Skorpió Telihold | Borúra derű

2025. április 27-én egy intenzív holdciklus vette kezdetét, amely a mai napon a dupla Skorpió Teliholdban éri el tetőpontját, hiszen nem csak a Hold & sötét párja, de maga az aszcendens is a jegyben áll. A Nap & Hold szembenállása tágabban a tavaly novemberi Skorpió Újholddal kezdődő ciklusnak is a kiteljesedése, amely során a jegynek a két ura - a Plútó és a Mars - közötti elhúzódó szembenállás kezdett el minket kitolni a túlpart irányába.

Mostanra olyan, mintha még az Idő is kettéhasadt volna: miközben féllábbal a régi földet tapossuk, a Kos Neptunusz és a Vízöntő Plútó által egyre több és több bepillantást kapunk oda is, vajon mi vár ránk majd az Új Korszakban.

A Neptunusz kicsit persze beálmosít és formanélkülivé, ködössé, megfoghatatlanná, értelmezhetetlenné, álomszerűvé teszi az átmenetet.

Általa olyan, mintha minden elvesztette volna a körvonalát, kicsúszna a kezekből vagy a levegőben lógna, de valószínűleg pont ezzel támogatja a gyógyulást. Segít megbékélni és elfogadásba kerülni azzal, hogy a biztonság nem csak a megismerhetőben, a láthatóban vagy a kitapinthatóban érhető el.

Emlékeztet, hogy amint nem akarsz már utána nyúlni, hanem csak hagyod a maga formájában létezni: az elsőre talán idegennek, elérhetetlennek vagy távolinak tűnő Új, egyszer csak megnyugvásként jelenik majd meg a szívedben.

Egyelőre azonban olyan, mintha egyszerre állnál a két világban, ami között a mai Telihold képviseli a határvonalat.

A Plútó uralma alatt kiteljesedő Hold idején a végletes megélések - a fent és lent, a sötét és világos, a ború és derű jellemzően kéz a kézben járnak.

Csak ki kell nézni az ablakon…

Nálam is meglehetősen kontrasztos a látvány.

Az üveg túloldalán a kert valahogy paradicsomibb, mint azt korábban megszoktam. Bent viszont itt van az ismerősnek tűnő Kaszás és a nehéz érzés - de közben mintha a halálszag is más volna.

Talán lassabb...?

Olyan, mintha a kutyám leépülése időtlen idők óta tartana. Az elmúlt hetekben sok olyan utolsónk volt, amiről az adott pillanatban nem is tudtam, hogy az lesz.

Ezek a k@rva utolsók…

Már fiatalon is utáltam őket. A nyaralások végén mindig számoltam: ez az utolsó vacsora, az utolsó naplemente, az utolsó ölelés…

És ki nem szarja le, hogy a vég egyben kezdet is, amikor ez a vég azt jelenti, hogy soha többet nem sétálhatok már a társammal, akivel az elmúlt 10+ évben egyetlen lépést sem tettünk egymás nélkül?

A Teliholdtól fényszöget kapó (és a Ceres-szel együttálló) Szaturnusz, ezekben az órákban éri el a Halak 29. koordinátát - a zodiákus küszöbét.

Ha a gyásznak lenne koordinátája, azt hiszem, ez lenne az.

Ahogy záródik mögöttünk az ajtó, valószínűleg érzed, hogy rád is várnak még bizonyos dolgok, amelyeknek a végére pontot kell tudni rakni és végérvényesen le kell zárni.

A Telihold rávilágít a mélységekre, mert a teljes újraindításhoz valaminek most még meg kell történnie, a napvilágra kell kerülnie, hogy a fölösleges & extra bőrrétegek nélkül, szabadon indulhassunk tovább.

A sziklaszilárd Szaturnusz a természeténél fogva persze minél tovább szeretné a dolgokat konzerválni és a körön belül tartani. A hűség, a ragaszkodás, a struktúrák, a tisztelendő határok, a visszafogott szabályok, amelyek a gyökerekhez, az időtálló tradíciókhoz, a lélekcsaládhoz – ezáltal a stabilitáshoz, a mértékhez & értékhez vagy a múlthoz kapcsolnak, mostanra viszont a megértés korlátozottságát és az áttörés halogatását is jelölhetik.

A Holddal szembekerülő Nap-Uránusz-Algol együttállás azonban megsürgeti az ébredést, az érzelmi transzformációt - azzal együtt pedig az elengedést & felszabadulást is.

Hiába próbálnád tologatni a régi történetek befejezését, mert az Uránusz maga a torony-pillanat, amely megmutatja azt az alternatív valóságot, amire mostanáig valamiért vak maradtál.

A megrázkódtatással az égitestnek sosem az a célja, hogy megrémítsen, hanem hogy végre felébresszen.

A Skorpió az átalakulásnak & vedlésnek a szimbóluma – azé a személyé, aki képes meghalni és saját hamvaiból újjászületni. Az Uránusz & Szaturnusz a szerkezeti változást képviseli, ami belülről rendezi át a valóságodat és amelynek egyre inkább itt az ideje.

Az egyik oldalon tehát az érzelmi mélység & hullámzás, a másikon pedig a szellemi világosság a mennydörgés vagy villámlás alakjában – e kettő között, a Szívben, pedig a stabilitás, a nyugalom & egyensúly.

A hányingert, a szorongást és a szédülést most egyedül az kelti, ha az ellentétes irányban próbálsz evezni, mint ahogy a csónakod vinne, amelynek az eleje - mint egy nyílhegy - szögegyenesen mutatja a lelked irányát.

A Skorpió Hold egyúttal a Bika házát is aktiválja, ezért ha túl sok az elektromosság, akkor próbálj minél többet leföldelni.

Menj le négykézláb, vesd le a cipődet, vetkőzz meztelenre, szaladgálj a virágos mezőn, kapcsolódj a természettel, az elemekkel és az anyaggal.

Amikor pörögnek az antennák, fókuszálj az alkotásra.

Ha úgy érzed, hogy elvesztetted a lábad alól a talajt, akkor tárd ki a karodat, fogd meg a hosszú szoknyád két sarkát és lengesd. Éld meg, hogy milyen fontos az a mozdulat, ahogy felebbented a szoknyát és kiszellőzteted, ami beszorult alá.

Hagyd, hogy a napfény sugara, a levegő érintése elérje a lábaidat, amik most még fehérek, hiszen oly sokáig voltak eltakarva...

Lépj ki a reflektorfénybe. Engedd ki a nőt! Többé ne dugd el a valódi énedet, ne takard el magadat és a szexualitásodat.

Ne szégyelld, ami ott van!

Szabadítsd fel mindazt, ami deréktól lefelé van!

Ideje, hogy végre lássa a világ a képességeidet.

Ebben a mélyreható átmeneti időszakban minden mozgásban van – egyes dolgok összeomlanak, mások megszületnek. És ezt a folyamatot senki sem érti jobban, mint a Skorpió – az átalakulás mágusa, amelynek a DNS-ébe van kódolva a változás.

A transzformáció pedig azt jelenti, hogy valami számodra fontos dolgot hagysz valami mássá fejlődni, ami már jobban illik a következő stációhoz.

Ha sietve kellene indulnod vagy újrakezdeni, akkor nagy valószínűséggel csak az igazán értékes dolgokat kapnád fel. Minden mást, ami a kevésbé fontos emlékekkel, jelentéssel vagy kötődésekkel teli, azt hátrahagynál.

Ugyanígy: az identitásod lepárolt, lényegi igazsága az, ami valójában számít és amit ezen a küszöbön érdemes mérlegelni.

Akárhogy is lesz, a múlt esszenciáját – a tapasztalatokat és a lelked emlékeit, mindig magaddal viszed.

Hagyd hát meghalni, ami már nem kell, és merj újraszületni azon alakban, ami igazán TE vagy.