Jupiter-Neptunusz együttállás

Mostanában többektől hallom, hogy van egyfajta (spirituális) megcsömörlöttség és belső irányvesztettség. A túlzások bolygója (a novemberi Újholdig még hátráló) Jupiter, visszatért a Halakba és ugyan már nem kerül olyan közel a Neptunuszhoz, mint tavasszal, a decemberi irányváltásáig tág együttállásban maradnak. Érdemes tudatosítani, hogy amikor betelik a pohár, mert az egyik vagy a másik épp nem azt mondja, amit most hallani szeretnél, akkor nem a spiritualitással vagy akár az asztrológiával van a gond. Amikor a lelki vagy a spirituális életnek a külső díszletét elutasítod, akkor valójában a belső Neptunuszt és/vagy a Jupitert hárítod. Miért? Mert a spiritualitást most valamire HASZNÁLOD és nem éled. Azzal valamit el akarsz érni: önmagadat, a boldogságodat, az egészségedet stb. A VALÓDI SPIRITUALITÁSSAL sanszos, hogy még sosem találkoztál. Ezért utálod azokat a részeidet, akik mindezt játszatják veled, és ezt az érzést kivetíted, projektálod a világi tanítókra és tanításokra.

A spirituális útvesztő.

Ismerősek az alábbiak?

„Ezen már sokat dolgoztam”, „erre már többször ránéztem”, „ezt már rég tudatosítottam”, „értem, de még nem élem”, „már annyi segítőt kipróbáltam”, „már minden módszert végigjártam”, „egyre több mindent értek, de…” „senki nem tudott segíteni”, „részt vettem oldásokon, de nincs tartós változás”, „még mindig visszakerülök ugyanoda”, „felismertem, és megpróbálom máshogy csinálni”, „valami akadályoz”. Ezeknek az ellenpólusai a „már” kötőszóval kezdődő mondatok és a pozitív előjelű önelterelések, önáltatások: a „most már annyira érzem”, a "már megérkeztem", a "jó útra értem" és társai.

Visszahangosítva, azért remélem hallod, hogy mekkora b@romság ez így és hogy a fentieknek nem sok köze van a spirituális élethez : ) Azt sejtem, hogy a közelgő Halak Szaturnusz évek (jövő márciustól) darabokra tépik majd a fenti spiri by-passokat és az óriás kakaó-illúziókat! Letekernek minket azokról az időkről, amikor értelmes válaszok helyett inkább belinkelünk egy youtube videót vagy valami rózsaszín idézetet egy „bölcs” influenszertől.

A felébredést a kommunikációnak a szintjén lenne jó elkezdeni: főleg és elsősorban az önmagaddal folytatott párbeszédekre figyelve. A helyes fogalmazás, egy jól feltett kérdés ugyanis erős hátszelet ad, a negatív mantra pedig blokkol, lekorlátoz. Érdemes a „még”, a „már”, a „de” kötőszavaknak a kiiktatásával kezdeni a beszédet, mert így a saját történetednek az elmesélésében is meg tudsz oda érkezni, hogy MOST.

Hiszen a fentiekből ez az egy hiányzik: a JELENLÉT. Az itt és mostnak, a vanságnak, a létezésnek a TARTÓS örömállapota. Jelenleg abban a hitben élhetsz, hogy nem vagy elég jó és ezért nem lehetsz kellően boldog sem. Majd, ha többet dolgozol magadon és mindent kioldasz, na akkor majd meggyógyulsz és végre jobb leszel! Ha még több információt gyűjtesz be önmagadról, a múltadról, a belső gyermekedről, akkor majd előbbre leszel és egyszer csak minden tökéletes lesz és akkor megélheted a boldogságot is. Bízom benne, hogy érzed, sosem lesz olyan: "most készen vagyok”, mert már minden gyermekkori traumát feloldottál és megboldogultál.

Az egyetlen út, hogy minden mást elengedsz.

Ezekkel egyetlen egy dolgot mondasz magad számára és a külvilág felé is: valami itt és most még nem oké, vagyis hiányos, beteg, rossz benned s veled. Magyarul: nem vagy egész és szerethető. Tehát kezdjük ott, hogy egész vagy és szerethető is. Sőt, minden erőforrás benned van ITT és MOST. Nem kell női körbe menni hogy felszabadítsd vagy a generációs trutyiban úszkálni sem. Utóbbival inkább a mártír mártit, a kiábrándultságot, meg a szenvedés éhséget fogod táplálni. A felébredés helyett így lehet a külvilágot, a spiritualitást, a módszert, a szülőt, a segítőt, a gyerekkort hibáztatni, hogy sem a csakrás karkötője, sem a ceremóniája nem mentett meg, maximum időszakosan. Ezekre ott és akkor jól fel lehet cuppanni, mert a mai módszerek többsége instant felismeréseket ad, amit egyenlőnek veszünk a megvilágosodással. Aztán jön a "már ráláttam, de még nem élem".

De. Valójában a kiindulópont a téves; a kérdés, az ELVÁRÁS, ami ezekbe a körökbe visz, önmagában helytelen, az irány meg végképp halálra van ítélve. Nem véletlen, hogy a guru, de akár egy jó szülő vagy az asztrológus is csupán kérdésekkel tanít, nem pedig tanácsokkal lát el! Kezdd ott, hogy a helyes kérdést teszed fel önmagadhoz. Egy jó kérdés eljuttat a megszabaduláshoz, egy helytelenül feltett kérdés pedig évekig tartó extra köröket eredményezhet magad körül.

Óvakodj! Az elme nagyon trükkös tud lenni. Van, hogy ugyanazt a kérdést más előjellel kérdezi és ezért úgy tűnhet, mintha a "pozitív" irányba terelne! Elhiteti, hogy most már milyen magas irányba tartasz! Mondok egy példát, ami épp a napokban merült fel: "Hogyan lehet egy bolygó energiáját a hétköznapokban magasabb minőségben megélni?". Vedd észre, hogy ezzel gyakorlatilag azt kérdezed: "Hogyan lehet a hétköznapokban egy archetípust nem alacsony szinten működtetni?”. Érzed, hogy valójában ugyanarról az energiáról van szó?

Amíg törekvés van valaminek az elérésére, addig akarás is van, abban pedig ott bújik a NEMELFOGDÁS. Holott az (ön)elfogadás, az (ön)szeretet az egyetlen kiindulópont mindenhez. Amíg egy tünetre, egy problémára fókuszálsz, addig teremted is. A figyelem energiával tartod fenn, azzal élteted, eteted. Amikor azt mondod, hogy el szeretnéd érni a magasabb létezést, azzal kijelented, hogy az nincs jelen. Elárulok egy titkot! Ha most be tudod csukni a szemedet és rá tudsz hangolódni a létezésre (amit minden konzultáción megteszel), akkor az most is itt van! Egyedül a változtatni akarás távolít el tőle : )

Amikor jelentkezel hozzám, kapsz egy kérdőívet, amin megválaszthatod, hogy az életednek melyik területére szeretnél fókuszálni. Bevallom, hogy számomra nagyjából mindegy, hogy melyikre böksz, mert igazából az összes egy tünet. Ez alatt azt értem, hogy a végeredmény szempontjából érdektelen, hogy épp egy párkapcsolati helyzetet vagy testi betegséget "játszol", mert mindent és bármit lehet a saját létezésedről való elterelő hadműveletként használni. Elsőre talán „spirituálisabbnak” tűnhet, hogy a küldetést vagy a hívást jelölted be és nem az anyagi problémákat, de a spirituális cél pont ugyanolyan by-passként alkalmazható, mint bármi más. Természetesen lehet kapcsolati konfliktusokat, betegség állapotokat is éberen megélni. De a tudatos jelenlét hamar kipörgeti az aurából ezeket a játszmákat, mert a létezésnek nincsen szüksége semmire ahhoz, hogy energiát szerezzen.

.

Aki azzal csábít, hogy van arra módszere, hogy megtanítson LÉTEZNI vagy megélni a "magas szinteket", az hazudik, mert erre nincsen hogyan. Az egyetlen út, hogy minden mást elengedsz :)) Most kizárólag a para tart távol, pedig aki megélte már a létezést, az rájön, hogy azon kívül nincs is semmi más. Asztroterápián megtapasztalhatók a belső erőforrásaid, a vanság, a nyugalmi erő, ám ha fenn akarod tartani a szenvedésedet, az továbbra is a saját döntésed lesz.