Halak szezon | Lejönni a keresztről

Mindig a Napunk égi helyzete jelzi, hogy adott időszakban milyen témákra vetül aktuálisan több figyelem. Az égitest, 2024. február 18. – március 19. között a Halakban jár, amely a lelki mélységeknek, a meditatív tudatállapotoknak, alacsony megélésben pedig a valóságból való kimenekülésre használt eszközeinknek a szimbóluma.

A Halak birodalmának az első harmadát járta meg 2023. óta a Szaturnusz bolygó és 2026-ig annak a végső koordinátáit tapossa majd közösen a jegynek az urával, a Neptunusszal.

Az előttünk álló hetekben az összes gyors bolygó összekapcsolódik majd ezekkel az égitestekkel, ezért most élesebben ráláthatsz az ilyen-olyan okokból felvett vagy a jó ideje működtetett áldozati játszmákra, a szegény-én viselkedésekre és az önsajnáltató-mártír szerepekre, amelyek mögött nem ritkán a másoknak való megfelelés, ha úgy tetszik: a teljesítési kényszer húzódik meg.

A Halak - és az uralkodója, a Neptunusz - az ún. 12. életházat foglalja be, amely a születést megelőző időszakoknak: a magzati létnek, továbbá a karmikus sztoriknak a tudattalan emléktára.

Mindannyian hajlamosak vagyunk a felmenőknek a szenvedés mintázatait ismételni vagy magunkon vinni. Nőként ez különösen igaz, hiszen mi a körben érezzük magunkat kiteljesedve. A valahova tartozás erős húzása miatt sokszor öntudatlanul is a VÁLLALT MÁRTÍROMSÁG szerint működünk.

Jézust játszva felvállaljuk a büntetést és a kárhozatalt, és cipeljük magunkon az elődök mázsás keresztjét. Abban bízva, hogy ha majd ügyesen megtisztítjuk az erőszak vagy a bántalmazás útján bemocskolódott vérvonalat, akkor nem taszít ki minket a kör. Közben észre sem vesszük, hogy a szárnyunk rég megtörött és megrekedtünk a repülésben és a saját utunk kiteljesítésében.

Sokan belegabalyodunk abba a téves hitbe, miszerint a múlt majd a TELJES ÖNFELÁLDOZÁS útján lesz kitakarítható. Holott a változás nem jöhet el úgy, ha a régi viselkedéseket és programokat ismételjük vagy ha a komfort zónánk keretei közé zárjuk vissza magunkat. Amíg azt gondoljuk, hogy hozzá vagyunk szögelve a kereszthez és bele vagyunk ragadva ebbe a helyzetbe, addig az érdemi elmozdulás sem lehetséges.

Vajon miért küzdünk mégis olyan bűnöknek a terhei alatt, amelyeket nem is mi követtünk el? Miért próbálunk az anyáink, nagyanyáink régi sémáival azonosulni? Vajon mi késztet minket bizonyos vélekedéseknek a felvételére és a merev hitrendszerekhez való ragaszkodásra? Mi az, amit akarva-akaratlanul is lemásoltunk és már csak a megszokásból hordozunk?

Mindig nehéz kimondani, hallani és belátni, de egy öntudatlan részünk bizony imád a SZERETETBŐL & SZERETETÉRT SZENVEDNI.

Azt hiszem, hogy az első lépés az a szembenézés ezekkel az ősi tettekkel vagy titkokkal. Attól még, hogy valamiről nem tudunk vagy valamin nem gondolkozunk, attól az még ugyanúgy kihat a jelenben. Az okulás és a megértés útján lehet csak elkezdeni máshogy - többé nem csak a fájdalom és a kínlódás oldaláról - nézni és elmesélni ezeket a történeteket önmagunknak és másoknak egyaránt.

A Halak stációjának a legtisztább szintje a BÉKE, az UNIO MYSTICA, az ÖNÁTADÁS és a FELTÉTEL NÉLKÜLI KRISZTUSI SZERETET. Ehhez le kell tudni rakni a kardot, a babusgatott és a dédelgetett haragot, a sok évnyi makacsságot vagy szomorúságot és képessé kell lenni megtörni az önmagunkkal űzött harcot. Nem ölelgetni tovább magunkhoz a szenvedést, mert az csupán megrekeszt és nem visz előre.

Az aktus útján ezt nem lehet sem átadni, sem megtanulni. Itt a példamutatás és türelem a kulcs. „Harcolni a békéért olyan, mint szexelni a szüzességért.” – emlékeztetett az elmúlt heti állítás a kliensemmel. A karmákon át húzott sok-sok fájdalom után valószínűleg idő kell ahhoz, hogy kioldódhasson a görcs, kitisztulhasson a levegő, virágba borulhasson a belső lótusz és a csendben ülésben, a puha várakozásban, a szelíd létezésben egyszer csak megjelenhessen a béke & egységállapot.

A zodiákusnak a legutolsó stációjaként a Halakhoz kapcsolódik a körbeérés, a cikluszárás, az összegzés és a számvetés is. Az időszak olykor terhes megéléseket hoz, hiszen a legtöbben a dolgok-tárgyak-személyek megszerzésére lettünk kondicionálva, miközben azoknak az elvesztését, a méltó lezárást vagy a nyugodt szakítást, a gyásznak a megélését sehol nem tanították meg nekünk.

A Halak idejében FÉNY VETÜL A MEGTETT ÚTRA és ilyenkor VISSZAKACSINT A MÚLT. Világos rálátást kapunk a visszatérő köreinkre - vagyis, azokra a magunk által ismételt programokra, amelyek miatt most csalódottságot vagy kicsekkolási vágyat élhetünk meg.

Ha ezekben a hetekben ilyesmikkel találkozol magadban, tehát ha sajnál(tat)od magadat azért, hogy milyen nehéz, rossz, bántó stb., akkor vedd észre, hogy ki is az a szereplőd, aki ezekben a helyzetekben tartja magát! A Napunk, a Szaturnusszal való együttállásban kezdte ezt a tranzitot, ezért az önszabotáló áldozatprogramok helyén a felelősségvállalás, a türelem és kőkemény munka útján most lehetőség van új belső rendszereket kialakítani. Hajrá hajrá : )