Neptunusz-Felszálló hcs | Egy Új Létállapot

A Vénusz a hétvégén elhagyta a Halak jegy végén álló Neptunusz & Felszálló hcs-t, majd kedd korareggel elérte a Kos nulladik koordinátát, ahol elkezdődött a Nő kiemelkedése, amely a tavaszra lesz majd teljes. Közben a Burokban hátramaradó két égitest egyre közelebb lépkedett egymáshoz és a mai napon fokra pontos együttállásba ér.

Ha most befelé figyelsz, akkor érezheted, hogy odabent micsoda tágasság van kinyílóban. A Neptunusz ugyanis maga az Univerzumnak a végtelensége, a Sárkányfej pedig a karmatengelynek a növekedésre éhes világítótornya.

Ketten együtt ők a KIMERÍTHETETLEN POTENCIÁL.

Amikor a Felszálló holdcsomópont mellé áll be egy égitest, akkor ráadásul az út is megnyílik, amelyben a dharma (a sorsfeladat) felé fordulhat a lélek.

A Neptunusz és a Felszálló hcs nem egy könnyen megfogható vagy a földi mértékegységekben kifejezhető energia. Az alakulások most rendkívül mélyen, a felszín alatt, a láthatatlanban zajlanak.

A belső iránytűd a szemmel nem látható koordinátákat jelöl ki előtted a térképen, az evolúciód pontos helyét a szíved súgja nagyon-nagyon halkan…

Az iránybaállással együtt és egy időben viszont a Leszálló oldaláról történő karmikus elengedéseknek is meg kell már történnie. Ahhoz, hogy végre összhangba kerülj az álmaiddal, a lélekhívással vagy a spirituális küldetéseddel, itt és most ki kell dobnod a súlyokat a léghajódból.

Mostanában rendszeresen van is egy olyan élményem a reggeli meditációkban, hogy túl szűkké vált az anyag. Minden kicsi lett, mint egy kalitkában. Ebben a régi formában szinte a sejtjeimnek, a testemnek sem jut elég mozgástér. Látom, ahogy minden egyes nap vetem le a bőröm egy-egy darabját, mint a kígyó, és csak tágulok ki a csillagokba, sőt, még azon is túlra.

Azt érzékelem, hogy mostanra sokunk telt be az intellektuális útkereséssel.

A megakadást a saját nézőpontomból annak látom, hogy a spirituális emberek többsége tévesen hitte el, hogy az ébredéshez valaminek a fejében kell történnie, tehát ahhoz valamit meg kell előbb érteni. Miközben a megszabadulás az nem egy szellemi, sokkal inkább egy energetikai vagy fiziológiás folyamat – egyfajta változás a rezgésszintben.

Az elmúlt évtizedben sokan a végletekig próbálták kikerülni az önmagukkal való foglalkozást, míg mások tömegesen rácsavarodtak az önismeretezésre és ragadtak bele a „meg kell dolgozni” stációba.

Ez a hozzáállás viszont beszűkítette a tudatot a problémákra.

A rendszeres időutazás a múltba ugyanis fenntart egy olyan állapotot, amiben újra és újra meg akarod majd oldani, fejteni, érteni, magyarázni és túl akarod elemezni azt, hogy mi és miért történt, ami elképesztő extra energiát követel meg.

Ameddig mindenáron jobbá akarod tenni az életedet (és magadat), addig valójában önmagaddal harcolsz és visszabilincseled a figyelmedet a traumába, a fájdalomba, a megoldatlanságba és még azt a hamis képet is fenntartod, hogy a megoldás a mostani személyiségednek a javítgatása, tisztogatása, gyógyítása által lenne lehetséges.

Minden keleti filozófia óva int az énnel való azonosulástól.

A megvilágosodás útján az utolsó ruha, amit le kell tudni vetni, az pont az énnek a képzete – vagyis mindaz, amit eddig gondoltál és tanultál magadról. Amíg ennek az információnak hiszed magadat, addig éppen abba a fájdalomba kapaszkodsz, amitől próbálnál görcsösen szabadulni.

Azt hiszem, hogy a spirituális lépcsők előtt fontos megdolgozni az egot terápiában, különben minden későbbi gyakorlat csak kimeneküléssé és tévelygéssé válik.

Alaposan meg kell ismerni az elmének a természetét, amely normálisan mindig a megértést fogja vágyni és ha választhat, akkor bent fog tartani a biztonságos kereteiben, illetve az időségben. Idővel azonban meg kell tanítani a gondolatokat a háttérbe vonulni, hogy hely keletkezhessen a szívnyílásnak, ami nélkül nincsen felébredés.

A Valóság - és abban a valódi önmagad, egyedül a létezésbe való beolvadáson keresztül ismerhető meg, amelyben a túlcsorduló szeretet és hála, a már-már orgazmikus öröm nem csak a meditációkban átélt pillanatnyi ábránd, hanem egy állandósult létállapot lehet.

Tudatosítsd, hogy amíg a régi csomagok ide-oda pakolászásával vagy elfoglalva, addig nem fogsz tudni tovább menni. Lásd be, hogy nem kell az agyadból értened, hogy mit vagy miért is dobsz el.

Egyszerűen csak indulj tovább…

Néha ez a legnehezebb, átadni magadat a tökéletes 𝑛𝑒𝑚𝑡𝑢𝑑𝑜𝑚nak. Elhinni, hogy már mindent kimunkáltál, amit csak lehetett és sokszorosan megértetted, amit megkellett.

Fogadd el, hogy már nincs szükséged az elme által elképzelt tökéletes válaszra, megoldásra vagy gyógyírre, és még így is rendben lehet minden.

És most képzeld el, hogy összeszeded minden erődet & bátorságodat, majd egyszerűen csak hátrahagyod az eddigi énedet, annak minden problémájával, készségével, gondolatával, félelmével, és elindulsz LENNI. A tudatosság mindössze ahhoz kell, hogy észrevedd, ha még kapaszkodsz.

Érezd, ahogy Senkivé & Semmivé válsz.

Egyszerre itt állsz a Sehol közepén, ahol megszűnt az idő és csak a tiszta tudatosság maradt. A Végtelen Semmiben vagy, ahol mégis minden lehetőség adott, és még annál is több...

Menj ide anélkül, hogy tudnád, hogy hova tartasz, vajon mi a célod és azt mikor fogod elérni. Fuss neki az ismeretlenbe vezető kalandba anélkül, hogy sejtenéd, mi vár majd rád a túloldalon és ott vajon ki leszel. Kelj útra annak a vágya nélkül, hogy odaát majd jobb vagy szebb lesz. Annak félelmét hátrahagyva, hogy mi van, ha elbuksz, kudarcot vallassz, netán bajod történik.

Hidd el, hogy a dolgok akkor is maguktól ott teremnek majd, ha nem harcolsz értük. Ha csupán engeded a létezést, azzal együtt pedig a legmagasabb önmagadat megnyilvánulni. Engedd el az akarást és a küzdelmet, csak élj!

Anélkül is minden történik, hogy értenéd vagy ismernéd, vajon épp miben vagy. Ha nem próbálod a szokásos módokon definiálni önmagadat. Sőt, még úgy is, ha nem zártad le vagy oldottad meg 100%-ban a múltat és anélkül hagytál ott mindent, hogy az „készen” lett volna.

Képzeld el, hogy nincsen közöd ahhoz, ami az Újban vár, mert nem is akarsz semmit a Jövőtől… Ha engeded, akkor magától is jön a változás:

„Terve van veled a Létnek – súgta a fülébe – Teljesítsd be!”

Nem kell már megoldanod vagy kijavítanod magadban semmit, sem szebbé vagy élhetőbbé varázsolnod a jövőt. Többé nem szükséges elérni semmit.

Vedd észre, hogy már most is az vagy, ami felé haladsz…

Érezd meg ennek a potenciálnak az energiáját és hangold rá magadat. A Szív már elindult ide, elkezdett belenyílni a Létbe, ahol megtapasztalhatod a teljességet & önmagadat. Tanítsd meg a testednek is, hogy milyen érzés itt lenni, mígnem az a jelenné nem válik.

Majd érkezz meg mindenestül ebbe az ÚJ Létállapotba és légy hálás.