Hello Tél '24 | Légy magad a csatorna

2024. december 21-én (10:21-kor) átfordultunk a csillagászati tél idejébe, amelynek időpillanata meghatározza az előttünk álló negyedévet. Asztrológiai értelemben ugyanis nem a naptári év fordulását, hanem a fény születését vesszük kiindulópontnak, amikor a következő esztendőre próbálunk meg következtetéseket levonni. A télitől, a nyári napfordulóig tartó időszakban minden nappal több a világos órák száma. E két sarokpont között, a tavaszi napéjegyenlőségkor pedig elkezdődik az új asztrológiai év.  

A december 20-ai csoporttal felállítottuk a térben a téli napforduló horoszkópját, és lehívtuk az időszakra vonatkozó egyéni és kollektív üzeneteket, amelyeket most kommentár nélkül megosztok:

Halak Neptunusz az I-es házban,

együttállásban a Felszálló holdcsomóval

Én vagyok a főszereplő, be kell állnom középre.

Egy csatorna vagyok. Valami nagyon hív felfelé.

Nézem fölöttem a lámpát a sok szerteágazó égővel (vagy antennával) és olyan, mintha egyben egy korona is lenne. És mintha onnan fentről, a fejemen és ezen a koronán vagy a kis szálakon keresztül jönnének az információk! Az égők kicsit olyanok, mint az adóvevők vagy az elektromosságra felálló hajszálak, amelyeken érkezik le a sok-sok üzenet.

Egyértelműen ide kell figyelnem, a lenthez semmi közöm – a mellkasból vagyok nyitva.

Azt is látom, hogy ez a lámpa nagyon nehéz: ami onnan jön, annak súlya van. Kicsit ijesztő is, néha attól félek, hogy majd rámesik és széttöri a fejemet. A The Crown c. sorozatban mondja az Erzsébet királynő, hogy a koronát vinni még fizikálisan is megterhelő a nyak számára…

Ahhoz bizony tartás kell, azt nem lehet megtörve viselni.

Mindazt a súlyt, ami fölöttem van, csak a tengelyben állva lehet hordani. Ahogy beállok ebbe a tengelybe, többé már nem is olyan ijesztő. Így már érzem, hogy meg fogom tudom tartani mindazt, ami onnan jön. Tartom a súlyt, a középtengelyt, a sebet, a koronát, de most már lassan mindenki találja meg magát!

Azt érzem, hogy fontos lenne szimmetriában lenni.

A karjaim, mintha csápok lennének, amin keresztül mindenkit elérek. Ezeken a szálakon össze vagyunk kötve. Nem lesz ám annyi kezem, ahányan vagytok, pedig mindenkit megfognék! De nem úgy, hogy ideláncolok… Úgy tűnhet, mintha fognálak titeket, de a karom csak egy láthatatlan szál, amin keresztül megy az információ közöttünk.

Amit te és te érzel, az mind innen, mind belőlem jön.

Mindössze egy csatorna vagyok mindenkihez. Ami föntről jön a korona irányából, az rajtam keresztül folyik le a tengelyben. Tartom, ami föntről érkezik és rajtam keresztül megy tovább…Folyamatos csatornázás van és én mozdítok mindent. Ha lenne több karom, akkor az mindenkihez kimenne és mindenkit be is hívnék a közösbe!

Én vagyok az irány, az év fókusza.

Fogd fel, hogy minden, ami történik, az ezen keresztül van! Ami bohóckodás van odakint, az onnan föntről jön és nyisd meg magad erre! Én vagyok ehhez a kommunikátor: „Légy magad a csatorna!”. Ez viszont felelősség is, erre készen kell állni. A tengelyben egyenesen kell tudni lenni, ez az egyetlen út, különben rád zúdul majd az egész.

Menjetek csak! – így is kapcsolatban leszünk.

Mérleg Lilith a 8-as házban, szemben a Chironnal

Mielőtt felálltál (Neptunusz) volna, már pásztáztam a teret. Két pont volt, amin vacciláltam, hogy hova álljak. Mire eldöntöttem és elindultam, addigra beálltál oda… Engedtem.

Nagyon vártam viszont, hogy beálljak oda a középbe.

Most mintha a hátam mögött lévő erő mind a talpban lenne és emel felfelé. Igazából lebegek. Kinyitom a karomat, és a másikat is, s az energia átrezeg a végtelenségből: a végtelenségbe. Minden nagyon könnyű, alulról nagyon nagy támogatást érzek, fölfelé sokkal lebegősebb minden.

Nekem jó, hogy itt vagy, nem nyomsz el és én sem nyomlak el. Egymás mellett, de mégis külön-külön mozgunk és létezünk (Merkúrnak).

Folyamatosan azt érzem, mintha egy gömböt kellene formálnom a kezemben, és folyton munkálkodni, munkálkodni… Ez a gömb rengeteg tudással és erővel bír. Közben rengeteg rezgés van mindenhonnan: hullámok, rétegek, részecskék.

Mintha egyszerre lenne semmi és minden.

A változás (Uránusz) jelentéktelen, kicsit erősít is. Stabil vagyok, képes vagyok szelektálni az új dolgokat és mindent, ami történik. A hirtelen mozgások megzavarnak, mint amikor alkotásban vagy és egy pillanatra kitérsz abból az állapotból, és vissza.

Emiatt kicsit dühös vagyok, szedjétek már össze magatokat!

Minden ott van bennetek és szétszóródtok! Jobban össze kéne állnotok magatokban, és kicsit másokkal is. A másikból csak azt elvenni, ami szolgál, és azzal tovább menni. És ezt szeretetből mondom - ha a hangom nem is azt tükrözi. Nagy büszkeséget érzek felétek… Képes vagyok elengedni titeket, de vissza is fogadni. Mindig tudjátok, hogy vissza tudtok hozzám jönni és akkor beáll az egyensúly.

Olyan vagyok, mint egy büszke mama, többé már nem egy sebzett nőként viselkedek. Ki tudom mondani, hogy szeretlek. Addig nem megyek el/ki, amíg nem mondod (Neptunusz).

Nyilas Merkúr az Mc-n, szemben a Jupiterrel

Először azt érzem, hogy mindegy, hol van a helyem, mert egy időn túli erő van bennem.

Ahogy elkezdtél beszélni (Neptunusz), már nem tudom, hol van pontosan helyem, csak a kezeimben érzem a bizsergést és egy légies erőt. Azt érzem, hogy felfelé annyi minden van!

A többiek elveszik az erőmet, nem érzem azt az energiát, mint eddig. Jézusom! Ha viszont magamra koncentrálok, akkor visszajön. Nem szeretném megbontani a tengelyt, erre szükség van! Engem minden kibillent, zavar a változás, de idővel mindig visszaáll. Csak magammal kell foglalkozni.

Ha van terem, akkor nagyon érzem az energiát.

Mintha fognám ezt az energiát (ami fentről jön, a Neptunuszon keresztül). Most kipróbálom, hogy elmegyek a változással, de az is lehet, hogy visszajövök. Úristen, milyen jó, ez kellett! Szeretettel engedlek el titeket; a múltra a szeretet bölcsességével tudok tekinteni. Mint amikor kirepül a gyerek, elkezdtem az új helyen boldogulni és ez szabadabb.

Én most jól érzem magamat, de nagyon izgultam!

Azt éreztem, hogy találtam egy viszonylagos egyensúlyt, de az elején minden nagyon kibillentett. Ha bejött valaki vagy bármilyen apró változás történt, azonnal elvesztettem az erőmet. Aztán a régi felállásban mindig megtaláltam, de jött a változás (Uránusz) és azt éreztem, hogy lépnem kell.

Hogy többet is ki lehet hozni ebből.

Nagyon hezitáltam és féltem, hogy ha itt hagyom a régit, akkor az nem lesz visszacsinálható. Vajon jobb döntés a másik? Engem a Lilith mozgatott meg. Összeszedtem a bátorságom és léptem, és azzal együtt megérkezett az erőm is.

Jó döntés volt és szeretettel tudtam otthagyni a régit - nem egy ajtócsapkodás volt.

Azt éreztem, hogy ti is szeretettel bocsátottatok el ebbe az új szakaszba. Hálát érzek! Szép átmenet volt, még ha bátorság is volt kockáztatni, bízni és menni. Választani kellett, hogy meg merem-e dönteni a viszonylagos nyugalmamat ismeretlenül.

Most azt érzem, hogy egyedül is képes vagyok az energiához csatlakozni. Az új helyen úgy találtuk meg a stabilitást, hogy nem akartuk egymást megfogni. Le is kommunikáltuk, hogy vonzódunk egymáshoz és jó nekünk a másik, de nem érzünk késztetést arra, hogy megfogjuk egymást.

Kimondtuk, hogy élvezni akarjuk a szabadságot.

Oroszlán Mars Rx a 6-os házban,

szemben a Plútóval

Vonz a középpont, a középpontban szeretnék lenni.

Nagyon-nagyon finom női energiákat érzek. Bennem van a lágyság, a szépség, a tökéletesség. Azt érzem, hogy jelenleg itt a szélén van a megnyugvás, de a célom, hogy középen legyek! Egyelőre viszont még nem bírnám el ezt a kurva nehéz koronát!

A célom az, hogy oda kerüljek, csak még nem időszerű.

Végig volt bennem egy nagyon erős akarás, hogy a középpontban legyek, de idővel lenyugodtam, megbékéltem azzal, hogy most még csak itt kell lenni.

Kos Chiron a 2-es házban,

szemben a Lilith-tel

A férfinem képviselője.

Instabil vagyok. Támaszkodnom kell másokra az egyensúly miatt.

Agyon nyomok.

Egyedül nem tudok megállni.

Kicsit tolnom kell. Feszélyezem a többieket.

Kimozdítom a tengelyt hátulról.

Jó, ha haladás van, de nem akarok mozdulni.

Én megvagyok, ti keresitek a helyeteket!

Lilith: "Az lenne jó, ha felváltva mennél ki és be. Megnyugtatóbb, ha mozgásban vagy."

Merkúr: "Nem használod ki a képességeidet!"

Neptunusz: "Nőjj már fel! Állj már a magad sarkára! Nem kellek én hozzá. Attól még itt vagyok, hogy nem érzel…"

Egy idő után elszakadtunk.

Az elején stabilnak éreztem magam, de később inkább olyan volt, mintha meg lennék rekedve. Amikor ez tudatosult, akkor elkezdtem könnyedebbnek érezni magamat és mintha hozzáláttam volna mozogni. Ugyan nem mentem arrébb, de belül már megjelent a vágy, hogy mozduljak, csak még nem indult el a mozgás maga.

Kos Felszálló holdcsomópont az I-es házban,

szemben a Mérleg Leszállóval

Változás, megnyugvás.

Az a komfortos és megnyugtató, ha a fejemet felemelem. Odafent lebegek, miközben a lábam fixen lent van. Végig fixnek éreztem magam, mégis kicsit imbolygó léptekkel…

Először a jobboldali sarok vonzott és háttal állni mindenkinek, elszeparálva.

Kívülállónak lenni.

Aztán ahogy mentem egy kört, azt érzetem, hogy a Szaturnusz mögött háttal még jobb bázist találtam. Végül külön váltunk.

Most nem érzem, hogy a lábaimmal jobbra-balra kéne ingáznom, hanem fixen lekötöm azokat, mintha le lennének betonozva. Továbbra is a fejemet felemelve komfortos lenni. Hol leengedem a vízszintesbe, hol felemelem…

Ez a kettő váltakozik: hol felfelé húz valami, hol vissza a vízszintesbe…

Miközben ezt próbálgatom, az a jó, ha megtámasztom magamat hátulról. Amikor érzem a stabilitást, akkor még bátrabban nézek felfelé. Ez a pozíció jó, most jól érzem magam önmagamban, de komfortosabb lenne, ha valaki mögöttem állna.

Bika Uránusz a 3-as házban

Somfordálok…

Kitalálom, hogy merre menjek és át is megyek rajta(tok)!

Bejövök és kimegyek.

Próbáltam áttörni rajtatok. Mindig csak előre, nem lehet kikerülni!

Nekem most fel kéne szállnom azt érzem. Ott a kifutópálya és sutty felfelé megyünk! Aztán landolunk.

Érzem a szárnyamat. Gyere, itt az út, menjünk!

A lábam stabil, a földszintig ér a talpam és fölfelé lebegünk.

Végig tudtam, hogy ide kell jönnöm és csak rajtatok keresztül ment. Nem sikerült volna körbe somfordálva. Amikor ideértem, akkor azt éreztem, hogy mindjárt fellebegek, azóta is lebegnek a szárnyaim, egy hatalmas energia gömböt fognak, ami leér a talpamig.

Egy kellemes ragyogásban vagyok, csak spontán jó nekem.

Azt kicsit furcsállom, hogy mindenkinek háttal állok, de ez van. Érezzük egymást, de nincs indíttatásunk megfogni a másikat. Mindenkinek az az ereje, hogy hagyja a másikat szabadon lenni.

Úgy állok, mint egy méhkirálynő – hol lejjebb, hol feljebb. Állok a helyemen, nem szálltam el.

Halak Szaturnusz az I-es házban,

kvadrátban a Jupiterrel

Az eleje óta ez a pont vonzott.

Nem érzek viszont könnyedséget, inkább az ellenkezőjét: minden nagyon nehéz. De ez nem egy rossz erő, van benne stabilitás és nyugalom.

Érzem a befelé a húzást, de közben stabil, megtartó. Azt éreztem, hogy mögéjük kellett kerülnöm. De alapvetően forognom kellett, mozognom.

Igazából mindenhol nehézséget éreztem, és a mellkasomban nyomást.

Sehol sem jó…

Másoknak stabilitást adom, de belülről súlya van…

Ikrek Jupiter az Ic-n,

szemben a Merkúrral

Én idefagytam teljesen. Nem bírok mozdulni. Nem érdekel, hogy odakint mi történik. Nekem azokra kell figyelni, akik itt vannak mellettem.

Nagyon stabil vagyok.

Összetartozás. Védelem.

Nap a Bak nullán, a X. házban

Nekem jó érzés ez a figyelés.

A stabilitást érzem, mintha gyökeret vertem volna.

Vártam, hogy lecsendesedjen minden és végre mindenki megtalálja a helyét. Tudom, hogy középen van a csatorna, nekem nem kell menni sehova, mert minden információ elér. Nem kell nekem középre berakni magamat vagy mozdulni ahhoz, hogy jó legyen.

Az Ic-től vártam, hogy bejöjjön majd ide közénk, hogy érzi-e, hogy van itt dolga.

Lent és külön voltam jól igazán. A benti feszkó, túl sok energia nem kell. Nekem előbb meg kell érteni valamit, hogy abban jó érezzem magam és annak részese legyek.

Nyilas Mc, együttállásban a Merkúrral

Nagyon kíváncsian figyeltem a központ kialakulását.

Akkor kezdett el érdekelni, amikor a Chiron is beállt, de hamar rájöttem, hogy ő nem támasz, hanem inkább nehezék és hogy valamit próbál az egyensúlyban megborítani. Akkor kíváncsi lettem rá és bementem, de nem éreztem, hogy van dolgom ott. Kicsit idegen volt ez a terület. Azt éreztem, hogy nagyon el tudnék szállni abban és muszáj leföldelni magamat.

Itt (az Ic mellett) megtaláltam a stabilitást, de annyira érdekelt, hogy mi történik ott, van-e részem benne, hogy muszáj volt be is mennem.

Aztán rájöttem, hogy nem kell odamennem, nem kell ott lennem ahhoz, hogy elérkezzen hozzám az, amire szükségem van. Rossz érzés volt bent, éreznem, hogy vissza kell jönnöm ide a szélére.

Minden törekvés nélkül is eljut hozzám minden.

Jó volt megnyugodni és csak kívülről figyelni a dolgokat, a nyüzsgést. Olyan volt, mintha mindenki keresne valamit, én pedig azt éreztem, hogy nem kell keresni semmit, mert minden itt van.

Nyugi, minden megérkezik!

Ikrek Ic, együttállásban a Jupiterrel

Olyan nehéz még beszélni is, legszívesebben semmit nem mondanék.

Amikor beálltál középre (Neptunusz) tudtam, hogy fontos ez a történet, hogy valami nagyon mély összeköttetés van.

Aztán egyszercsak feladtam, hogy ott dolgom van és már csak a házamat kerestem. Nem találtam meg.

Remete.

Száműzetés.

Nincs itt az idő.

Nem tudok belépni.

Legtávolabb…

Elválasztódás.

El van zárva.

Azt érzem, hogy az én helyemen állsz (Neptunusz), hogy ott kéne lennem. Bűntudatom van, hogy nem én állok ott, de nem tudok.

Közben van egy kis gőgösség is bennem, hogy nem is igaz, amiről beszéltek. Volt valami eszményi szép abban, ahogyan a belső kör beszélt, mégis műnek hangzott.

Fennkölt. Műspiri.

A szavak és eszmék szintjén hangzott jól, de ez a valóságban mi? Mi a bullshit?

Mindenki kussoljon! De az se jó…

A Szaturnusszal jó a kapcsolódás, jó ránézni, valami elfelejtettre emlékeztet...