Nap-Uránusz kvadrát
- Miss Moodswings
- Feb 2, 2023
- 4 min read
Ki sem kell lépni az utcára, egész héten bentről is hallani a Viharistennek a munkáját, a 𝑣𝑎́𝑙𝑡𝑜𝑧𝑎́𝑠 𝑠𝑧𝑒𝑙𝑒́nek a susogását. A Nap-Uránusz kvadrát 2023. február 4-én hajnalra (3:50) egzakt, aminek köszönhetőn a vasárnapi Telihold üzenetei is hatványozottan érvényesülnek majd. A Vízöntőben haladó Nap, illetve - a jegynek az ura, a Bikában álló Uránusz között kialakuló derékszög, rámutat az anyagi létre (és a kapcsolatokra) kivetülő saját korlátokra, a fixnek vélt biztonsági hálókra, illetve mindennek az öngátló mivoltára. Az egymással ellentmondásban lévő belső felületek között keletkező szikrát, talán egyfajta viharként, pusztító orkánként, idegi feszültségként, zizegésként, készenléti állapotként érzékeled. De a vihar mindig elvonul, csak a gyenge fákat dönti le, és mögötte sokkal világosabbá, tisztábbá változik a táj.
A Nap, ahogyan a magyar szó szépen le is írja: a „mai nap”, az „itt és most”, a „jelen pillanat”. A pszichében, a cselekvő, a teremtő én-részt, a nappali tudatot, az egót jelképezi. Az Uránusz pedig a korlátokból való kitörésnek a minősége. Az a fajta megszabadulás, amely az alkalmazkodásra, a fejlődésre, a változásra, egyben a hirtelen irányváltoztatásra való képességet és rugalmasságot, mondhatni: a 𝑏𝑒𝑙𝑠𝑜̋ ℎ𝑎𝑗𝑙𝑒́𝑘𝑜𝑛𝑦𝑠𝑎́𝑔ot feltételezi.
A Nap, gyakorlatilag az arcod, a fejed, a tudatos ÉN, amivel a világ felé fordulsz. Az Uránusz, inkább az e mögött álló, egy fényszerű, légies, súlytalan, testetlen, anyagtalan dolog. A halántéknál, a harmadikszem mögött helyezkedik el, olyasmi érzés, mintha a tarkódon is lenne egy szemed, amivel 360 fokban láthatsz. A bolygó uralja az idegpályákat, az elektromos berendezéseket, valamint az áramot.
Az Uránusz, a nézelődés, a rálátás, a figyelem, az éberség, a mindent látó szem. A Buddhát gyakran írják le, mint a "világ szeme", de ugyanez a jelkép, mint "Hórusz szeme", az ókori egyiptomi mitológiában is előbukkan. Az Uránusz, a haladón, a progresszíven, a tisztán, a nyitottan, a frissen, a fiatalosan gondolkodó, a Felettes ÉN. Maga az isteni sugallat, az ihlet, az "elme megvilágítva", az illumináció, az inspiráció, a "kipattant a fejemből egy gondolat”, aha-élménye. Egy olyasfajta vevőkészülék, egyfajta belső lámpakapcsoló, ami segít túllátni a bekérgesedett gondolkodáson. Az uránuszi archetípus által válik minden sokkal élesebbé, tisztábbá, világosabbá benned. Amikor öntudatlanul működik, akkor az idegedre mennek a dolgok, és mint egy elektrosokk terápián, ahol az epilepsziához hasonló rohamokat élsz át, a váratlan impulzusok hatására lesokkolódsz, idegileg kikészülsz.
Amikor tisztán nyilvánul meg, akkor az Uránuszon keresztül folyamatosan ömlik beléd a fény, a magasabb tudás, az isteni információ. Ez a belső bolygó, a hajszálaidban lévő antennaként, a polipra jellemző tapogató csápokként, az agysejteken keresztül szüntelenül veszi az égi adást, egy finom frekvenciahullámként sugározza neked a híreket. A szónak a jó értelmében, égnek állhat tőle a hajad, mert azt érzed, hogy lágyan borzolja az idegeidet, ami által éberré, tudatossá tesz. Az Uránusz, egy láthatatlan fényesség, az éteri részed, aminek köszönhetően benned is ott van a magasabb rálátásnak és a figyelemnek a minősége. Erre az adóvevőre rácuppanva tudod lehívni az isteni tudatosságot.
Hozzá tartozik a feltalálás, ami gyakorlatilag a jövőbe látásnak a képessége, egy olyan dolognak a kitalálása, meglátása, ami az itt és mostban még nem létező. Az Uránusz, ezért a jövővel is kapcsolatos, hiszen az egy olyan tér, amiben bármi megtörténhet, megvalósulhat. Ahol a végtelenségig tágak a lehetőségek, és ahol szabad a választásod.
A teljes hét erről a forradalmi megszabadulásról, a megújulásról, a megtisztulásról, a rálátásról szól. Lélekben már készülünk arra a minőségi transzmutációra, amelyet a Plútónak a Vízöntőbe való lassú és fokozatos átmozdulása jelez a következő másfél évben. A hétköznapi ember a személyiségnek, az egónak (a saját Napjának) a burkában, árnyékában él, azzal azonosítja önmagát. Amikor valami az életében látszólag elromlik, nem jó, fájdalmas, akkor nem belül próbál változtatni, hanem ezt a páncélöltözéket kezdi el kijavítgatni. A valódi változás, az önvalóra való felébredés lenne, ami együtt jár az ÉN-buroknak a letételével. Ez így világos?
A függetlenség, a belső szabadság, az a májából, a káprázatból, az azonosulásból való megébredés. Ebben a létállapotban többé nem kötnek le a mundán játszmák, nem akarsz megfelelni a környezetednek (ahogyan a fejedben lévő gondolatoknak sem), hiszen nem függsz a világon semmitől és senkitől. A megvilágosodás, a belső megszabadulás, a saját terhek letételét (is) jelenti. Amíg a szabadságot kívül keresed, vagyis kint akarsz valamit megváltoztatni, átírni, a már meglévő ellen próbálsz lázadni, addig irányítani próbálod a dolgokat, vagyis nem vagy szabad. Az élet folyamatos változás, és amikor kapaszkodsz, amikor nem vagy benne az áramlásban, és képtelen vagy időről időre megújulni, mélyen átalakulni belülről és helyette csak a körülményeidet foltozgatod, addig megragadsz. Mígnem annyira feszültté, irritálóvá, idegesítővé nem válik az egész, hogy végleg kitörsz.
Mitől függsz? Mit nem engedsz el? Mit akarsz irányítani? Amikor kopogtat az új, vajon képes vagy élni a frissnek a lehetőségével? Meg tudod engedni magadnak a mást, az evolúciót? Melyik az a részed, amely küzd a szabadság ellen? Mi érkezik most be a tudatosságodba váratlanul? Hajlandó vagy felébredni? Mi az, ami most sokkol? Látod-e a lehetőséget a változásra? Tudsz-e a dobozon kívül gondolkodni? Hol érzed magadat beszorítva? Miben vagy konok? Mi rázza meg a biztonságérzetedet? Mi zavarja be a harmóniát? Mi irritál halálra?
A Nap-Uránusz derékszög, a cselekvő, a megvalósító szabadulásnak, az emelkedésnek, a szárnyalásnak, az új vizekre való evezésnek a lehetőségét kínálja tálcán. A kilencven fokos fényszög alacsony szinten korlátot, magas megélésben pedig megugrási lehetőséget szimbolizál. A fényszög valójában arról szól, hogy addig-addig póbálkozol, mígnem a nekifutások után néhányszor lepattansz. Ezt egyedül az egó, a személyiség címkézi gátnak. A „sikertelenség” jó esetben oda vezet, hogy új megoldásokat, ajtókat keress, negatív értelemben meg persze bekapcsolja a szenvedés programot, amiért kudarcnak éled meg az aktuális helyzetet.
A mostani (és az összes) tranzitban, a tapasztalásnak, a tanulásnak a lehetőségét kell meglátni. Az állás azt kérdezi: képes vagy meghaladni önmagadnak a korlátait? Meg tudsz újulni, tisztulni a magodnál, a 𝑐𝑜𝑟𝑒 szintjén vagy konokul ragaszkodsz a szaftos tutihoz? Ki tudsz-e szabadulni az egódnak a rabságából? Képes vagy-e tisztán látni az isteni önmagadat és elengedni a fölösleges emberi/anyagi ragaszkodásokat?
A Nap-Uránusz kvadrát időről időre egy hatalmas lehetőség a felébredésre, amikor megtapasztalható a tudatos létezésnek az örömállapota, amely kizárólag a belső szabadságban és ebben a függetlenségben élhető. Ami annak a bizonyossága, hogy bármerre nézhetsz, bármerre fordíthatod a tekintetedet, a rálátásodat, mert a láthatatlan drótokon keresztül mindig rá vagy hangolva az istenire: a látásodon keresztül valójában az égi energiát működteted. Ugyan van egy arcod, amit a világ felé fordítasz és amit mások is látnak, de hátulról, a szemeiden keresztül, a magasabb által nézel kifelé. Az Uránusz, egy megnemnyilvánult dolog, de miképp a test, a léleknek biztosítja a kaput, és a lélek a testin keresztül megnyilvánulhat, úgy valósul meg a felsőbb éned, az érzékszerveknek a bevonásával. Isten vagy, fény vagy, csupán testi alakot öltöttél. Felébredsz vagy inkább tovább álmodod az illúziót? Mi lenne, ha a magadat is lesokkoló, a teljesen új megoldást választanád?
