életéét felelősséget vállalni.

A kettő között pedig egyre feszítőbb a széthúzás, mivel a régi szerepek érezhetően összeomlottak, miközben az Újhoz mintha meg hiányozna a képesség vagy az elköteleződés.

Az elmúlt hónapok horoszkópállításainak is ez a két tér (a Régi & Új) volt a fókusza, amiért lehetőségem volt mindkettőbe alapos betekintést nyerni.

Miközben volt szerencsénk többetekkel is megízlelni az elképesztően illatos Jövőt, ami tele van a bőséggel, a mámorral és a szabadsággal.

Azt a minőségű létezést, amelyben tökéletesen elegendő a tapasztalásnak az öröme. Ahol többé nem rángatnak bábuként az elmének és a személyiségnek az egykori történetei és azt teszed, ami valóban boldogsággal tölt el. Ahol már nem kell harcolni és védekezni - sem önmagaddal, sem pedig másokkal. Ahol a benned lévő potenciált hagyhatod szabadon megnyilvánulni – nem tartva folyamatosan a következményektől.

Ez a végtelen szabadság mintha még nem menne...

Nem egy klienssel kerültem abba a helyzetbe, hogy már a sokadik állításra jött vissza ugyanabban a témában, miközben a lélek a legelső alkalommal is pontosan megmutatta a már-már álomszerű jövőképet.

De az elme nem akarja elfogadni. Jön a "biztos?”, a "mi lenne, ha előtte még…?”, a "szerintem ez még belefér…” és a "mi lenne, ha még egy kicsit…?” - ami azonnal visszakapcsolja a jólismert félelem programot.

Azt látom, hogy az elmúlt évek önismereti vagy spirituális folyamatai ahelyett, hogy előre vittek volna, inkább csak felnagyították és még jobban láthatóvá tették az egyéni és kollektív beakadást.

Nem akarunk kijönni az infantilis gyermekből.

A mai társadalom (legyen szó politikáról, vallásról, munkahelyről vagy családról) jelenleg nem más, mint egy nagyban megélt gyerekszoba. Felnőtt ruhákba és pozíciókba bújva, de ugyanazokat a kiskori sebeket idézzük meg újra és újra csak épp a munkahelyen, az új házasságban vagy a saját gyerekekkel.

És mindennek a gyökere: a szűnni nem akaró és az állandó BIZTONSÁGKERESÉS.

A jelen társadalmi rendszer pedig erre épül és/vagy ezt a tudattalan megegyezést használja ki, hogy igazából mindenki számára könnyebb, ha majd megmondják, hogy mit kell csinálni, enni, venni, érezni, kit kell épp gyűlölni vagy szeretni.

Sokkal kényelmesebb, ha a főnök, a politikai vagy a vallási vezető mutatja az irányt, mert addig a pontig mindig lesz kit hibáztatni, ha valami nem sikerül vagy elromlik. Spiriben ez úgy néz ki, hogy lehet haragudni a felmenőkre, a sorsra, a karmára vagy a bolygóállásokra...

Miközben a lélek menne afelé a táguló és kitárulkozó tér felé, amelyben tényleg bármit játszhatsz és megtapasztalhatsz, bárki lehetsz, bármerre mehetsz - megint és megint beszűkíted magadat oda, hogy: „

Úristen, mi lesz!? Nem tudom, hogy mit csináljak. Félek! A biztonságot akarom!"

És azonnal átcsap a történet abba, hogy vissza akarod kapni a kicsiként megszokott valóságodat: a jól bevált programokkal, a szokásos keretekkel és korlátokkal. Ugyanazokkal a megfelelésekkel és elvárásokkal. A modern spiritualitás sem szól többről, minthogy ebben a régi rendszerben maradj, csak már 'fancybben' - a családi mintáktól mentesen.

Miközben a lélek szintjén mélységesen bele vagy fáradva abba, ahogy eddig volt. Hogy teljes erőből rohansz, mégis lassan mész hátrafelé. Totál eleged van a múltból, de nem vagy képes kiszállni, hisz azáltal, hogy próbálnál abból kimenekülni, épp ugyanazt azt a sémát: az egos működést, a harcot és az akarást folytatod.

A már meglévő és a sokszorosan kondicionált gondolataiddal akarod kitalálni, hogy mit tegyél és mi lenne a jó számodra. Csak azt nem látod, hogy a személyiséged pont ebből a hibás rendszerből ered.

Ezért a változásodat sem a létezéssel való összekapcsolódás iránti mély vágy vezérli, csupán a jelennel való elégedetlenség és kiábrándultság hajtja.

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: szerinted megértél már a felnőttkorra? Készen vagy a valódi, a maximális, a nagybetűs szabadságra? Vagy szimplán meguntad az eddigi életedet?

A Kos Szaturnusz most két irányt mutat:

1. Építhetsz egy olyan Jövőt, amelyben már igazi felelősséget vállalsz.

2. Vagy visszalépsz a karma-loopba.

A Kos a kikelésnek az energiája, tehát a felébredés lehetőség adott. De a megvilágosodásnál nincs ijesztőbb dolog az elme számára: "Mit fogok majd csinálni?" - hajtogatja szorongva.

Most tök jól elfoglalja magát azzal, hogy a "fejlődés" illúziójában és az "önmegvalósítás" címén küldözget a spiri foglalkozásokra, a trauma tisztításra, a transzgenerációs oldásra. Elhiteti, hogy várni kell a tökéletes szerelmet és építeni a megfelelő üzleti céljaidat - miközben egy állandó harcban & küzdelemben tart.

Még felelősségre sem vonható, hiszen az agy arra jött létre, hogy problémákat oldjon meg.

Ám amíg ebből a személyiségből működsz, addig nem fogsz megérkezni. Az ego sosem lesz igazán elégedett vagy boldog, mert mindig előáll majd valamivel: egy újabb céllal és projekttel, amiért élhet, amit megoldhat, amiért dolgozhat, amiért létezhet.

Ha ugyanis nincs miért tennie, az számára egyenlő az ürességgel. Az ego, amikor a szabad létezéssel találkozik, akkor nem találja a szokásos értelmet. A látszólagos "semmi" pedig halálra rémiszti.

Ezért fordulsz újra és újra vissza, tartod magadat benne a jól ismert szenvedésben ahelyett, hogy belépnél az ISMERETLENBE.

Pedig a valódi szabadság erre van.

A közben a Bika anaretikus fokra érkező Uránusz is mutatja, hogy a 2025-ös nyár során kritikus fordulópontnál állsz.

A hamis biztonságkeresés többé már nem tarthat vissza az Élettől.

A következő negyedév "feladata”, hogy figyeld meg ezt a benned zajló csiki-csukit és összeütközést.

Vajon mersz-e tágulni?

És szívből-lélekből létezni - vagyis: kivonulni a játszmákból, a fejedből, a múltban tanul reflexekből. Ott tudod-e hagyni az önmagaddal vívott konstans harcot?