Mars-Merkúr együttállás | Összekapcsolódás
- Miss Moodswings
- Jan 27, 2024
- 4 min read
Updated: Jan 31, 2024
2024. január 27-én (szombat du.) pontos a Merkúr és a Mars harmadik együttállása, amivel lezárul a két bolygó között tavaly októberben kezdődő diskurzus (3/1. együttállás: 2023. okt. 29.). A Merkúrnak a magasabb oktávja, az Uránusz, ugyanezen a napon áll vissza a Földdel megegyező irányba. Az előttünk álló napokban a három égitest között megnyílik egy ún. trigonális fényszög, amin keresztül briliáns bevatások áramolhatnak. A harmadikszemtől most az idegpályákon át fut le az agyba (Merkúr) és az izmokba (Mars) is az ébresztő információ.

2023. december 27-én a Nyilasban zajlott a Mars és a Merkúr 3/2. találkozója, amikor az utóbbi égitest még az ún. retrográd – vagyis, a visszatekintő, reflektáló periódusát töltötte.
A vágyott irány már ott és akkor megjelenhetett a céltáblán, de az idő nem volt megfelelő. A bolygók mostanra a Bakban járnak, ahol lépésről lépésre tárják fel az oda vezető utat.
A Bak jegy ura és a Küszöb őre, a Szaturnusz, csakis akkor enged tovább egy adott életstádiumban, ha azon a szinten már mindent 100%-ban megtapasztaltál. A Halakban járó égitest azt mutatja meg, hogy a lelked mélyén hol vagy megakadva. Vajon mi az, ami elől még menekülsz, amit nem akarsz meglátni vagy megérteni. Melyik az az érzéskör, amit eltolva magadtól inkább kikerülnél.
A Merkúr közvetíti és fordítja le a „fentről” érkező downloadokat az elme számára. A Mars mellé érve most egyfajta földöntúli megértésnek a lehetőségét sejteti az erőforrással kapcsolatban. A Mars, a személyes tapasztalatom szerint mindig a születésnek a momentumához vezet vissza, ahol ezek a legalapvetőbb, a már-már teljesen ösztönös és öntudatlan működések beégnek a személyiségbe.
A Marsnak a kibillenése - legyen szó az alul (lsd. túlféltés, védekező üzemmód) vagy a túlműködésről (lsd. túlreagálás, túltolás), minden esetben a megtorpanáshoz, a kiégéshez, a tehetetlenségnek az érzéséhez vezet, ami a haladásnak a gátja.
A téves erőhasználattal kifelé ventilálod a marsikus erőforrást és izomból kaparod a falakat, erőszakkal próbálod elmozdítani a dolgokat vagy bent fortyogtatod a dühöt és pont féken tartod magadat. Az energia, a vér, az életerő egyik esetben sem áramlik rendesen, inkább csak csordogál. Egyszer dinamit módjára robban, máskor fáradttá, enerválttá, hibernálttá tesz, mintha csak begyógyszereztek volna.
Emiatt hiába is nyomod az előtted tornyosuló sziklákat és teszel meg mindent, mégsem érsz el a célba.
Ha már a születés sem volt csapatmunka, és a külvilág a sajáttal ellentétes tempót diktált, akkor később is magadra vállalsz majd olyan dolgokat, amelyeket nem kéne. Azt érzed, hogy egyedül kell megdolgozni mindenért és az élet egy kiszolgáltatott vagy magányos küzdelem a túlélésért. Amikor beszorulsz egy-egy nehéz helyzetbe, akkor elfelejthetsz lélegezni, elengedni. Elpárolog az erő a szuszogásban és nem is tudod, hogy honnan meríts újat. Se előre, se hátra.

Ma már tudományosan is bizonyított a prenatális (=a megszületés előtti), illetve a méhen belüli (=intrauterin) stressznek a negatív hatása az egészséges személyiségfejlődésére.
Ha már az intrauterin életidőben és az alapoknál történik valamilyen károsodás, akkor a születés utáni fejlődési fázisokba sérülten érkezel, amiért kevésbé hatékonya vagy egyáltalán nem tudsz megbirkózni a stresszel, a problémákkal, a krízishelyzetekkel. Ez idővel szorongóvá, konfliktuskerülővé tesz és növeli a depresszív zavaroknak a lehetőségét is.
Az édesanyának a nem megfelelő fizikai állapota, valamint a terhesség alatti emocionális kapcsolatnak a hiánya együttesen olyan neurológiai eltérésekhez vezetnek, amely jellemzően az iskoláskor alatt kezdenek el megmutatkozni, amikor is növekszik a stresszhelyzeteknek a száma.
A magzatkori stressz közvetlenül hat ki a vagusidegnek a működésére. A nervus vagusra mindig úgy gondolok, mint a köldökzsinórnak a folytatására a testben. Hogy az miképp látja el a funkcióit, tökéletes leképződése az anya-embrió kapcsolat minőségének.
A vagusideg az agytörzsből kiinduló hosszú, vékony ideg, amely a nyakon keresztül a mellkasba és a hasba nyúlik, majd a vastagbélben végződik. Egyszerre szállít a testtől az agy felé információkat és továbbítja az agyból távoldó jeleket a test többi része felé.
A X. koponyaidegnek is nevezett jobb és baloldali idegpárnak számos létfontosságú funkciója van. Felelős többek között az agy-gyomor-bélrendszer, a szív és más szervek közötti kommunikációért. Szabályozza az emésztést, a vérnyomást, az alvás-ébrenlét állapotait, az immunrendszert és a gyulladást, sőt a hangulatot is. Segíti a beszédet és a nyelést.
A vagus, a paraszimpatikus idegrendszernek a főidege, ami pedig a vegetatív idegrendszernek (ANS) a része.
Az ANS a szimpatikus, a paraszimpatikus és a bélrendszerből áll és a szervezetnek az ún. önkéntelen funkcióit (lsd. szívritmus, vérnyomás, légzést, emésztés) irányítja. Ezeket az öntudatlan cselekvéseket a test elvégzi magától anélkül, hogy gondolkodnál rajtuk. A paraszimpatikus idegrendszer felelős a szervezet nyugalmi és emésztési reakciójáért, elősegíti a relaxációt és a pihenést.
A szimpatikus idegrendszer ezzel szemben a „harcolj vagy menekülj” (a ’fight or flight’) üzemmódért, a szervezetnek a stresszre adott természetes válaszreakciójáért felel. A szívverés, a vérnyomás és a légzés fokozásával készíti fel a szervezetet az akcióra.
Normális körülmények között a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyban dolgozik egymással. Az egészséges és önálló idegrendszernek ún. magas vagustónussal kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a vagusideg nagyon aktív és kommunikál a test szerveivel.
A vagusidegnek a korai károsodása a pszichiátriai és gyulladásos rendellenességek széles skáláját okozhatja, amelyek közül némelyik a gyomor-bélrendszerben fordul elő (pl. gyulladásos bélbetegség, irritábilis bél szindróma). A vagus működési zavarai az agyban ronthatják a szorongás, a depresszió és a poszttraumás stressz zavar tüneteit. 12-es házas bolygókkal, Kos, Mars, Uránusz érdekeltség esetén kötelező foglalkozni a témával!

A Merkúr és a Mars utolsó együttállása a ’The Union Jack’ c. sabian szimbólumon pontos.
A Union Jack az Egyesült Királyságnak és Észak-Írországnak a zászlója, amely az 1800-ban aláírt brit és ír egyesülési szerződést követően lett elfogadott.
Az elmúlt hét feltűnően hozta a szétkapcsolódásnak, azzal együtt pedig az összefonódásnak a témáját. Nem telt el konzultáció anélkül, hogy a jobb és bal oldal, a test felső és alsó része vagy az agy és a test közötti együttműködésnek a hiánya ne jött volna fel.
Miközben a szervezeten belül, illetve a test-szellem-lélek olvasatában is mindenkinek szüksége lenne a többiekre!
Jó esetben a fenti részek legalább érzékelik egymást és tudnak a többiek létezéséről, de olyan is van, hogy idővel egyáltalán nem keresik a kommunikációt. Emiatt az egyik résztvevő sem teljesít a maximumon vagy valamelyik akarva-akaratlanul is átveszi a kontrollt és ledominálja a rendszert.
"Miért nem dolgoznak úgy, hogy engem segítsenek?? Miért nincs együttműködés? Hogyan lehetne kooperálni??” – merült fel a kérdés. És a tudat kis idővel rendre hozta is a választ, ami: az unió, az egyesülés, a belső összhang volt. Együtt minden könnyebb.
Az idei év első harmada látványosan sok bolygóegyüttállást tartogat. Ideje egyesíteni a belső erőforrásokat!
forrás: anahana.com