Vénusz a Halakban | Lelki összerendeződés

„De akkor miért pont most megyünk bele? Miért épp most piszkáljuk meg ezt a témát??” – kérdezte a napokban az egyik kliensem. – „Most nem lehetek rossz állapotban!” Mert az élet, ahogyan a halál sem a steril, a laboratóriumi vagy a kontrollált körülmények között zajlik.

Az író tanárom szokta mondani a karakterírás előtt, hogy az "álarcok szobahőmérsékleten fennmaradnak". Rámutatni a főhős hibáira és démonjaira - magyarul, a valós jellemváltozáshoz és a személyiségnek a teljes lebontásához: KRÍZISRE & TÉTRE van szükség.

A fejlődés kizárólag az ösztönök szintjén katalizálható.

Az ehhez szükséges kibillentést, a belső nyugtalanságot, a sürgetést és a feszültséget, a vasárnapi Újhold vezérelvét jelentő Mars, valamint annak az uránuszi derékszöge kínálja fel nekünk aranytálcán a következő hetekre. Ez a cselekvő és kimozdító férfi(as) minőség válik azzá a katalizáló-emelő erővé, amelyből most tartós változást tudunk generálni.

„Lótusz ülésben, Buddha-pózban ülök, mint egy ázsiai szobor. A gyökércsakránál érzek is egy kinyíló virágot, miközben a szívemnél van egy erős nyomás - mintha egy fatörzset nyomtak volna ott keresztül rajtam. Ahogy áttörték, majd kihúzták az erős gallyat, a mellkasom közepén hátra maradt egy örvényszerű lyuk. Ellentétes, kettős ez a tapasztalás. Mialatt a nyugalomban ülök, a szívemnél tátong egy óriási fekete lyuk, amelyben végtelen sötétség kavarog. Olyan, mintha ki lenne ott nyitva egy ablak, amin előre és hátra is süvít a szél.”

Ha mást akarunk, mint ami eddig volt, akkor az aktív tiltakozás és a kifogások ellenére is BELE KELL TUDNI RAKNI MAGUNKAT A LÁTSZÓLAG KELLEMETLEN HELYZETEKBE. Amíg a félelmeink és szorongásaink miatt folyton félretesszük a nehéz érzéseket, legyintve, hogy most nincs idő azokra, addig az állandó kimenekülésben és by-passban vagyunk. Ha nem engedünk teret a súlyos megéléseknek, mondva, majd inkább alkalmasabb időpontban piszkáljuk meg azokat, akkor SZELLEMEKKÉNT FOGNAK VISSZAJÁRNI HOZZÁNK az álmainkban, egy-egy váratlan érintésben vagy a rosszkor és rossz irányból érkező mondatokban stb.

Ha az aktuálisan szembejövő érzéseket mindig visszagyömöszöljük a szívünk vödrébe, akkor ott tovább gyülekeznek a feldolgozatlanságban és egy ponton túl már csak a behatárolhatatlan fekete masszát látjuk. Természetes, hogy ilyenkor félünk már kiengedni őket, hiszen mostanra csak lávafolyamként tudnának kiömleni és előlről kéne kezdeni a címkézésüket:

„Ha most megengedem, akkor mint egy bili, kiömlik az egész... mint amikor a Dzsinnt kienged a palackból. Kiszóródik elém a sok-sok érzelem, egy kis fájdalom, egy-egy történet… Kihullanak a legó darabok, amiken most már évszámokat is látok... hogy mikor lettek oda lefojtva: "2007. március 2. 10 órakor - egy bánat". Ahogy sorra ömlenek ki a vödörből, egyre nehezebbé válik a mellkasom. Most jönnek meg hozzám azok az érzések, amiket eddig nem engedtem meg magamnak. Kezdem látni, hogy mindezeknek neve, alakja, története is van... Pánikot keltő és ijesztő, mert most együttesen érkezik és bugyog ki az összes! Sokkal nehezebb így 10 évnek az érzelmeit meglátni, mintha egyesével álltam volna hozzá, hogy rájuk nézzek. Már nem vagyok olyan Buddha, mint az elején. Egyre jobban szorít a szívem.”

Így néz ki a pániknak a pszichológiája

A formátlan amőba ugyanis sokkal félelmetesebb, mint a MAGA HELYÉN & IDEJÉBEN KEZELT ÉRZELEM. Valójában a lefojtás tart állandó rettegésben. Mi lesz, ha legközelebb is úgy törnek majd elő ezek a fura dolgok, hogy nem leszünk képesek kezelni őket? Ha elveszünk, megszűnünk, lesüllyedünk általuk a sötétünkbe? Ha őrültnek, képtelennek, hisztisnek kell érezni majd magunkat?? Ha nem fogunk tudni „normális” módon megnyilvánulni vagy majd lefagyunk az adott szituációban? Ne adj isten még mások is gyengék és erőtlennek látnak majd?? Mi lesz, ha segítségére szorulunk?

De ezt hívják úgy, hogy EMBER és nem robot.

Az önerőszak és önagresszió útján tartani életben magunkat és a lefojtásokat, vagy idilli képekkel, buddhaként, illúziókkal kipótolni a valódi érzelmeket… lyukas szívvel vagy tetszhalott állapotban létezni legalább olyan szürreális, mint ÉRZŐ LÉNYKÉNT MEGNYILVÁNULNI és vállalni, hogy néha totál crazy-nek nézünk ki…

Könnyű fenntartani az állandó nyugalmat, ha közben le vagyunk kapcsolódva az érzésekről. Észre sem venni, hogy réges rég csak a fejünkből elemezzük azokat és egy számítógépes vagy robotprogram alapján futtatjuk az életünket. Kognitív szinten, egyfajta adatbázisként értelmezzük ki a dolgokat, miközben érzelemként nincsenek behuzalozva.

Amikor semmi nem tud feldühíteni, felbosszantani, kibillenteni, akkor az érzések szintjén NEM KAPCSOLÓDUNK A TÖRTÉNETÜNKHÖZ. Csupán egy kényelmes, a fix skálán mozgunk és elhisszük, hogy elértük a megvilágosodást, miközben a valódi érzések nem tudnak elérni hozzánk.

Vajon hány éves voltál, amikor a szívedből kimentél a fejedbe? Mikor döntöttél úgy, hogy lezárod az érzelmeidet és agyból élsz? Hol tagadtad meg azokat az érzelmeket - az állandó fájdalmat, veszekedést, kritizálást, szégyent, féltékenykedést, civódást stb., amelyeket magad körül láttál a családban? Mikor és hány lépcsőfokban zártad le a szeretetet, a nemszeretettség és az érzelmi bántalmazás miatt? Hol vált ketté az értelem és érzelem? Kitől láttad, hallottad, hogy jobban jársz, ha inkább az értelemmel élsz, mert az érzelmek bántók és mi van, ha ez csupán egy felnagyított elképzelés? Vajon mikor váltál le a szívedről és kezdted el agyilag értelmezni a világot?

---

A mai napon a Hold helyét átveszi a jegyben a Vénusz, így továbbra is a Halak túlsúlyos napokban maradunk, amelyet már a vasárnapi Újhold is indikált.

Az asztrológiai év végét szimbolizáló Halak stáció a kollektív és egyéni szinten egyaránt érezteti egy adott periódusnak a végét, az összegzésnek, a belső kiértékelésnek az időszerűségét. A befejezés ezen a ponton azonban az ÚJRA EGYESÜLÉST & LELKI ÖSSZERENDEZŐDÉST jelenti a korábban ki- és megtagadott részeinkkel.

A Halaknak a minősége a szétválasztódás illúziójától, az Egységállapot megtapasztalása felé szólít, amihez le kell vetni az önbecsapást és önámítást, a nehéz csomagokat, a régi terheket, a karmikus ismétlődéseket, az egykori ragaszkodásokat és szenvedéseket stb. Így tudunk találkozni azokkal a távolinak vélt darabjainkkal, amelyeket eddig csak kerülgettünk, mélyen elutasítottunk, amelyektől rendre elfutottunk vagy mostanáig harcoltunk.

Most van ideje a mélységes csendnek, a befelé levésnek, a megérzéseknek, a testünk jelzéseire való tudatos odafigyelésnek. A felététel nélküliség állapotára való odahangolódásnak, a teljes megadásnak és a megbocsátásnak. A valódi spiritualitásnak - vagyis , a végtelen bizonyosságba való megérkezésnek, amiről nem beszélünk, csupán tapasztaljuk.

A Halaknak az entry kapuját jó ideje a Szaturnusz, annak küszöbét pedig a Neptunusz őrzi, ezért a jegyen áthaladó ún. személyiségjelölő bolygóknak (sorrendben: Merkúr, Nap, Vénusz és Mars) egymás után át kell úszniuk a kettejük állította teszten. Az, hogy most hogyan vizsgázunk a fentiekből, meghatározza majd a tavaszi Kosba lépést, ezáltal az új évünk kezdetét és annak megéléseit egyaránt.