Az endiometriózis & háttére

Március minden évben az endiometriózis tudatosság hónapja és amelynek a világnapja március 28-án lesz. Ezekben a hetekben világszerte különböző eseményeket és kampányokat szerveznek, hogy felhívják a figyelmet erre a krónikus betegségre, amelyben a Hashimoto mellett egyre több nő érintett. Az endiometriózis az elmúlt napokban a csoportokban és egyéni konzultációkban is többször figyelmet kért, és most ezeknek az állításoknak az üzeneteit osztom meg.

Endiometriumnak a méh nyálkahártyáját nevezzük és a betegség kialakulásakor a méhnek a nyálkahártyasejtjei nem a méhben, hanem annak az üregén kívül és valahol máshol (pl. petefészek vagy kismedence) jelennek meg.

A kiterjedt endiometriózis betörhet a bélfalba és a húgyhólyagba egyaránt, ami egyrészt azért jelent problémát, mert steril gyulladást okoz s ezek a gyulladási értékek akár az egekbe is szökhetnek. Másrészt az endiometriózis körül összenövések, letapadások alakulnak ki, amelyek krónikus fájdalomhoz vezetnek.

Lévén a hormonok ugyanúgy hatnak rájuk, a méhüregen kívül elhelyezkedő méhnyálkahártyasejtek (a méhüregben lévőkhöz hasonlóan) minden hónapban leválnak.

A betegség kialakulásának a kezdetén ezért a menstruáció olyan, amivel még együtt lehet lenni, de az orvosok sokszor már ilyenkor is a fogamzásgátló szedését javasolják. Ha viszont a nő úgy dönt, hogy idővel elhagyja a hormonokat, akkor a fájdalom még extrémebbé válhat.

Akik nem láttak még a közvetlen környezetükben hasonlót, el sem tudják képzelni, hogy ezek a nők milyen elképesztő fájdalmakkal élnek. Sajnos az sem elég, hogy kimaxolnak minden fájdalomcsillapítót, a kínok mellett szinte fel sem tudnak kelni vagy mozogni sem képesek. Képtelenek dolgozni vagy mondjuk tartani egy edzéstervet, hiszen ekkora agóniában lehetetlenség működni.

A testet ilyenkor teljesen elhagyja az ereje, az ülésnek vagy állásnak esélye sincsen, csak pihenni és aludni lehetséges. A rendszeres gyógyszerszedés megkárosítja a bélflórát is, ami további puffadáshoz vezet. A has megnő, mint egy buborék vagy mint egy hathónapos terhes nőé. A hát is fáj, mintha szét akarna törni a gerinc.

Érzelmi értelemben az endiometriózis témája: az E-L-N-Y-O-M-Á-S.

A női felmenők valószínűleg nem élték sem önmagukat, sem pedig az érzelmeiket, amely elfojtott fájdalmak most visszaköszönnek. A régi érzelmek, amelyek sosem lettek elsírva, ebben a generációban jönnek fel.

Ha endiometriózisod van, akkor a sajátod mellett jó eséllyel a mások fájdalmát is neked kellett tartani.

Az endiometriózis jelezhet toxikus nőket is a családban, akik az érzéseik mellett téged ugyanúgy elnyomtak, amiért felnőttként sokkal érzékenyebb vagy a határátlépésre és a behatolásra.

↓↓↓

"Endiometrium: Egy fekete tengeri sünt látok, csak ebben az alakjában valahogy ijesztőbb. A teste ugyanis egészen pici, amiért a tüskéi aránytalanul nagynak és hosszúnak tűnnek.

Nehezen kapok levegőt, ha ránézek.

Olyan, mintha hátulról nyomna is le és ezért össze akarok gömbölyödni. Minél jobban mocorog, én annál inkább húzódnék kicsibe. Mintha így próbálnám védeni magamat tőle és ezzel közvetíteném azt felé, hogy menjen ki hátulra.

Tehát ez a védekezésről szól. Szomorúság van bennem, attól is próbálom védeni magamat.

A szüleim mellett éreztem magamat hasonlóan. Ők voltak azok, akiktől a legjobban kellett védeni magamat. Ki vagyok én igazán? Soha nem voltam semmiben elég jó, elég tökéletes, elég olyan, amilyennek lennem kellett volna... Mindig el kellett dugnom sok érzésemet, gondolatomat vagy kívánságomat, amit az életben szerettem volna, mert az nem passzolt bele az ő világképükbe.

Petefészek: Vigyél el sétálni! Fogd meg a kezemet és a végére egyesüljünk! Sétáljunk napos időben vagy borúban, jöjjön velünk az árnyék is! Hozzuk őt is és mindenkit, akiket útközben elhagytunk!

Minden megvan benned, mint a 4 évszakban... egy hatalmas körforgásban vagy benne csak épp kicsit elhagytad az esszenciát belőle!

Magadnak hiányzol!

Szeretni való vagy, hidd már el! Élj úgy, hogy ez nem is kérdés...

Mindenki itt van, csak újra meg kell találni. Ezt viszont nem lehet rohanva, biciklizve, csak sétálva… Egyelőre az idegrendszer próbálja távoltartani, kitolni a többieket. De nincs akkora hatással rád az agyad, mint azt gondolod!

Engedd, hogy becsatlakozzon mindenki és olyanok leszünk, mint egy hadsereg!! Aki bátor, aki színre mer lépni, az jöjjön!

IR: Mintha egy vad bika lennék, az orromból jön a gőz. Be van feszülve a nyakam, arra várok, hogy nekimenjek valakinek. Ez az egész a fejemben jelenik meg: állandó a zsizsgés, nehéz koncentrálni, folyamatos készenlétben és vészüzemmódban vagyok.

Nehéz volt ezt hallgatni, mert én már nem akarok hadba vonulni.

Ne!!! Már megint meg akarják mondani, hogyan csináljam…

Hogyan lehetne úgy, hogy együtt és nem egymás ellen? Ökölben a kezem is; erőt érzek, tettrekészséget, csak most dühnek van irányítva. Mindez lehetne a szenvedély, csak egyelőre el van fojtva.

Hüvely: Fájdalom kapcsolódik a női szervekhez, nehéz kapcsolódni. Feszült vagyok, összehúzódva. Egy koszos sötét alagutat látok, mintha mocskos lennék…

Te utálsz engem, miközben csak arra vágyok, hogy kapcsolódj hozzám! Hogy végre fogadj el!!

Egy csomó örömöt tudnék adni, hiszen a részed vagyok, nélkülem nem lennél egész. Nem szeretném, hogy megtagadj! Talán ijesztőnek tűnök, pedig nem vagyok az.

Petefészek: jó lenne újra kapcsolódni, de nem érlek el. Engedj oda! Vágyom a szeretetre! Élni akarok, engedj élni!! Minden változást meg akarok tapasztalni!

A szenvedélyt viszont szenvedésnek érzem, túl sok és nagy energia, elsőre megijeszt... Nekem még kisebb lépésekben kell menni.

IR: Amint jön felőled a félelem, az én energiám eltorzul. Az ellenállás lenyom és bomba leszek.

Endiometrium: Belülről nézve nyugalom van, mintha minden ki lenne zárva idebentről. Semmiféle hangok nincsenek. Észre sem veszem, hogyha valaki mondani akar nekem valamit. Mintha egy hatalmas védőbúrában lennék benne, ami mindent kizár.

Itt csak én vagyok, csak ÉN...

És végre tudok levegőt venni, nem fáj közben a tüdőm. Teljesen ellazult a testem. Az a sok-sok feszültség, ami odakint mindig bennem van, az itt megszűnik.

Csak én és a nyugalom.

De ez egy hamis nyugalom, hiszen azzal együtt minden mást, az összes tapasztalást, magát a jót, a melegséget és az életet is kizárja. Ez egy magányos állapot. Egy görcsös reflex arra, hogy minden erővel megvédjem magamat. Hogy a folyamatos készültségből legyen egy kis pihenőm és végre csak el tudjak engedni.

Ne kelljen már semmit megpróbálnom, megtartanom, fönntartanom.

Kicsit olyan, mintha igazán csak akkor tudnék élni, ha ez a nyugalom van körülöttem. Minden más csak fájdalmat és elnyomást jelent számomra, amiben másképp és másnak kellene lennem.

Itt van az egyetlen olyan szabadságom, ahol minden elvárás nélkül csak önmagammal tudok lenni.

IR: Mozdulni kell magam felé és azt kommunikálni, hogy itt vagyok magamnak. A kulcs, hogy végre meghallgassatok!

Hüvely: Én feszültséget érzek, a petefészek túl sok, csak tolja a saját nézőpontját.

Petefészek: Én is érzem, hogy túltoltam, de ez a türelmetlenségemből fakad. Szeretnék már összhangban, egységben lenni és megtalálni a régi barátaimat. Összehangolni magamat, magunkat.

Endiometrium: Én azt szeretném, hogy ez a fájdalompont ne egy visszahúzódó történet legyen. Helyette átalakítani azt magamban egy stabil ponttá, ahova vissza tudok jönni, ha kell. Ahol csak én vagyok magammal és a saját belső nyugalmammal.

De ennek elérése érdekében már ne tegyem tönkre a testemet.

Hanem bármikor azt tudjam mondani, hogy most elmegyek oda 1-2 órára, mert erre van szükségem. De utána képes is legyek kimenni, és ne ennyire félni attól, hogy éljek vagy más emberekkel jól érezzem magamat.

Olyannak látom ezt a helyet, mint egy gyönyörű kastélykönyvtár, ahol hatalmas nagy ablakok vannak és besüt a nap. Van egy nagy fotelom, ahova egy puha takaróval és egy könyvvel vissza tudok húzódni és meg tudok pihenni.

De azokat bármikor itt is tudom hagyni, és már önszántamból tudok kimenni a világba anélkül, hogy az összes felelősség összeroppanta. Nem kell megvárni, hogy a test jelezze számomra, hogy már ideje a pihenésnek. Nem kell addig húzni, hogy már fájjon. Figyelni kell például a ciklusom óráját, ami pontosan mutatja, ha eljött az idő bebugyolálni magamat és csak lenni egy kicsit.

Persze most egyből beindult, hogy de ezért nem vagy azért nem, és miért nem…

Mintha próbálnám valahol saját magamat kirobbantani ebből a nyugalomból, ebből a helyből. Nem tudom ezt megengedni magamnak! Nem tudok elengedni, nem tudok pihenni, amiért a betegség vesz le a lábamról.

Most próbálom mondogatni, hogy nyugi van, de mintha egy állandó viharborús felhőt lenne felettem, ami mindig emlékeztetni akar, hogy nem szabad. Most próbálom megállítani, hogy a vihar ne jöjjön felém, és ne érjen el, de ezzel megint csak görcsölök és a helyzetet akarom kontrollálni!

Az első lépésben talán el kell tudni fogadnom, hogy ilyen felhők lesznek: mindig akadnak majd olyan személyek, helyzetek vagy körülmények, amelyek sötétséget, fájdalmat, vagy nehézséget hoznak, de én mindennek ellenére is lehetek nyugton.

Azt hiszem, hogy annak a görcsös akarását kell tudni elengedni, hogy mindig minden rosszat távol tartsak és kicsukjak. Ha azt választom, hogy kimegyek az életbe, akkor ott találkozni fogok majd ilyen helyzetekkel. Meg kell tanulni ebben megtalálni a békét és a nyugalmat.

Petefészek: Örülök, hogy beléptél, jó újra látni. A kulcs, hogy meghallgassuk a ritmusodat, hogy te mit akarsz és a saját tempódban menni tovább.

Hüvely: Én sem akarom erőltetni a dolgokat, szeretnék jó viszonyt ápolni, nekem oké a te saját tempód. Jó, hogy együtt vagyunk, hiányoztál!"