Szaturnusz vs. Uránusz

2023-ban a szokásosnál több jegyváltás zajlik. Az Uránusz és a Szaturnusz uralma alatt álló Vízöntőben, a Szaturnusz mester és a Plútó váltják egymást most márciusban. Az előbbi, a Bak és a Vízöntő házait végigjárva, az elmúlt közel 6 évet a saját uralma alatt töltötte, és idén a Halakba költözik. A Plútó, 2023-ban csak a Vízöntő nulláig fog eljutni, de már előmelegíti a hangulatot a közelgő korszakváltásnak. Az előtted álló év(ek) kétirányú lesz, ahol már megcsap az újnak a hulláma, de azzal párhuzamosan fontos feladattá válik a múltnak az összegzése, lezárása, elengedése.

A Vízöntő-stáció, a 𝘥𝘢𝘥𝘥𝘺 𝘪𝘴𝘴𝘶𝘦-t, az 𝘢𝘱𝘢𝘴𝘦𝘣et és az önmagában lévő hierarchiát felismerő, az életéért felelősséget vállaló (Bak), egyben a szabad és független (Uránusz) egyént mutatja, aki mind a szaturnuszi, mind pedig az uránuszi archetípust helyesen működteti. Évről évre, a Vízöntő-Nap heteiben láthatsz rá mindazokra a dolgokra, amiket még nem sikerült megtisztítani a fentiekkel kapcsolatban. Megfigyelheted, hogy hol és mikor kell szigorúbb határokat húznod ahhoz, hogy szabadon, könnyedén és teljesen függetlenül tudj létezni. A Vízöntő jegy, összeköti a múltat és a jövőt, hiszen a Szaturnusz maga is egy határvonalat, a küszöböt képviseli: a régmúlt, a korok, a tradíciók, a történelem és a történetek, az ó dolgok és az idős, a halott személyek, valamint a jövő, az új, a fiatalság, a modern, a fejlődés (Uránusz) között. A Szaturnusz, a képi terekben általában egy sűrű, sötétszínű, betonszerű anyagként mutatja meg magát, hiszen a minősége szerint az égitesthez tartoznak, a (meg)kötés, a szűkítés, a kohézió, a lefagyasztás, a konzerválás, a dolgoknak a tartósítása és megőrzése. A Szaturnuszra, blokként, gátként, falként, korlátként szoktunk gondolni, és amikor a figyelem túlságosan a múltban, a szellemeknek, a már megfagyott, a réges régen kihűlt, a halott dolgoknak, helyzeteknek, személyeknek az irányába révül, akkor az valóban hátráltat az életben és az előrehaladásban. Az elmúlthoz való ragaszkodás az, ami meg tud állítani, amiben meg lehet ragadni és jól el is lehet fáradni, be lehet csontosodni. Ilyenkor kimegy belőled az élet és szinte a reszketésig hűlsz ki belülről. Pedig a Szaturnusz mindig elmondja, hogy a régi karmákra nincsen ráhatásod, kizárólag a saját időddel van dolgod, afelett van rendelkezésed. Amikor csimpaszkodsz a cementbe, a szoborba, az emlékfoszlányokba, egy olyan dologba, ami már nincsen, befagyott és hallott ügy, akkor a szellemeket élteted. Attól, hogy előre fordulsz, az élőt és a halottat elválasztó fátyol még nem fog mögötted eltűnni, de már egyfajta hátszélként, noszogatásként, bíztatásként lesz jelen. Ami volt, az aurában, a levegőben ott marad bölcs tanulságként, és jelen lesz egy emlékként, egy üzenetként, egy érzésként. Egyfajta belső stabilitásként fogod érezni, sziklaszilárd belső alapként fogsz ráismerni. A Szaturnusz ebben az esetben a tartást, az egyenességet, az atyai szigort jelképező én-rész benned. A sziklasága, a cementsége, ami beszűkített egy gyermeki, egy programozott viselkedésbe és mostanáig gátként működött benned, már egy belső határozottsággá formálódhat. Amikor magabiztossággal előre fordulsz, és azt érzed, hogy építkezel, haladsz a saját életedben, akkor talán egy olyan apai, vagy egy nagyszülői mozdulatot működtetsz, amit kicsiként magadba szívtál. Így élnek, haladnak benned tovább a korok, az idő, a múlt, de már nem egy merev sorompóként, egy fájdalmas képként, hanem leckeként, amit tovább vihetsz és te magad is örökíthetsz. A Szaturnusz azt mondja, hogy ne kapaszkodj a régibe, abba, ami már nincs, ami már meghalt, hiszen azt nem lehet újraéleszteni. Tekints a múltra úgy, amelyből tudást, tapasztalást nyerhetsz.

Ready to fly??

A Vízöntőnek a másik ura, az Uránusz, inkább egy fényszerű, légies, súlytalan, testetlen dologként szokott megjelenni. A testben, a harmadikszem mögött helyezkedik el, és a bolygó uralja az idegpályákat. Olyasmi érzés, mintha a tarkódon is lenne egy szemed, amivel 360 fokban láthatsz. Az Uránuszon keresztül folyamatosan ömlik beléd a fény, a magasabb tudás, az isteni információ. Az Uránusz, a nézelődés, a rálátás, a figyelem, az éberség, a mindent látó szem. Amikor ezt a figyelmet kifelé fordítod, olykor villámokat szór a szemed, szinte szúr a tekinteted és a jelenléteddel szeleket kavarsz. A tudatosságod azzal van lefoglalva, hogy odakint mi zajlik. Fel akarod kelteni a figyelmet magadra, keresed a tekinteteket, azt szeretnéd, várnád, hogy a világ vegyen már észre. Közben elfelejtesz arra fókuszálni, hogy neked mire lenne szükséged. Vajon miért pazarolod a figyelmet másokra? Ezt az értékes figyelem-energiát miért adod ki a külvilágnak ahelyett, hogy az ég vagy a jövőd felé fordítanád? Amikor a belső nyilacskák nem szúró villámokként, hanem játékos sugarakként működnek, akkor az Uránusz, a hajszálaidban lévő antennaként, a polipra jellemző tapogató csápokként, az agysejteken keresztül folyamatosan veszi az égi adást. Az Uránusz, ebben az esetben nem, mint villámcsapás hat; nem ráz meg, nem csap be, nem valami áramütésként sokkol, hanem egy finom frekvenciahullámként sugározza neked a híreket. Ilyenkor nem áll tőle égnek a hajad, és mégis azt érzed, hogy lágyan borzolja az idegeidet, ami által éberré, tudatossá tesz. Erre az adóvevőre ráccuppanva, rajta keresztül tudod lehívni az isteni tudatosságot. Az Uránusz, a tudatos létezésnek az örömállapota, amely a valódi belső szabadságból és függetlenségből jelenhet meg. Ilyenkor nincs szükséged senki és semmi másra, a világnak a visszajelzésére, hiszen független tőled, hogy ki mit csinál. Annak a bizonyossága, hogy bármerre nézhetsz, bármerre fordíthatod a tekintetedet, a rálátásodat, mert ezeken a drótokon keresztül mindig rá vagy hangolva az istenire: a látásodon keresztül valójában az égi energiát működteted. Ugyan van egy arcod, amit a világ felé fordítasz és amit mások is látnak, de hátulról, a szemeiden keresztül, a magasabb által nézel kifelé. Az Uránusz, egy láthatatlan fényesség, egy éteri részed, és az üzenet, a frekvencia által létezel, amit feléd sugároz. Rajta keresztül benned is ott van a magasabb rálátásnak és a figyelemnek a minősége. Az Uránusz, egy megnemnyilvánult dolog, de miképp a test, a léleknek biztosítja a kaput, és a lélek a testin keresztül megnyilvánulhat, úgy valósul meg a felsőbb éned, az érzékszerveknek a bevonásával. Isten vagy, fény vagy, csupán testi alakban élsz. Az uránuszi archetípus által válik minden sokkal élesebbé, tisztábbá, világosabbá benned. Az Uránusz, ezért a jövővel is kapcsolatos, hiszen az egy olyan tér, amiben bármi megtörténhet, megvalósulhat. Ahol a végtelenségig tágak a lehetőségek, és ahol szabad a választásod. Az Uránusz, az a belső szabadság érzés, hogy semmi nem köt sehova és bármi lehetsz, bármit megtehetsz. A Plútó a Vízöntőben: a totális megszabadulás és a megvilágosodás. Amikor magadról és a világról is leveted a bilincset és végre szárnyalsz. A Plútó, a következő másfél évben a Baknak és a Vízöntőnek a határán toporogva fontos döntés elé állít: múlt vagy jövő? Vajon fejest ugrassz az újba? Készen állsz valóban felszabadulni vagy kapaszkodsz még a régibe? Köztes út, félmegoldás nem lesz.