Vénusz a Rákban

A teljes héten az Istenek útján emelkedő és a Tejút energiákat magába gyűjtő Vénusz, ennél szebb időzítést nem is választhatott volna, hiszen Anyák napjára éri el a Rák jegyét. Az égitest, 2023. június 6-ig marad, az elmúlt napokban a teljességet és a fogyatkozást egyaránt megélt, a Holdnak az uralma alatt álló területen. Ezt követően átlép majd az Oroszlánba és a nyár második felétől retrográdban folytatja az útját, megkezdve: az anyagi, a kapcsolati, valamint a szív-ügyeknek a revízióját.

Sweet home.

A Rák nulla, a nyári napfordulónak a koordinátája, ahol a fény és a teremtés egyaránt a csúcsra, a maximumra, a tetőfokra ér. És amikor a termékenységnek, a szerelmességnek, a szépségnek és az emberi kapcsolatoknak a bolygója, a Vénusz, ezekkel a magasabb minőségekkel találkozik, magunk is lehetőséget kapunk a földi létszintnél egy picit feljebb emelkedni, megfürdőzni a magasabb tapasztalásokban, beavatást nyerni a hétköznapitól csöppet eltérőbb élményekbe, amelyek az égitest kapcsán most elsősorban az emberi kapcsolódásokat, a női szexualitást, a termékenységet, az anyagiakat, a lelki vágyakat stb. érinthetik.

A Vénusz, a csillagképet vizsgálva egész májusban az Ikreknek - a halandó és halhatatlan testvérpárosnak: Castornak és Polluxnak a csillagjain halad át, a Marssal közösen. Az ikerség, a két oldalnak és nézőpontnak, az egyik s másik félnek, a bennünk élő női/férfi, testi/lelki, tudatos/tudattalan minőségekben való különbözőségeknek az együttes működtetéséről, azok egymás felé fordításáról, valamint összefogásáról tanít, ami által megélhető maga az egyes-s-ég, a teljesség, a kiteljesedettség.

Az Ic-vel kezdődő és a Hold/Rák analóg IV. életház: a belső édesanyát, az otthonnak a biztonságát, annak vanságát, az anyai ölnek a melegségét és táplálását, az érzelmi hazatalálást, a hont, a transzgenerációs múltat, a gyermekkort szimbolizálja. Magát a címet, a címert, a nemzetséget, a családot, a hova tartozást, a szülőhazát, az otthoni tájakat, a családi birtokot, vagyis azt, hogy honnan jössz. A közös alkalmakat, a régi fényképeket, az otthoni illatokat és ízeket, a születésnapoknak és karácsonyoknak a melankóliáját.

Ez a horoszkóp legmélye, legalja: az 𝑎𝑛𝑐𝑜𝑟 𝑝𝑜𝑖𝑛𝑡, a biztos pont, a gyökérzet. Az érzés, hogy „𝑖𝑑𝑒 𝑡𝑎𝑟𝑡𝑜𝑧𝑜𝑚” és nem vagyok idegen, betolakodó, külföldi, más, kívülálló.

A Holdnak a birodalma, egy sötétes, dohos, borongós, nyomasztó területet jelképezhet a pszichében. Itt tárolódnak az ódon, a megkopott generációs történetek, amelyeket gyakran inkább a léleknek a pincéjébe zárunk. A felmenők által megalkotott, kigondolt, megélt dolgokat az idők során benövik a borostyánok, az indák, azokra rárakódnak újabb és újabb rétegek, történések, történetek, ezért mi már nem is láthatjuk, nem is tudhatjuk megfejteni az eredeti állapotokat, feladatokat, funkciókat. Ez igaz a lelki ügyekre is. Az itt és mostban legtöbbször nem is a valós érzelmek, információk beszélnek, hanem az azokra sűrűsödött traumák.

Az Ic, az 𝑒𝑔𝑦𝑠𝑧𝑒𝑟 𝑣𝑜𝑙𝑡, ℎ𝑜𝑙 𝑛𝑒𝑚 𝑣𝑜𝑙𝑡, az elvarázsolt, a titkokkal teli, a sejtelmes, az olykor elzárt és a már annyi mindent látott, megélt terepe a belső horoszkópnak, amelyet elmondani nem is mindig lehet, inkább csak megérezni. Az ebbe a messzi távolba vezető ajtókat, nem is biztos, hogy feltétlenül ki kell kinyitni. Talán nem szükséges mindig érteni vagy tudni a régi dolgokat, hiszen túl sok lenne vagy nincs is haszna a jelenben.

A IV. házhoz tartozik az eredet- és a családfakutatás. Tehát az időben visszamenni és odaérezni, hogy az milyen lehetett. Keresgélni a hagyományoknak a célját, azok mögöttes szándékát, és hogy az ősök vajon mit és miért csináltak.

Van, hogy a kíváncsiság, máskor pedig a hiány vezet oda, ami már nincs és elmúlt. Néha nehéz megélni, hogy mostanra nem találni azt, ami egyszer komfortos volt. Fájdalmas látni, amint feledésbe merülnek az egykori mesék, lakatlanná válnak az egyszer még élettel megtöltött családi otthonok. Nem könnyű elfogadni, hogy amikor hazamennél, csupán a kihűlt helyét leled annak az édeskeserű szülői háznak, ahol valaha lakomákat, mulatságokat tartottatok, és mára csak az emlékek töltik be ezeket az üres lelki vagy fizikális tereket.

A stabil eredet, biztos dobbantási felületet jelent a fészekből való kirepüléshez, míg az itt szerzett traumák, sokszor egy bizonytalan, túlérzékeny belső világhoz, továbbá a folytonos belső kereséshez és a gyökértelenséghez vezetnek. Amikor fullaszt a régmúltnak az emléke, és az súlyos kőként, csomagként húz vissza és ráül a lelkedre, bizony vándorrá tehet az életben.

Amikor a többlakiság az otthonod, akkor soha nem találod igazán a helyedet, sehol sem vagy teljesen otthon, nem kötődsz mélyen sehova és nem tartozol egyik helyre sem. Időről időre tovább állsz egy új kapcsolatba, munkába, egy másik országba, ahol kis időre elvegyülsz, de igazán sosem válsz részeséséve a helyi történéseknek. Azt érzed, hogy nincsen maradásod, és inkább szeded a sátorfádat és költözöl tovább, miközben nincs hova hazamenni.

Ez persze arról is szól, hogy felnőttként mindannyiunk életében eljön az idő, hogy le kell válni érzelmileg és fizikálisan is a családról, a szülőkről és a múltról, és képessé kell válni új szerepekbe, helyzetekbe bebújni. Azt a bizonyos belső otthont és érzelmi stabilitást megtalálni, ahova a külső körülményektől függetlenül bármikor hazatérhetünk.

Ebben nélkülözhetetlen a másik, tehát az anyai és a szülői oldalról irányuló elengedés, a határoknak a kölcsönös betartása, a túlgondoskodás, az óvás-védés minimalizálása. Annak be- és felismerése, hogy a felnőtt gyermeknek nem csupán testileg, de pszichésen is más igényei vannak már.

---

A Vénusz, szerencsére kényelmesen érzi magát a Holdnak a vizes terepén, hiszen mindkét égitest a léleknek a nyelvét beszéli. Az előttünk álló időszakban fókuszba kerülhetnek a múltnak, az eredetnek, a gyökereknek a kutatása, az emlékezés. A belső otthonteremtés és a léleknek a szépítgetése, ahogyan a külső otthonnak, az ingatlannak, az élettérnek a szebbé és harmonikusabbá tétele is. Az érzéseknek, a traumáknak a lefojtása helyett azok kifejezése, megélése, megszeretése, magyarul képessé válni érzelmileg is odamenni a múlthoz. A családi, valamint az egyéb társas kapcsolatokban időszerűvé válhat a békülés, a harmonizálódás, az egyensúlykeresés.

A Merkúr, jelenleg is vénuszi terepen hátrál a Bikában. A karmatengelynek a leszálló vége, júliustól maga is vénuszi uralom alá kerül a következő 18 hónapra, a Mérlegben. A Vénusz, 2023. július 23.-szeptember 4. között pedig hátrálni fog az Oroszlánban. Úgy tűnik, hogy lesz még mit átgondolni a fenti témákban.