Bika Telihold

Ma 12:02-kor egzakt a Bika Telihold és bezárul az eklipszek kapuja. A teljesen megfogyatkozó Hold most együttáll az Uránusszal, és oppozícióban van a szintén ma pontos Merkúr kazimivel. Ez utóbbi akkor jön létre, amikor az adott bolygó eléri a Napnak a szívét. A Nap és a Hold közben mindössze 3 foknyi távolságra vannak a sorscsomóktól, amelyek BELSŐ VÁLASZUTAKAT szimbolizálnak. Ilyenkor fokozott a Teliholdnak a rezgése, amely kívülről nézve az álmatlanságnak, a migrénnek, a feszültségnek a tüneteit öltheti. A teljes Hold mindig valaminek a végét, a kicsúcsosodását, a konklúzióját jelöli, és valójában ez szolgáltathatja az okát a belső felfokozottságnak. Tágabban az idei első Bika Újhold eklipsz dátumáig (2022. április 30.), szűkebben pedig az előző hónap végére érdemes visszanézni az eredőkért. A Holdfogyatkozás, hazánkból nem lesz látható.

"A fátyolszerű ködben állok."

𝑨 𝒇𝒆𝒍𝒗𝒆𝒛𝒆𝒕𝒐̋ 𝒏𝒂𝒑𝒐𝒌

2022. október 25-én nyílt ki az idei második eklipsz kapu, egy Skorpió Újhold + Részleges Napfogyatkozással. Ebben az eklipsz szezonban a Jupiter visszatért a Halakba, a Mars pedig retrográdba váltott. Az elmúlt napokban, a Skorpióban haladó személyiségjelölők (Vénusz, Nap, Merkúr) sorra találkoztak a leszálló holdcsomóval (=karmaürítés), és beálltak a Bika Uránusz + Felszálló holdcsomóval való szembenállásba, beaktiválva ezzel a tavalyról már jól ismert szaturnuszi derékszöget. A dátumokat tekintve, 2022. november 2-11. között végig érvényesek a fentiek. A novemberi előrejelzésben kiírtam a pontos időpontokat.

A holdcsomók ÚTKERESZTEZŐDÉSEKET jelölnek, és egy döntő irányváltást tükröznek, amelyet a tavaly óta tartó Szaturnusz-Uránusz kvadrát is szépen leképez. A hagyományos vagy az új ösvényt válasszam? Merem-e meglépni a sokkolót, a még ismeretlent és az elsőre talán kevésbé komfortost?

És hogy mi az, ami visszatart? Mi a dilemma lényege? A Bika itt a kulcs, vagyis valahol mélyen a BIZTONSÁGRÓL van még mindig szó. A világi eseményekben tükröződő látványos instabilitás arról szól, hogy ez az érzés odabent most hiányzó!

𝑨 𝑻𝒆𝒍𝒊𝒉𝒐𝒍𝒅 𝒆𝒈𝒚𝒖̈𝒕𝒕𝒂́𝒍𝒍𝒂́𝒔𝒃𝒂𝒏 𝒂𝒛 𝑼𝒓𝒂́𝒏𝒖𝒔𝒔𝒛𝒂𝒍

A Telihold azt jelenti, hogy a Nap szembenáll a Holddal, tehát általában világos rálátást kaphatsz az érzelmi világodra, amely jelen esetben viszont a Föld takarásába kerül és teljesen megfogyatkozik. A Hold eklipsz idején szimbolikus értelemben a fizikai síknak az árnyéka (Föld) borul a lélekre (Hold). A Föld időközben az egész héten együttáll a felébredés bolygóval, az Uránusszal! A szabadságra, a függetlenedésre, a szárnyalásra, a korlátoknak az elengedésére való törekvésnek van most itt az ideje.

A feladat abban van, hogy megtaláld a biztonságot a kiszámíthatatlanságban, és ne kívülről várd a stabilitást, hanem belülről haladj a valódi megszabadulás felé! A True North (Felszálló) – az iránytűd - és a horoszkópnak a Kulcsa (Chiron) a Bikában (illetve a Bika analóg 2-es házban) vannak, tehát kulcsfontosságú az anyagi biztonságnak a megtapasztalása. Amikor éjjel felébreszt a kutyaugatás, talán azon merengsz, vajon te is szoktál ugatni? A legvéresebben kiabáló kutya fél a legjobban. Vajon mi fenyegeti az érzelmi biztonságomat? Magam uralom a teremtőerőimet? Azok szolgálnak vagy hátráltatnak engem?

𝑨 𝑴𝒆𝒓𝒌𝒖́𝒓 𝒌𝒂𝒛𝒊𝒎𝒊

A Beavató Merkúr együttállása a Nappal a képletnek a 9-es házban, egy újfajta tudatosságot, egy magasabb rálátást és ráébredést jelez valamire, ami a Nyilas időszakkal aztán majd az új álmoknak az irányába terelhet. Meglepetés, váratlanság, kozmikus sokk, megvilágosodás, 'out of the blue', villámcsapás, neurológiai újra-programozás, beavatás, aha-pillanat, ébresztő, égi download, magas frekvenciájú információ, isteni hír – ezek a szavak jutottak az eszembe.

Az akkor még retrográd Merkúr, az őszi napéjegyenlőség pillanatában (2022. szeptember 23-án) állt együtt utoljára a Nappal, a Mérleg 00. fokán. A két bolygó ott cserélt helyet és az Égi Hírnök azóta a Nap árnyékéban haladt. A Merkúr, a Teljes Holdfogyatkozással visszakerül a szokásos helyére, a Nap elé. Az őszi forduló óta hajnalcsillagként jelen lévő égitest most téli álomra megy, befelé fordul és estcsillaggá alakul.

𝑨 𝑩𝒂𝒌 𝒂𝒔𝒛𝒄𝒆𝒏𝒅𝒆𝒏𝒔 𝒆́𝒔 𝒂 𝑺𝒛𝒂𝒕𝒖𝒓𝒏𝒖𝒔𝒛

A mai Bika Teliholdnak az úrnője a Vénusz, jelenleg plútói területen halad a 9-es házban: az anyag irányából juthatsz a szellemi magasságokba és az érzelmi biztonságba. A Skorpióban együttálló Merkúr + Nap + Vénusz + Leszálló, valamint a Bikában álló Hold + Uránusz + Felszálló képezik a T-kvadrátnak a talpát, amelynek a csúcsa az I-es házban álló Szaturnusz mesterhez mutat. Ezt a látványos Telihold sztélliumot tehát, az Idő ura is őrzi.

A Szaturnusz otthonában, a Bakban van a képlet aszcendense, amely a két holdfázison keresztül nem változott (Skorpió Újhold aszc.: a Bak 7. fokán, Bika Telihold aszc.: Bak 26. fok). Emiatt már októberben is tudható volt, hogy az Újholddal olyasvalami dolog kezdődött, ami lassú és tartós gyökeret ereszt. A Bak, újraépíti a csontokat, az alapokat és szívósságot, tartósságot, időtállást biztosít. Az Idő fogja megmondani, hogy stabil lesz-e a gondolkodásnak, a személyiségnek, az egónak a metamorfózisa. Vajon sikeres lesz az önlegyőzés, az önmeghaladás?

Az ábra ugyanis elég kétélű: a Jupiter a 29. fokon, a hátráló Marsot a Neptunusz kvadrátolja, az aszcendensen a vagy-vagy bolygója áll. Az előre, most még bizonytalan. A kulcsszavak, a kitartás, a lépésről lépésre, a kemény munka, a türelem, az alázat, az erőgyűjtés és a felelősségvállalás. Amikor ebbe az irányba néztem, fehér kötelet láttam. Azt már nem éreztem, hogy a kötél honnan indul csak azt, hogy belemar a húsba, és az alkar már vöröses fehér volt, amint elszorult benne a keringés. A kapaszkodás a régihez még mindig erős! Az új még ködös, és ezért az instabilitás, az ide-oda kötéltánc, az infláció.

𝑨 𝑷𝒍𝒖́𝒕𝒐́ 𝒂 𝒌𝒆́𝒑𝒍𝒆𝒕 𝒂𝒔𝒛𝒄𝒆𝒏𝒅𝒆𝒏𝒔𝒆́𝒏

„Nagyon ködös az idő és mintha ebben a fátyolszerű, nem átlátható ködben állnék. Felvesz, magába foglal. Mintha egy átjáró lenne a világok között. A köd másik oldalán, ahova át szeretnék menni, mintha ott lenne a tükörképem vagy egy másik alak. Teljesen mozdulatlan minden. A belülről feltörő energia érzése, ami olyan, mint a szél, ami felkavar. De most nem kívülről érkezik, hanem bennem van és már úgy állok ebben a térben, hogy ez belőlem tör fel és tud kiáradni. Úgy érzem, hogy ezzel az energiával ebben a számomra eddig talán idegen térben, most biztonsággal tudok közlekedni, mozogni, érzékelni, magamba szívni és csak hagyni, hogy ebben legyek. Köd előttem, köd utánam. Ebben most jól érzem magam, ahogy magába foglal, és a sötét, a misztikus hangulatával átjár. Most itt érzem magam otthon, most itt van a helyem ebben a világban, ebben a ködben, ahogy alattam, felettem mindenhol, teljesen kitölti a teret.”

A Telihold T-kvadrátban az összes személyiségjelölő részt vesz, miközben az aszcendensbe (=személyiség) kapaszkodik a Plútó, vele szemben a 6-os házban csücsül Lilith. Az ÉN, teljes transzformáción megy keresztül, ami kiül a hétköznapokra. Olvad le a maszk, a szerep, a sz@r, ürül a karma. A csimpaszkodást a régi személyiséghez a kifelé indított játszmáidból csípheted el. Amikor másokra mutogatsz vagy ha a környezetedben élőket zsarolod, minősíted, abuzálod, akkor még nem vagy szabad. Itt nem kell feltétlenül nagy bántásokra gondolni, hiszen a „kedves” játszmák olykor a legalantosabbak!

„Most elnézek jobbra, ahonnan átsejlik a Hold. Mint amikor nagyon vékonyan átvilágít a ködön és most szeretnék is feljutni oda hozzá. Elkezdek felemelkedni, és ahogy ebben a ködös világban mozgok, mintha a saját közegem lenne. Ezzel az energiával világokat tudok átjárni. Átemelkedem a fátylakon, mert hív a Hold és én közeledem, megyek arra, és összekötődöm az energiájával. Ráülök a sarlóra és átveszem a sötétben világító energiáját, ami egyrészről lágy, mégis kötődik a sötéthez, egyben a teremtő energiához is. Most onnan nézek lefelé, előre, a körülöttem kibontakozó világokra.”

"Ráülök a sarlóra és átveszem az energiáját."

A Plútó az aszcendensen, az egónak az égése, a lényegi transzformáció. A pillangónak a metamorfózisa. A hattyúnak a halála. A sejtszintű újra-kódolás. A csupasz megszületés. A korlátoknak a (Bak) meghaladása. Az ÖNMAGADDÁ VÁLTOZÁS. Az ön- ismerete, amely annak a belátása, hogy nem a szüleidnek, a múltadnak, a karmádnak, a társadalmadnak a folytatása vagy, hanem egy szabad, egy önálló, egy független, egy varázslatos létező!

„Érzékelem a sötétséget. Alakokat látok, mintha fehér csuklyás, lepedőszerű személyek vonulnának, ami fura, de nem ijesztő. Nem látom sem az arcukat, sem a nemüket. Kicsit ambivalens a sötét tér és a fehér formák, de csak figyelem. Semmiféle ellenállás nincs bennem ezzel kapcsolatban. Inkább olyan érdekes, hogy mit mászkálnak itt? Merthogy nem állnak, hanem olyan, mintha vonulnának. Mintha egy átjáró lenne, átjáró ház a világok között, ahol mászkálgatnak… Miközben ÉN teljesen stabilan állok, ők meg mennek egymás után. Vajon hol a vége? Mikor jön az utolsó? Örökre nyitva van ez a kapu? Most fölfelé repülnek, köddé válnak. Nem bánom, hogy megállt a mozgás. Ahogy a mozgás átváltott abba, hogy az alakok köddé alakultak és ezáltal már nem sétálgatnak, hanem fölfelé szállnak. Homok-, ködszerű dolog oszlik felfelé. Kicsit még leköti a figyelmemet, hogy mi történik itt."

A plútói átalakulás, a saját bugyraidba való alászálláson keresztül történhet, amely elsőre azért félelmetes, hiszen együtt jár a biztonságosnak vélt személyiségeknek, életformáknak, élethelyzeteknek a természetes megszűnésével, azoknak a lebontásával és halálával. A túloldalon viszont a valódi erő a jutalom.

"Amiatt, hogy a mocorgás és a pörgés elmúlt, leállt, elkezdtem azt érezni, hogy kitágulhat az energiám és kezdek megérkezni a határozott erőmbe, ami alapvetően a NYUGODTSÁG. Végre tágulok. Az erőm bekebelez mindent, végig söpör mindenen és minden mást kiszorít, mindent semmissé tesz, átjár. Kitölt mindent. Mintha ÉN válnék a világgá. Elég erőteljes. Brutális erőt és tágulást érzek, miközben meg sem mozdulok, erőt nem fejtek ki, csak az aurám, a felületem annyira szélesedik minden irányba, hogy elképesztő. Szinte nem is lehet vele lépést tartani, olyan szintű energia, hogy fel sem tudom fogni. Akkora erőm van, hogy emellett igazából minden eltörpül. Nem tolok, nem akarok, nem keresek, nem várok, nem nézek sehova, hanem jelen vagyok. Kitöltöm azt is, ami nincs. ÉN vagyok Az. Csak ez a brutális jelenlét energia van, ami áthat és megtart mindent, mindenféle erőkifejtés nélkül. Nem kell emelnem, fejet fordítani, lábat lerakni. Ez nem térhez és időhöz kötött. Se színe, se szaga, se állaga, még fehérnek sem mondanám, mert állagtalan, színtelen energia.

Ahogy elértem azt az állapotot - ami az alaptermészetem -, és ez most így beállt, már nem kell tovább tágulnom, mert kitöltöm az egészet.

Amíg jelen volt a mozgás, addig azt éreztem, hogy azzal vagyok elfoglalva. Elkezdtem megfigyelni, és csak hagytam, hogy elmenjen. Nem csináltam semmit, csak ENGEDTEM, hogy most vihar, meg köd, meg mozog, meg átjár és szétjár legyen és csak csinálja a dolgát. Kicsit nevettem rajta magamban… Onnantól kezdve, hogy a figyelmemmel nem akartam tőle semmit, egyszerűen megszűnt létezni. Azt éreztem, hogy egyedül a FIGYELMEM TARTOTTA FENN. Ahogy a figyelmemet levettem a történésekről, akkor VISSZAHELYEZKEDTEM AZ ERŐMBE, onnantól kezdve meg csak ez van. Minden vagyok és semmi sem vagyok. Nincs se előttem, se közöttem, se mögöttem semmi, csak ez a brutálisan tiszta energia.”