Jupiter kazimi | A Macska és az Egér

A Napunk az elmúlt hétvégén áthaladt a Rák nullán - a nyári napforduló koordinátáján, és mára utoléri a jegy elején járó Jupitert. Az együttállás (amely a szerdai Újhold pillanatában a Holddal is kiegészül), intenzíven megvilágítja az óriásbolygó, valamint a Szaturnusz(+Neptunusz) között harmadízben pontos kvadrátot: a Gyerekkor vs. Felnőttkor, a Múlt vs. Jövő, a Honnan jövök vs. Hova tartok lassan egy éve tartó feszültségét.

A Nap-Jupiter együttállás az ’𝐀 𝐜𝐚𝐭 𝐚𝐫𝐠𝐮𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐢𝐭𝐡 𝐚 𝐦𝐨𝐮𝐬𝐞’ (magyarul: „Egy macska vitatkozik egy egérrel”) c. sábai fokot aktiválja.

A macska és az egér mintha archetipikusan is ellenségnek születtek volna.

Ez a két állat a hatalomnak, illetve a kiszolgáltatottságnak a metaforája, amiért a jelkép is egy olyan helyzetre vagy konfliktusra hívja fel a figyelmet, amelyben megjelenik az asszimetria, az egyenlőtlenség, illetve a felsőbbrendűség vs. alárendeltség dinamikája (lsd. erősebb vs. gyengébb, nagyobb vs. kisebb, vadász vs. áldozat, támadás vs. védekezés).

A mélyebb vagy pszichológiai szinten ez a koordináta a külső és belső elvárások közti folyamatos szembenállást, de akár a saját hangok vagy szereplők (pl. a belső felnőtt és gyermek, a belső anya és apa, a tudatos és tudattalan) közötti macskaegér harcot is megjeleníti.

A szimbólum a tudattalan konfliktusok kivetítése: a „macska” lehet egy részed, amelyik dominálni akar, az „egér” pedig a sebezhető én, amely védekezik vagy épp több figyelmet követel.

A köztük lévő harc (kvadrát) pedig önmagából táplálkozik és egy idő után saját magát gerjeszti, amint egyszer az egyik oldal kap erőre, majd a másik. Mintha egy folyamatos adáshiba lenne, ahol a harmónia hosszútávon nem fenntartható.

Ez a dinamika vélhetőleg a gyerekkori tapasztalatokban gyökerezik, ahol el kellett nyomni magadban bizonyos akaratokat, vágyakat vagy igényeket, miközben más viselkedések túlzott hangsúlyt kaptak.

A gond most sem az, hogy időnként az egyik vagy másik aspektusodba bújsz bele, hiszen ez lenne magának a létezésnek az értelme: kipróbálni, megízlelni minél többféle tapasztalást.

A probléma sokkal inkább abból ered, ha a többi részedet közben kiutasítod vagy ellentétes erőknek éled meg. Ha az egyik hangnak több hatalmat és befolyást adsz, miközben a másikat automatikusan a szerencsétlenebb és a gyengébb pozíciójába rakod.

Amikor olyannyira nem vagy már empatikus egy bizonyos arcoddal, hogy azt állítod róla, az már meg sem hat...

Mondhatni lenézed.

Eltolod.

De amikor úgy csinálsz, mintha nem akarnál vele foglalkozni, valójában elkezded etetni ezt a szereplőt a figyelmeddel. Már-már óriásbébivé neveled azt a belső gyermeket, aki viszont teljesen sohasem lakhat jól, hiszen a szenvedésre született.

Ez a „kisegér” egyre több csellel próbál majd kibújni a szorításból: a daccal, a sírással és a hisztivel fogja felhívni magára a figyelmedet. Birizgálni és „szórakoztatni” kezd, hogy vedd már észre:

„Hehehe, majd én megmutatom. Na, látjátok? Mégis megcsináltam. Én ezt tudom.” – mondogatja, de persze igazából csak megjátssza, hogy tudja.

Amint ugyanis a másik erőre kap, a gőgössége nyomban leereszt, mint egy matrac.

A gyermek aspektus rögtön összemegy apróba, és máris nem tud ugyanaz lenni, aki korábban volt.

Jön az élesváltás: mintha kiölték volna belőled a játékot és életkedvet, olyan leszel, mint egy öregember vagy egy szellem. Erőtlenné, kedvtelenné, az orrát lógatóvá, fáradttá, lustává, enerválttá, érdekvesztetté, megfásulttá válsz, akinek nincs többé affinitása semmihez.

Közben a libikóka túloldalán a "macskád", mint egy jóllakott vámpír, visszakapja az életerejét és most ő kezd el nyaggatni.

Majd folytatódik a huzavona.

Ez a szimbólum tehát rejtett erődinamikákat, intellektuális vagy épp pszichológiai játszmákat mutat, amelyeket a Jupiter felnagyít, a Nap pedig látványosan bevilágít.

Vajon hol játszod a macska vagy az egér szerepét?

S mikor bomlott meg a belső egység?

A teljességhez mindegyik szereplőd hozzátartozik: a túlidealizált aspektusod, meg az is, akit el akarsz hallgattatni, mert épp ellenfélnek találod.

Mindaz, amit nem integrálsz, amit kitolsz, felbukkan majd a külvilágodban és a társakkal való helyzetekben jön szembe, ahol talán nem tudsz kiállni magadért és túlságosan idomulsz, vagy épp túlzásba viszed a kontrollt mások fölött.

Figyeld magadat a kommunikációdban és az eszmecserék során, vajon hogyan jelenik meg azokban az igazságtalanság, az erőfölény, az intellektuális csatározás pl. erkölcsi vagy logikai viták formájában, ahol a vita lényege nem is a meggyőzés vagy a jogosság, hanem a kontroll.

Mikor használod etikusan vagy etikátlanul az erődet?

A kulcs a valódi szabadság felé az lehet, ha a belső aszimmetriát tudatosítod és megtanulod úgy kifejezni az energiáidat, hogy azok ne az ellenállásban égjenek el.

Ha az egyes aspektusaid mostanáig túl függetlenül dolgoztak és keveset foglalkoztak egymással, akkor most ideje lehet jobban egymás felé fordulni, tudatosan odafigyelni a többiekre.

A belső párbeszédet talán úgy tudod megnyitni ha belátod, az egyik vagy másik szereplőd sem jobb vagy rosszabb. Azok nem ellenségek, hanem testvérek, barátok. Nem azért vannak, hogy bántsanak, mindegyik hozzá tud adni valamit a létezésedhez.

Mindössze létjogosultságot szeretnének.

Figyeld meg, hogy már attól könnyebb lesz, ha a kommunikáció kinyílik és megbékül a szembenállás.

Hogyan tudnád közelebb engedni a belső szereplőket, hogy a kapcsolat alapja mostantól az együttműködés és a közös virágzás lehessen?

Talán segít, ha a macskára és egérre tudsz egyenrangú partnerként tekinteni, mert ezáltal képes leszel azokat az erőforrások szintjére hozni.

Így lehet a gyerekből: a felnőttbe nőni.

Beszüntetve a kicsinyes harcokat, azok helyett határozottan és tisztán elmondani egymás felé az igényeket, őszintén kifejezni a szükségleteket ugyanis csak az érett pozícióból lehetséges.