Nyitva az eklipsz kapu | Egyensúlytalálás
- Miss Moodswings
- Mar 27, 2024
- 4 min read
Hétfőn reggel egy félárnyékos holdfogyatkozással nyílt meg a 2024-es év első eklipsz szezonja. Az eklipszek intenzív Új- és Teliholdak, amelyek a karmatengelynek a csomói mellett jönnek létre. A sorstengely tavaly július óta a Kos-Mérleg jegypárosban halad, amiről bővebben a Bevezetőben olvashatsz. A most újra akut témák tehát egy jó ideje a levegőben lógnak.
A Kos az ÉN, a Mérleg pedig a Te-Ti-Ők, vagyis: a másik oldal.
Az asztrológia álláspontja szerint a Mérleg jegy az aszcendenstől (a Kostól és az ÉN-től) legtávolabb eső ún. 7-es házat uralja, amelyet a tükröződések és projekciók terültének nevez.
Minden kapcsolat - legyen az baráti, romantikus, alkalmi, egy kisállattal, gyerekkel vagy a főnökkel - egy-egy visszatükröződés. A kapcsolódásaidban azon aspektusaidat láthatod meg, amelyeket önmagadból valamiért kitoltál.
Elárulok azonban egy titkot: a tükör is illúzió. Ahogyan a horoszkópodnak, ugyanúgy a világodnak is minden figurája TE magad vagy.
A hétfői Teliholddal egy olyan időkapu nyílt meg, amelyben az ÖNMAGADDAL VALÓ KAPCSOLATOT VIZSGÁLHATOD FELÜL, A TÁRSAK TÜKÖRMÁSÁBAN.
A feladat most is az, hogy magadat figyeld. Vajon milyen érzések jeleznek be mások közelségében, amelyekről mostanáig nem akartál tudomást venni?
Saját magunkat, a jó és rossz tulajdonságainkat látni egy másik ember tekintetében, gesztusaiban, szavaiban egyszerre ajándék és átok. Mélységes önismeret szükséges ugyanis ahhoz, hogy ne csavarodjunk rá a velünk szemben álló fél rólunk alkotott véleményére, ugyanakkor tanuljunk is annak türkében és képesek legyünk visszareflektálni önmagunkra.
Az előttünk álló kéthetes ciklusban kulcskérdéssé válik az egyensúlytalálás mindebben.
A külvilággal való békétlenségnek az eredője ugyanis a saját belső szereplők ellentétes igényeit és a köztük lévő párbeszédnek a hiányát mutatja. Amikor az ÉN, az állandó belső konfliktusoknak a színtere, magyarul, ha az egyes részeid között egy konstans csata zajlik odabent, akkor a társas kapcsolatokat is hasonlóan a játszmákra fogod építeni.
Az egész társadalmat - és a világunkat is - ezek az emberi játszmák hálózzák be:
„Eric Berne szerint mindenki játszik játszmákat, amelyek a valódi intimitásnak a pótlékai. Ezek a gyermeki, felnőtti és szülői énállapotok azt hivatottak kifejezni, hogy minden emberben többféle lélektani realitás él – és határozza meg társas kapcsolatait. Amikor egy helyzetben a bennünk élő gyermek aktivizálódik, az azt jelenti, hogy az ember úgy és olyan céllal reagál, mint tette volna kislány vagy kisfiú korában. Ha a szülő énállapot a meghatározó, akkor az olyan, mintha valamelyik szülőnk múltbeli reakcióját ismételnénk meg vagy direktben, vagy közvetve: ilyenkor valaki úgy válaszol, ahogyan annak idején elvárták tőle. Minden pillanatban valamelyik énállapotunk jut kifejezésre.”
Minden későbbi kapcsolódásunk annak a produktuma, hogy kisgyerekként mit láttunk arról, hogy a szülők között vajon milyen is volt a kapcsolat. Tudatalatt pontosan ugyanazokat a korai dinamikákat ismétled le a partnerekkel, amelyeket az első néhány évben sajátítottál el. Biztosan feltűnt, hogy a nap során nem egyszer szólal meg helyetted apu, anyu, egy régi tanárnéni vagy nagybácsi stb.
Az öntudatlanul választott „játékok” során újra és újra megélhetők azok a gyerekkori tapasztalások, amelyeket önvédelemből egykor lezártál magadban. Lehet tagadásban lenni és azt mondani, hogy „Bezzeg én nem vagyok olyan, mint az anyám vagy apám”. Ám ez esetben érdemes jobban benézni a szépen felépített díszlet és az életed gondosan beöltöztetett szereplőinek az álruhái mögé is. Ha a külsőségekben talán nem is utánzod a gyerekkort, a választások mögötti hajtóerő és az azok alapjául szolgáló pszichológiai indítékok vélhetőleg ugyanazok maradtak.
Miért hívunk be bizonyos sebekkel és hasonló szenvedés profillal rendelkező társakat? Azért, hogy 100%-ban átéljük, amit egykor félelemből megállítottunk, és ezen élmény vagy tapasztalás által végre letegyük a régit. Annak híján csak a múlt ismétlődik.
Az eklipszek vagy fogyatkozások idején szembesülünk mindkét jegynek az árnyékos oldalával.
A karmatengelynek a Leszálló vége a Mérlegben azt mutatja, hogy a vénuszi működéseknek az alacsonyabb szintjét kell most üríteni. Annak a Felszálló vége a Kosban pedig elénk tárja a megoldást: a Marsunkat kell tudni felemelni.
A Mérleg részed, amely inkább kikerüli a konfliktust, hiszen sohasem tanulta meg, miképp is lehetne erőszakmentesen érvényesíteni a saját akaratot. Amely a megfelelésből vagy a vélt harmónia fenntartása érdekében hajlamos alárendelődni, a másikat túlidealizálni, függőségi és szimbiotikus helyzetekbe belebonyolódni. A közös jóért akár a saját érzéseit, vágyait is figyelmen kívül hagyni. A folytonos középpontkeresés közepette a Mérleg, mégis valahogy a végletekbe csúszik, végül csak ide-oda billeg.
Mit tanulhat most a Mérleg a Kostól, a Belső Vénusz a Belső Marstól?
Az előbbi a fej, az utóbbi pedig: a szív.
Vizsgáld meg, hogy melyik életterületen és milyen szituációkban vagy hajlamos az egyiket, vagy a másikat választani? Mi lenne, ha ezek az aspektusok kezet fognának és mindig közösen dolgoznának?
Mindkettőt lehet ugyanis jól és okosan vagy "rosszul" használni. Már a spirituális körökben is egyre többen kezdik belátni, hogy ha nem az irányít, akkor az egonak is megvan a helye a 3D világunkban. A probléma mindig a szélsőségekből adódik.
Mert ha kizárólag azzal vagyunk elfoglalva, hogy mindenáron fenntartsuk a békét vagy a másik boldogságát, akkor hol marad az ÉN?
A Kosra sokan türelmetlenként, versengőként és önzőként gondolnak. Igen, a marsikus archetípusnak lehet egy olyan szintje, amely kompromisszumképtelen, és hajt az elkülönülésre, az agresszió kifelé ventillációjára, az élességre.
Az előttünk álló időszakban mégis az őáltala mutatott tulajdonságokra és készségekre – mint az egészséges határozottság, a magabiztosság, az ösztönösség, a tüzesség lesz szüksége mindannyiunknak.
Gyakorolni kell tudni az énképviselet és erősíteni a határvédelmet. Feladat lesz szelíden, de biztosan kifejezésre juttatni az akaratot, beleállni az esetleges konfliktusokba. A Kos képes meghatározni önmagát, pontosan kijelöli a határokat és ez a fajta Én- vagy Öntudat teszi alkalmassá a közösbe való beilleszkedésre. Sokkal önzőbb hamis képet mutatni kifelé, mintsem bevállalni magadat!
A Kos-Mérleg vonalon létrejövő eklipszek a saját Fej-Szív tengelyed és a középpont irányába próbálnak visszaterelni. Arról szólnak, hogy ha Egyénként a helyedre kerülsz, akkor a közös halmazban is a kölcsönösséget, a kiegyezést, az együttműködést, a win-wint, a békét fogod tapasztalni.
Ha netán újra és újra ugyanazokban a kapcsolati dinamikákban találod magadat, mindig ismerős a végeredmény és már átírnád a befejezést, akkor lehetséges, hogy időszerű a tudattalan programok mélyebb megismerése felé indulni.
Az idézet forrása:
