Merkúr kazimi | Az égi jel

Az aszcendensen felkelő vasárnapi Nyilas Újhold nem kevés ébredést jósolt erre a holdciklusra, és máris itt az első! Csütörtökről péntekre (3:17-kor), a Mikulással együtt érkezik az ún. Merkúr kazimi, amely mindig a világosságnak, az aha-jellegű felismerésnek és a valamire való éles rálátásnak a pillanata. A Jupiterrel egzakt szembekerülő Nap-Merkúr együttállás, egyben a retrográd ciklusnak a közepét is jelzi.

A Merkúr és a Jupiter közötti háromfelvonásos táncnak a második jelenete tehát a kazimiben történik, ami a ’𝗧𝗵𝗲 𝗴𝗿𝗼𝘂𝗻𝗱𝗵𝗼𝗴 𝗹𝗼𝗼𝗸𝗶𝗻𝗴 𝗳𝗼𝗿 𝗶𝘁𝘀 𝘀𝗵𝗮𝗱𝗼𝘄’ - „𝗔𝘇 𝗮́𝗿𝗻𝘆𝗲́𝗸𝗮́𝘁 𝗸𝗲𝗿𝗲𝘀𝗼̋ 𝗺𝗼𝗿𝗺𝗼𝘁𝗮" c. sábai szimbólumot aktiválja.

Amíg Európában a medve, addig az Egyesült Államokban a mormota számít az állatvilág meteorológusának. Akárcsak a csillagoknak a feltűnése az esti égbolton, az állatnak a megjelenése is egyfajta támpontként szolgál az őt figyelő közönség számára.

Amerikában úgy tartják, hogy ha a mormota február 2-án meglátja az árnyékát, akkor hosszú lesz a tél.

Vagy nem.

A mormotáknak a tavaszra való ráérző képessége ugyanis inkább egy mendemonda vagy babona, mintsem a valóság. A számok alapján az állat előrejelzései eléggé megbízhatatlanok és mindössze 39 százalékban pontosak.

A mormoták tehát többször fognak mellé, mint nem.

A mindent is a dátumra pontosan tudni akaró elme számára a megfoghatatlan és átláthatatlan ügyek baromi ijesztők. Az ész számára az a fontos, hogy minél több információt gyűjtsön vagy szkenneljen be egy adott dologról, és a végletekig hajszolja a megértéseket & felismeréseket.

Az ego szereti elhinni, hogy a sok-sok adat & tudás által lehet biztonságban.

Az életben azonban számos olyan helyzettel kell tudni szembesülni, amely már egy összetettebb (érzelmi) feldolgozást igényel. A válaszokért nem mindig mehetünk a fejünkbe, a megoldások olykor nem logikusak.

Az ilyen és hasonló szituációk előtt az agy persze tanácstalan megtorpan és egy megszeppent gyerek módjára viselkedik. Ha a fej túl bonyolultnak titulál vagy nem képes az intelligencia által értelmezni egy kérdést, akkor hajlamos inkább tudomást sem venni róla.

Az elme nem tud mit kezdeni az érzelmi töltetű szituációkkal.

Hiába is próbálja értelmezni a maga módján a hallottakat, igazából érezni nem lesz képes. Nem is elvárható tőle, nem a saját feladata. Ilyen esetekben az agy viszont azt az információt szűrheti le, hogy nem tud irányítani és át kell váltania védekezésbe.

Az ego számára kevés ijesztőbb dolog létezik, mint a biztonságos kontrollnak az elvesztése...

Amikor az elme nem tudja, hogy mit tegyen, azonnal pánikjeleket küld: „Ez a szituáció megfoghatatlan, ijesztő, nem biztonságos. Jobb inkább lekapcsolódni saját magamról, mert az a tuti.”

Az agy kiakad. Az elme megkukul. Shut down. Bealvás. Teljes kikapcs.

Se kép se hang.

Lefagyás.

A Merkúr, itt a Nyilasban, a lehető legtávolabbra került az otthonától. Ráadásul retrográdban is van, ami a robotpilóta módjára működő elme számára szintén nem egy kényelmes helyzet.

Vajon hogyan reagálsz, amikor az egyetlen érzékszerved, amire mindig is támaszkodtál, hirtelen nem a szokásos módon működik? Mi történik, ha a jól bevált radar csődöt mond vagy meghibásodik? Amikor megszűnik az a csatorna, amin keresztül várnád az információt, hogy a mostani helyzetben vajon mit csinálj: üss, fuss vagy épp közelebb menj?

Mi van, ha nincs kapaszkodó, mert lezárt az erővonal? Mi történik, ha hirtelen senki nem válaszol és a belső hang sem mondja meg, hogy mitévő legyél?

Amikor a fejjel, az elmével nem érted, hogy mi történik, ha nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, mert nem úgy működsz, ahogy szoktál vagy szeretnél, és nem tudod hova tenni az adott érzést, akkor az agyad a szétkapcsolódással válaszolhat, hogy megvédjen a sebesüléstől.

Miközben az egyik részed vágyná teljességgel megtapasztalni az adott történést, közben ott van egy nem is.

Amikor a jól bevált képességek nem működnek, akkor talán kívülről várnád, hogy valami végre kimozdítson. Ilyenkor hajlamos lehetsz figyelmen kívül hagyni a projekciókat, ugyanakkor többet belelátni a dolgokba és azt is jelként venni, ami nem az. Könnyebben bedőlsz a másik igazának, bűvöletének vagy a hamis látszatnak.

A szimbólum erről szól: mikor vársz a külső vagy az égi jelekre?

Miért függsz mások megerősítésétől? Vajon milyen helyzetekben hagyatkozol a kintről szerzett tudásra vagy a külvilág visszacsatolására ahelyett, hogy a belső hangra figyelnél?

Mennyire hiszel el mindent, amit a hírekben, a könyvekben, az asztrológiai jóslatokban vagy a komment szekciókban olvasol?

Néhány hét és jegyet vált a karmatengely: a Felszálló hcs a Neptunusz uralma alá költözik a Halakba, a Leszálló pedig a merkúri Szűzben folytatja tovább az útját: kollektív és egyéni feladattá válik kijönni a fejből, és az agyalás, a túlgondolás helyett az intuíciót, a szív hangját, a felsőbb tudatosságot állítani be az állandó 𝘤𝘰𝘮𝘱𝘢𝘴𝘴nak.

Érezni fogod, hogy hiába is próbálod, az agy többé nem visz előre.

Bizonyos szintekre ugyanis nem lehet az egoból belépni, ott már a hatodik érzékre van szükség. Az újabb dimenziókat egyre inkább az érintés, a simogatás, a körbeszaglászás, a kitapogatás, a rárézékelés fogja kitárni.

Sokszor azért nem merünk ezekre a láthatatlan érzékszervekre hagyatkozni, mert jó ideje leblokkoltuk őket, nincsen velük kapcsolat.

Az egyéni vagy csoportos állítások során szinte minden alkalommal látjuk, hogy a test egyik és másik oldala, az alsó vagy felső térfele között el van vágva a kommunikáció. Már egész kicsi gyerekként megtanultunk kimenni, kicsekkolni, szétkapcsolni magunkból, megállítani azt, amit zsigerből tudunk, mert úgy kevésbé félelmetes a világ.

Ahogy egyre inkább elkezded a saját energiádat képviselni, az odakint is fel fog olvasztani majd egy csomó mindent. Ezáltal fogsz tudni szintet lépni és egy újfajta minőségben - a korlátozásoktól, az előítéletektől és a félelmektől mentesen kapcsolódni.

Nem csak a felsőbb síkon, hanem a keretes fizikai világban is lehetséges valódiul, természetesen & igazul jelen lenni és kimutatni a dolgokat. A "tudom" helyett viszont már a "Tudom!" bizonyosságára lesz szükséged.

A szimbólum arra is utal, hogy a megoldásért nem kell messzire nézni, már itt van a szemed előtt, ha mered azt becsukni...