Ceres Rx a Kosban | A vanság születése

A Ceres aszteroida március óta elsétált a Kos jegynek a közepéig, és a mai napon megkezdi a novemberig tartó retrográdját. Közben hétfőre a Merkúr már a Földdel megegyező irányban halad tovább és az előttünk álló napokban újra megteszi majd azokat a fokokat, amelyeken az elmúlt három hétben visszafelé ment az Oroszlánban. Amikor a bolygó augusztus 25-én kiér a retrográd utáni árnyékából, már új színben fogod látni a dolgokat.

A Ceres vagy Földanya a gondoskodás, a táplálás, valamint a termékenység aszteroidája.

A Kosban azt a kérdést veti fel, hogy most minek a magját ülteted el? Vajon mi az, amivel törődsz: aminek igazán szeretnél életet, időt, figyelmet, energiát adni? Mi az, amit mostantól növesztesz & táplálsz – akár a cserébe várt viszonzás és elvárás nélkül is?

A másik oldalon: mikor vagy túl befogadó?

Ahogy az égitest megáll az égbolton és elindul a Szaturnusz, valamint a Neptunusz után a zodiákus legelejének – a nullpontnak – az irányába, újra kell tudni gondolni, hogy milyen energiából szeretnéd megszülni az új valóságot:

„Úgy ülök, hogy kikapcsoltam lent a gombokat.

Azt éreztem, hogy túl szűk a nadrágom és szorítja a hasamat, ami már annyira feszít, puffad és dudorodik kifelé, hogy szinte nincs is elég hely neki. Mostanra akkora lett, mint egy dinnye vagy egy focilabda...

Akkor ki is mondom: olyan, mintha egy gyermek nőne odabent.

Ide rakom fölé a két tenyeremet, mint amikor az édesanya simogatja a hasában növekvő magzatot. Gondoskodó, szeretető, anyai érzések járnak át, ahogy a karjaimmal átölelem, megtartom magamat, magunkat. Minden figyelmemmel itt vagyok és érzem, ahogy az élet fejlődik, növekszik bennem és általam.

A kezem aztán mintha egy fallá vagy határvonallá változna.

Miközben ez a dolog próbálna odabent nőni, haladni, most hirtelen ellenállásba ütközik, ahogy valami kívülről visszatartja. Azt érzem, hogy lelassult vagy talán meg is állt a növekedés, amitől rögtön feszült leszek.

Az élmény ugyanis bekapcsolja a régi reflexeket: mi van, ha valamit én rontottam el? Biztosan nem jól csináltam... nem teljesítettem elég jól és ezért nincsen előrelépés. Már nem itt kéne tartanunk! Egyáltalán nem ott vagyunk, ahol lenni akarok. Miért nem járunk már előbbre? Miért nem történik gyorsabban? Miért nem haladunk??

Mostanáig azt szoktam meg, hogy mindent én irányítok és magam választom meg a szükséges tempót.

Úgy érzem, hogy ami itt van, az rég lejárt és már tovább indulnék. Kitörnék. Tágulnék bele a következő lehetőségbe. Szeretnék létrehozni valami mást, elindítani egy újabb projektet, futtatni a dolgokat, amiket kitaláltam. Végre csinálni a közös teremtést, de meg vagyok állítva.

Idegesít, hogy félre kell raknom bizonyos terveket.

De ez a helyzet mintha pont azt kívánná megtanítani, hogy a férfias-vezetői viselkedés helyett hogyan éljem meg inkább a női-anyai-hold minőséget, ami maga: a gondoskodás, a türelem, a nyugalom, a vanság, a megengedés, az odafigyelés. Mintha azt szeretné, hogy vegyem észre, ha most látszólag meg is álltak a dolgok, az nem jelenti azt, hogy valamikor később ne valósulnának meg.

Mindössze arról van szó, hogy minden a saját maga idejében történik...

Ezekben a hónapokban az az integrálandó, hogy hogyan is lehet nem sürgetni, nem kontrollálni, nem vezérelni mindent. Nem próbálni kognitív szinten begyorsítani a teremtést, ahelyett ráérezni, megtartani, elringatni, átölelni és engedni ezt a történetet abban a tempóban kifejlődni és megvalósulni, ahogy az a számára a legjobb.”

A 2025-ös év utolsó hónapjaiban vissza kell tudni menni magadban a fenti minőségekhez. Újra kell tanulni, be kell gyökereztetni önmagadba a szerető öngondoskodást, hogy az Új Világ kitolása többé ne az akarásból, az egoból, a görcsös ráfeszülésből – vagyis: a régi működésből, hanem ebből a befogadó állapotból történhessen meg.

A Merkúr a direktbe fordulásával a ’𝐑𝐨𝐜𝐤 𝐟𝐨𝐫𝐦𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧𝐬 𝐚𝐭 𝐭𝐡𝐞 𝐞𝐝𝐠𝐞 𝐨𝐟 𝐚 𝐩𝐫𝐞𝐜𝐢𝐩𝐢𝐜𝐞’(magyarul: „Sziklaképződmények egy szakadék szélén”) c. sábai fokot aktiválja.

A gondolkodásod most próbára van téve: mi az, amit meg kell tartani (szikla), és mi az, amit el kell engedni (szakadék)? Mentális szilárdságot igényelhet, hogy ne zuhanj vissza régi mintákba és ne kapaszkodj olyan gondolatokba, amelyek már idejétmúltak.

Ezen a kritikus ponton ugyanakkor lehetőséged van visszavenni az irányítást is a saját narratívád felett.