Bevezető az ekliszepkhez

A mai bevezető arról fog szólni, hogy mik is azok az eklipszek és holnap pedig jövök a Mérleg Újhold-Napfogyatkozásnak a horoszkópjával.

Nem titok, hogy az advaita filozófia áll hozzám a legközelebb, amelyen keresztül tekintek az életre és így az asztrológiára is. A nonduális hozzáállás szerint a fény és a sötétség nem élesen elkülönülő ellentétpárok, hanem ugyanabból az Egyből való több és kevesebb részek. A nappalból éjjel lesz, a belégzés pedig a kilégzésben folytatódik... Ugyanonnan ered, ugyanabból a forrásból táplálkozik minden.

Hasonlóan gondolhatsz az eklipszekre is. A szó arra utal, hogy az Új- és Teliholdak a karmatengelynek a csomói mellett jönnek létre. A holdcsomók ÚTKERESZTEZŐDÉST, ÚTELÁGAZÁST, KIUGRÁSI PONTOT szimbolizálnak a lélek fejlődési útján, ahol ki lehet lépni a karmikus ismétlődésekből. Az eklipszek mindig két hétre vannak egymástól és a köztük lévő kapuban fátumszerű események és karmikus lezárások figyelhetők meg.

A szombati Mérleg Újhold, a fenti tengelynek a Leszálló holdcsomópontja mellett létrejövő Napfogyatkozás lesz.

Ez az ELVÁMOLÁSNAK, az ÜRÍTÉSNEK, a VEDLÉSNEK, a LECSAPOLÁSNAK, a KIENGEDÉSNEK, A LEVÁLÁSNAK, vagyis a KARMIKUS SZABADDÁ TÉTELNEK a területe. Előbukkanhatnak a mélyből és meglátogathatnak a múltból olyan ősinek hitt dolgok, amelyeket már régóta húzol magad után.

A csomópontban pedig lehetőséged van dönteni: kilépsz vagy visszasüllyedsz.

Amikor az Újhold összekapcsolódik a Sárkányfarokkal, akkor az új kezdeteknek az a feltétele, hogy ELVARRD A RÉGI SZÁLAKAT, LEZÁRD A KORÁBBI FEJEZETET és BEFEJEZD AZ EDDIG BEVÉGEZETLENT.

A Fény (tudatosság) most kis időre megfogyatkozik, és mint amikor a szobában le- és felkapcsolod a lámpát, azt követően egy egészen ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBA KERÜLHETNEK a dolgok. Ebben persze benne van, hogy a fénnyel párhuzamosan mindig megjelennek az ÁRNYÉKOK is. Az eklipsz szezon ezért elsősorban azok számára terhes időszak, akik ritkán néznek magukban ezekre a területekre.

Behozva a képbe a nemkettőségnek a nézőpontját, az advaita filozófia megkülönbözteti a 𝘷𝘪𝘥𝘫𝘢́t (tudás – fény) és 𝘢𝘷𝘪𝘥𝘫𝘢́t (nemtudás – sötétség). Az „a” kötőhang olyan, mintha egy mínuszjel vagy egy „nem” szócska. Az „a-vidjá” ezért „𝘯𝘦𝘮-𝘷𝘪𝘭𝘢́𝘨𝘰𝘴𝘴𝘢́𝘨𝘰𝘵” jelent. A sötétség ebben az értelemben tehát nem arra utal, hogy buta vagy hülye lennél, hanem a fénynek (a tudatosságnak) a hiányára, mínuszosságára hívja fel a figyelmet.

A fenti, a szobás hasonlatot tovább fűzve, amikor bent kuporogsz egy sötét helyiségben, akkor a tárgyak ugyanúgy ott vannak körülötted, de mégsem látod őket. Ez történik akkor is, ha nincs kitágítva a tudat és a figyelem BESZŰKÜL ARRA, AMIT ISMER. Ha az elme beragad a tanult programjaiba és a saját hitbéli meggyőződéseibe, ami folyamatosan ugyanazt a mozit, az egy konkrét tapasztalást, a komfortos fájdalmat és szenvedést vetíti csak eléd. Alaptétel, hogy a világodban mindig azt látod, azt veszed észre, amire fókuszálsz.

Az elme pedig kizárólag fekete-fehérben, jó-rosszban, igaz-hamisban tud gondolkodni, és valójában ennek a két oldalnak az illúziójához való ragaszkodás, ami BENNE TART A KONSTANS HARCBAN és az ÖRÖKÖS TUSAKODÁSBAN saját magaddal. A vélt angyalaid és démonjaid között dúl odabent a háború.

Carry your Light to the dark world.

Ez a spirituális egora is igaz. A modern spirituális tanokban és a gyógyításnak nevezett 𝘣𝘺-𝘱𝘢𝘴𝘴ban ugyanúgy megfigyelhető már a dogmatikus berögzülés, mint minden másban. Ha azért mész el egy relaxációra, mert csendet akarsz a fejedben, vagy egy hitrendszer miatt leszel vegán, ha úgy vágsz bele egy terápiába, hogy meg akarsz változni, el akarsz jutni valahova, az jelzi, hogy NEM VAGY ELFOGADÁSBAN. Amikor a személyiségnek a problémáin van a figyelem, az épp úgy a szenvedésben tart, mint bármilyen külső háború.

Ha mást akarsz, mint ami most van, akkor VÍVÓDSZ, HARCOLSZ, KÜZDESZ – csak ezt talán spiri mázba bújtatod.

A fényt odakint keresni vagy az univerzumtól, az angyaloktól, a csillagoktól, a guruktól várni tévút. Egyszerűen belül kell azt megengedni, hagyva a saját belső fényforrásokat kibontakozni. Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy a rosszat, a sötétet, a negatívat, a betegséget vagy a bajt elpusztítsd, kiirtsd, megöld magadban vagy magad körül. Ahelyett a tudat lámpását kell felkapcsolni, a FÉNYT ÉRDEMES A MAXIMUMRA CSAVARNI, ami majd automatikusan átmelegít, megolvaszt és bevilágítja az utat is.

Amikor tudatosságban létezel, akkor olyan, mintha állandóan sütne a napocska. A fényességben belátni az egész horizontot, a teljességet, az összes opciót és a szabad akarat által A KEDVEDRE VÁLOGATHATSZ A MINDENSÉGBŐL. Amíg beszűkültségben élsz, addig elhiszed, hogy nincs lehetőség másra. Mint amikor az önigazolások csukva tartják a szemet és már egyre több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy fenntartsd az ál-világodnak a téves illúzióit.

Az októberi eklipsz kapu a Vénusznak a két házát: a Mérleget és a Bikát fogja érinteni, ezért továbbra is tart a női-anyagi-kapcsolati működésnek, a biztonság-bizalom-önszeretet témakörének a totális átminősülése. Az új kezdetekkel egy időben a Mérlegnek és a Vénusznak az alacsony működését: az egyenlőtlenséget, a békétlenséget, az örömtelenséget, a bizalomhiányt, a régi kapcsolódási mintákat kell képessé válni levetkőzni.

Az eklipszek jellemzően nem a nagy aktivitásokról, hanem a belső erőhöz való kapcsolódásról szólnak. Próbáld ki, hogy a sötéttel való harc helyett, világosságot engedsz odabent! Vedd észre, ha a kétpólusú nézőpontok, akár a (családi-karmikus) múltnak a hangja és a lélek hívása közötti megfelelési ellentétek küzdenek még benned és ha marcangolod saját magadat.

Mivel a folyamatot továbbra is a csomókkal derékszögben lévő Plútó vezérli, vélhetőleg az önmagad elől is titkolt, az eddig csúnyának nevezett részekkel is szembesülhetsz, amelyek benne tartanak az emberi erődinamikai játszmákban. Ezeknek a mélyén általában az a hit bújik meg, hogy a hiányzó (ön)szeretetet majd a külvilágból lehet kicsalni.

Figyelj arra, hogy ne csapd be magadat azzal, hogy csak az életednek a külsőségeiben változtatsz, helyette ténylegesen és MINŐSÉGILEG ENGEDD AZ ÁTALAKULÁST. Fordítsd magadra a figyelmet és hagyd, hogy a belső fényed, mint egy fáklyának a melegsége az erdő sűrűjében, betöltse a teret – irányítás, kontroll, akarat, küzdelem nélkül. A fény csendben ragyog, nem harcol.