Nap-Jupiter szembenállás | Élet nő odabent

A Napnak és a Jupiternek, a Skorpió-Bika jegyeket összekapcsoló fényszöge nyitja a hétvégi bolygó oppozíciók sorozatát a pénteki napfelkeltekor (6:02). Most érik be a múlt heti Bika Teliholdnak a mondadója, amely ugyancsak ennek az érzelmi-anyagi biztonságnak, az élet-halálnak a tengelyét érintette.

What you feed will grow.

A várandós asszonynak a képe jutott eszembe erről az állásról.

Ahogyan az édesanya a köldökzsinórón keresztül táplálja a hasában növekő magzatot, ezekben a napokban és hetekben mi is tovább ETETJÜK ODABENT az OPTIMIZMUST, a HITET, a REMÉNYT, a SZERETETET, az ÖN- és ŐSBIZALMAT, valamint az ÉLETET, amíg a retrográd Jupiternek az energiája még egy kis ideig befelé dagad.

A figyelmünknek az odaengedésével, a tudatosságnak a meginvitálásával most megrajzoljuk, kiszínezzük és lefestjük magunkban azokat a tájakat, kalandokat és élményeket, amelyeket a Fénynek a decemberi megszületésével (téli napforduló: dec. 23.), valamint a Jupiternek az év végi irányba fordulásával (Jupiter direkt: dec. 31.) aztán elkezdünk az ANYAG FELÉ IS KITÁGÍTANI.

Érdemes önszántadból megindulni a belső alagsorba, hiszen nem mindegy, hogy a szükségtelen tudatalatti programok és a lejárt hitrendszerek vezérlik-e azt, vajon mit alkotsz és milyen el-kép-zeléseket táplálsz, hizlalsz, növesztesz, ugyanis épp azokból ÉPÍTED FEL A JÖVŐ ÉVI VALÓSÁGODAT.

Ideje van az ELSZÁNT & ŐSZINTE SZEMBENÉZÉSNEK. Annak, hogy a maga teljességben tekints rá az önvalóra, hiszen egyedül az Igazság tudja feloldani az esetleges belső szembenállásokat, valamint az instabilitást. Ebben a HIPER NAGYÍTÁSBAN most nagyon tisztán látni a dolgokat.

Most el is képzelheted, amint fogsz egy narancsos fényt árasztó fáklyát és a hívogató csigalépcsőn lesétálsz a pincébe. Ahogy a belső liftedben a szokásos helyedhez képest egy-két emelettel lejjebb süllyedsz és csak engeded, hogy a pókhálókkal betakart terekre eső fényben, önmaguktól feltárják magukat az ÁRNYÉKRÉSZBEN REJLŐ ERŐK & KÉPESSÉGEK.

Mint amikor a filmekben megtalálják a kincses barlangot, ebben a barátságos térben, a belső lámpásnak a tükrében szinte már ragyognak is az aranyló táblácskák! A varázslatos alagsorban előtűnnek a gyémántok, a tűznek a különleges fényében megmutatkoznak a titkok, a mélyre rejtett tudás, a bölcs mágia és szertartások, amelyeket fel lehet fedezni és ki lehet bontani az ide pakolt ládikókból.

Az ásás, a takarítás, a kutakodás persze nem mindig gusztusos. Sőt, néha már öklendezünk is az undortól, de az eredményért mégis megcsináljuk. Hiszen a testi-lelki toxinok, mint a ragacsos, a nyúlós fekete hajszálak, húzzák magukkal a többi trutyit is és eldugaszolják a természetes ürülést, blokkolják az elengedést és az újnak a megjelenését.

Az állandó szenvedéshez való ragaszkodásaink – akárcsak a lerakódások -, a kellő tisztítás híján már egyre nehezebben oldható MUMUSOKKÁ DAGADNAK és eltorlaszolják az áramlást. A veszteségtől való félelmek, mint a nyálkás koszok, elhomályosítják az elmének a tiszta és bölcs működését. A szívre tapadt rétegek pedig leblokkolják az intim kapcsolódást.

A teremtések a láthatatlanból indulnak.

Lásd is, ahogy a szelíd figyelemenergia betölti a tereket, valamint a sarkokat egyaránt. Mint amikor a vizet kiengeded a csapból és az finom erővel – különösebb pusztítás, kaparás és dörzsölés nélkül is öblíti át a makacs koszokat, amelyek mögött többé már nem csak a trutymó, hanem a csillogó fémes csaptelepek is észrevehetők.

Ahogy a dugulás megszűnik, a kitágult térben gyakorlatilag automatikusan, önmagától is beindul a SEJTSZINTŰ REGENERÁLÓDÁS, az ÖNGYÓGYÍTÁS, amely tisztítja, karban tartja a rendszert. Ha eltűnik a lerakódás, hozzáférhetővé válnak a DNS-be kódolt információk, a magas tudás, a felmenői ismeret.

Kövesd végig azt is, amint a szennyvíz folytatja az útját a földben, ahol teljesen átalakulva, átminősülve komposztálódhat. Emlékezz meg róla, hogy minden dzsuvának, nehéz érzésnek van értelme, mert az vezet valahova. Abból valami más lesz, mint a hamvakból a főnix.

Amikor el tudjuk engedni ezeket a fölösleges szennyeket, akkor válunk igazán képessé lenézni magunkban olyan tájakra is, ahova addig eszünkbe sem jutott volna lemerészkedni. Amelyeket féltudatosan el is kerültünk, mert olyan taszítónak tűntek.

Azzal, hogy felszabadul a lent és a fent közti átjárás, a mélyben talált kincs átlapátolható, felhozható a magasabb szintekre egyaránt. Így lesz a tudattalanból: tudatos. A félelemből pedig óriási erőforrás. Nem különül el egyik a másiktól, és a „lent” az többé nem egy veszélyes és idegen terület vagy egy furcsa barlang, sokkal inkább egy termékeny táptalaj. Azáltal, hogy megtörténik a belső összerendeződés, kiteljesedetté válhat az Élet.