Szaturnusz kazimi

A Napunk, jelenleg az Oroszlán otthonától a legtávolabb, a Vízöntőben halad. 2023. február 16-án, 17:48-kor éri utol a Szaturnuszt, aki március 7-én zárja a még 2020. decemberében kezdett tranzitot a jegyben. A Nap és a Szaturnusz - az elmúlt éveket megelőzően -, utoljára 1994. februárjában találkozott ugyanitt, és a következő cirka 30 évben nem lesz már együtt a Vízöntőnek a csillagjaiban. A bágyadt és romantikus Vénusz-Neptunusz randi után, ez egy ébresztő reality-check, ami a rózsaszín lufiknak és a habosbabos felhőknek az álomvilágából, hamar visszaránt a realitásnak a talajára.

A Szaturnusz cementszerű struktúrákat hoz létre.

A Nap, a mostani pillanat, a Szaturnusz pedig minden, ami a mai nap előtt volt: az ó, a régi, az öreg, a múlt, a történelem. A Szaturnusz, meg szeretné őrizni a dolgokat az utókor számára, ezért a sűrű s hideg energiájával, minden értelemben cement- és szoborszerű, kemény, stabil struktúrákat hoz létre, amelyek így tartósak maradhatnak. Vedd észre, ha mindezt öntudatlanul működteted és olyan csontos lelki vagy testi pajzsokat kreáltál, amelyek által önmagadnak a börtönébe korlátoztad be magadat.

A Szaturnusz, időt hagy a dolgoknak a beérésére, amiért fontos témái: a felnövés, a felelősségvállalás, illetve a karmának, mint a saját cselekedetek okának és okozatának, a felismerése. A szaturnuszi tranzit mindig azt mutatja meg, hogy az adott életterületen vajon mi a látszat és mi a REAL. Hogy állsz az Idővel? Vizsgáld meg, ha vannak az idővel kapcsolatos hitrendszerek benned, mint „nincs drágább annál” az, „jár, senkit sem vár”, „mindent napfényre hoz”, „megorvosolja, amit az ész meg nem gyógyíthat” stb.

A közhiedelemmel ellentétben, a Vízöntő nem vizes, hanem egy szellemi-levegős jegy. A levegő, az a közeg, amelyben mind a gondolkodás, a kommunikáció, az információnak a továbbítása és a közlekedés is lezajlik. A Szaturnusznak, a Vízöntőbe való beállásával kezdődött nagyjából a c@vid cirkusz, ami beszűkítette a szabadságunkat és a mozgásterünket, ezáltal bezárt minket a fejünkbe és az internetes szobákba. A bezárkózás, a beszűkülés sokak számára egy megterhelő élmény volt, ami felszínre hozott rengeteg szorongató érzést.

Valójában ebben állt a tanítás. Hiszen a Szaturnusz olyan, mint egy belső sorompó vagy egy szigorú katonatiszt, aki a látszólagos külső blokkok, gátak felállításával mutat rá a belső falakra. A felnőttségre képez ki, hiszen rákényszerít, hogy többé ne told át a felelősséget a múltra, illetve annak a szereplőire. Ezekben az években felismerhetted a generációkon át cipelt önsorsrontó viselkedéseket és vélekedéseket, egyben megkaptad az időt arra, hogy azokban lépésről lépésre, alázattal, munkával, valóban felszabadulhass.

A Szaturnusz a Vízöntőben, az arcunkba nyomta a kérdést, hogy vajon miképp állunk a saját belső szabadságunknak és korlátoltságunknak a kérdéskörével. Ebben a pár évben összekapcsolta a világot egy közösségként is, amint egy kollektív üggyel voltunk elfoglalva. A bolygó, aztán a teljes 2021-22-es évet a Vízöntő másik urának, az Uránusznak a derékszögében töltötte: a régi vs. új, a bilincsben vs. szabadon kérdéseit feszegetve tovább.

Az időszak, olyan láncokat, régi béklyókat, terheket szedett le rólunk, amelyben teljesen világossá válhatott, hogy most mi a valós, az értékes, és mi az, ami nem időszerű. Ha elvégezted a munkát, akkor többet nem függsz a külső körülményektől, és az akadályokat is tanításoknak veszed már. A szilárd vázad többé nem pikkelyeket, páncélokat húz köréd, hanem egy stabil belső identitást jelez.

A Nap, a fénynek - mélyebb értelemben: a szeretetnek; a Szaturnusz, a fentiek alapján pedig a tapasztalati bölcsességnek a szimbóluma. Amikor az égitest, a Napnak a szívébe kerül, annak a világos udvarába lép, akkor összekapcsolódnak az itt és most, valamint a múlt. Ezekben a napokban még tudatosabb lehetsz azokra az ügyekre, amelyekkel az elmúlt 2,5 évben (tágabban: 5 éve) dolgoztál, amióta a Mester átvonult a saját terepén: a Baknak és a Vízöntőnek a házain (2017-23). Tanultál a történelemből? Mi az, amiről felfedte az Idő, hogy ebben a pillanatban is igazi? Hogy sikerült a megszabadulás? Mi az egós, és mi a tiszta működésed? Melyek a határaid? Sikerült-e a gyakorlatba is lefektetni ezeket a tanulságokat?

A Szaturnusz, a márciusban induló új tranzit előtt, 2023. február 27-március 7. között rááll a Vízöntőnek a legutolsó, az ún. anaretikus koordinátájára. Közben már a Plútó is (a Szaturnusz házának), a Baknak a legvégén jár (2023. február 11-március 23.). A 29. fokot, ezt a küszöbpontot vagy határvonalat, az asztrológiai „senki földjének” hívjuk. Olvastam és tanultam már róla mindenfélét, általában a „karmikus”, az „érzékeny”, a „feszült”, a „pusztító” fokként utalnak rá az asztrológusok. Tény, hogy van abban némi sürgetés, ahogyan a bolygó most igyekszik bevégezni az addigi munkáját. A kontemplációk során nekem egy picit más élményem van erről a lépcsőről, egyfajta nyugvópontként szoktam ráérezni a fokra. A hétköznapok nyelvére lefordítva mindezt, a következő hetekben és a fenti dátumok idején mindenképp időszerű a 2008 óta megtett úttal kapcsolatos összegzés. Ha az elmúlt években megcsináltál már mindent, akkor most tényleg lenyugodhatsz. Ellenkező eseteben ez a fok, feszülést indikál.

Az önvaló.

A Mesterrel folytatott mai párbeszéd után, a Nap, most szombaton tovább mozdul a Halakba, ahova a Szaturnusz, 2023. március 7-én fog belépni. Hamarosan tehát bezárul egy közel harminc éves karmikus kör. Tavasztól már a belső út és a kőkemény belső munka válik a valóságunkká.

Ugyancsak szombaton lesz az ún. 𝗦𝗵𝗶𝘃𝗮𝗿𝗮𝘁𝗿𝗶 vagy a Síva isten éjjele. Ha a fenti analógiákat bontom tovább, akkor a Nap, a teremtő, a Szaturnusz, a fenntartó isteni aspektusod. Alacsony megélésben a Szaturnusz azt jelenti, hogy sokáig csak tűrsz, már-már aszkétaként feszegeted a száraz határokat, mígnem rálátsz az önkorlátozó működésekre, ami által megszabadulsz. Ezért ha a napokban még valami terhes, korlátozó, lebilincselő, akkor figyelj, mert az pontosan megmutatja neked, hogy hol van még munka.

Ebben az esetben két út áll előtted: az elfogadás, vagy a teljes lerombolás.

Az isteni hármasságnak a pusztító arcát képviseli maga Síva. A hinduizmus, alapvetően egyistenhit, amelyben a trimúrti (jel. „három forma”), az Ísvarának, tehát ugyanannak az egy Istennek a három megtestesülése: Brahma, a teremtés, Visnu, a megtartás és Síva, a rombolás általi megújítás.

Mindez az élet-halál-újraszületésnek, a múlt-jelen-jövőnek, vagyis magának az életnek is a metaforája. Síva időszaka, az ősz és a tél, tehát az elmúlás, a mini-halál, a visszahúzódás, a már nem építő dolgoknak az elengedése, az évkörön. Az istenség kizárólag akkor tombol, ha görcsösen ragaszkodsz a régi sémákhoz és képtelen vagy önszántadból elpusztítani a dolgokat. Ilyenkor erővel táncolja ki az elengedést. Az asztrológiában, ez a plútói minőséggel hasonlatos, amennyiben a pusztítás sem más, mint a teremtésnek egy alakja. A transzformáció során a már elhaltnak a levedlésével, egy egészen új forma és minőség keletkezhet.

A Síva, egyben Adiyogi, maga az Első Jógi és a Jógának az Ura. A kimozdíthatatlan szemlélő, az önuralomnak az isteni elve benned. A belső jóga - az aszkézisnek, a lemondásnak a gyakorlása, a tudatosan vállalt önfegyelmezés és az érzékeknek az uralása - által, egy olyan nyugodt tudatállapotot érhetsz el, amelyben képessé válsz meglátni a valódi természetedet. Azt mondják, hogy a Síva éjjelén tett virrasztás során, ráébredhetsz az Önvalódra.