Bika Telihold | Te vagy az Óceán

2025. november 5-én (14:19-kor) kerekedik ki az év utolsó előtti hónapjának Teliholdja, amely tágabban az áprilisi Bika Újholddal kezdődő ciklust zárja.

Az égbolton kivétel nélkül minden égitest szembenállásokban vesz részt, lsd. Szaturnusz(-Neptunusz) vs. Leszálló hcs; Vénusz vs. Chiron(-Érisz), Mars(-Merkúr) vs. Uránusz, Lilith vs. Algol, Plútó vs. Jupiter, Nap vs. Hold.

Ilyenkor sokkal könnyebb lehet a kettéválasztódás, az ellentétek, az elvárások, a fekete-fehér gondolkodás felé tendálni és azt érezni, hogy különálló vagy.

Amikor a karmatengely a vízszintes sorkeresztre (jelen esetben: a Felszálló hcs a Halak Aszcendensre, a Leszálló hcs a Szűz Deszcendensre) fekszik rá, akkor úgy érezheted, hogy odakint csak a hideg, a nyers logikával lehet találkozni.

Túl sok a külvilágnak a zaja, annak szüntelen mondandója.

A konstans agybeszéd, amikor mindenki csak a fejéből kommunikál és ventilál...

De ha figyelsz, akkor a Halak aszcendensnek (ezáltal az időpillanatnak és a következő holdciklusnak) az ura halkan odasuttogja:

"Nem vagy egyedül. Sosem voltál külön. Lásd végre, hogy soha nem voltál más, mint az Óceán, amit magadban talán Békének, Tisztaságnak, Lágyságnak, Fénynek, Istennek vagy Univerzumnak nevezel."

Vajon holt tűnt el a feltételnélküliség és mikor vette át annak a helyét a sok-sok elvárás?

Miért hitted el, hogy egy kapcsolat csak a feltételek határán belül képes működni?

Hogy ha két ember vagyunk és különbözőképpen látjuk ugyanazt a sztorit, akkor szükségszerűen meg kell jelenni a harcnak, a megnemértettségnek, a reagálásnak és a csalódottságnak is.

Hogy a saját érdek vagy értékrend - az, ami a számodra ideális, a másiknak mindig csak ellenkező lehet?

Ambivalens módon a dualitásnak a fájdalma épp az, ami mindannyiunkat összeköt.

Így vagy úgy, de minden ember arra keresi magában a megoldást, vajon hogyan is lehet ebbe a kettős létállapotba behozni a Tiszta Szeretetet.

Hol van a határvonal, az igazság és a fairség, ha nincsenek feltételek?

Ez a fajta tiszta jelenlét – vagyis: amikor csak a pillanat van, az egonak a nézőpontjából valahol egy önző perspektívának tűnhet. Azt gondolhatod, hogy amikor hagyod pusztán történni az életet és teremtődni mindent a természet rendje szerint… ha nincs benned többé gondolat sem arról, vajon hogyan is hatsz a másikra, akkor majd magányossá válsz egy énközpontú valóságban.

De amikor minden azt csinálja, ami a maga lényege: amikor az eső esik, a szél fúj, a nap süt, a tenger hullámzik – az vajon önző vagy inkább szabad?

Az anaretikus Neptunusz - amely az év hátralévő részében tehát a zodiákus legvégső koordinátáján toporog és most szinte együttáll az aszcendensbe kapaszkodó Szaturnusszal, valamint a karmatengely Felszálló csomójával, mintha arra hívna:

"Emlékezz! Milyen volt, amikor nem volt más csak a Sz-e-r-e-t-e-t.

Gondolj vissza, ki lehetett az a szereplő az életedben, akinek köszönhetően ma hinni tudnál a feltételnélküli szeretetben? Aki igazán „jól” szeretetett és mindig csak azt nézte, hogy neked mire van szükséged. Aki végtelen türelemmel és gondoskodással volt feléd. S aki úgy volt hatással rád, hogy közben nem volt agresszív, nem volt tele elvárásokkal, mégis képes volt odaadni a jelenlétének a varázsát. Ott lenni veled az élményekben, teret adva benned a kíváncsiságnak…

A Neptunusz az életünkben utoljára van a saját házában, és a kritikus fokon eltöltött három hónapban arra szólít, hogy a közelgő Újba ne feledd el magaddal hozni a 14 év Halak időszaknak a spirituális tanulságait.

Már ne legyen kétséged afelől, hogy a Csend, az Egység, a Rend: Te magad vagy. Tudd, hogy nincs elkülönülés, nem vagy különálló, mert részese vagy valami nagyobbnak.

Semmi értelme nem volt az egésznek, ha a spiritualitásod, az önismeretben eltöltött időd valami elszállt dolog marad, mialatt a hétköznapok szintjén nem vagy képes megélni az egységállapotot, tehát azt, hogy a negatív és pozitív aspektusaiddal egyaránt összeolvadsz.

Az aszcendens foka az ’𝐀 𝐠𝐢𝐠𝐚𝐧𝐭𝐢𝐜 𝐭𝐞𝐧𝐭’ (magyarul: „Egy hatalmas sátor”) c. sabian szimbólumot aktiválja, amely maga is az összegyűlés, a közös(ségi) élmény, a spirituális összekapcsolódás, az egyesülés, a beolvadás, a nagy egészhez való tartozás igényét mutatja erre az időszakra.

A “sátor” ebben az olvasatban egy érzelmi menedék, amely védelmet, együttérzést és befogadást biztosít.

Egy ideiglenes szent tér, ahol a különböző emberek – más és más hittel, háttérrel, életúttal találkozhatnak egy közös inspiráció, nagyobb cél vagy valamilyen transzcendens élmény & rituálé érdekében.

Rudhyar így írja le ugyanezt a fokot: ’The capacity to come together with others in a great shared experience; the power of inclusive fellowship’ („Az a képesség, hogy másokkal együtt egy nagy közös élményt hozzunk létre; az inkluzív közösség ereje”).

Mivel a Felszálló hcs (amely kijelöli, hogy aktuálisan merre van a lélek evolúciós iránya) szintén ide mutat: a kollektív és egyéni karmikus tanulság egyaránt az, hogy nyitni kell a közösségi, spirituális egység és elfogadás felé. Tanulni szükséges a befogadást, az együttérzést, a belehelyezkedést a “nagy sátorba” – a kollektív egészbe.

Egyúttal leüríteni, elengedni a kritikus, racionális, szétválasztó gondolkodást (Szűz Déli csomópont).

A Telihold energiája a sátor alatt gyűjti össze az egyes szereplőket, amely a külvilágban a szívből fakadó összetartásban, az összefogásban és a közösségi megnyílásban nyilvánulhat meg.

Ez a néhány hét egy közös gyógyulási folyamatot kezdeményez és kollektív érzelmi megtisztulást hozhat. Most felerősödhet az empátia, az érzékenység, az emberek nyitottabbá válhatnak egymás iránt, javulhat a közösségi, spirituális vagy emocionális együttműködés, sokan érezhetik úgy, hogy össze kell gyűlniük egy közös célért.

Figyelj arra, hogy a Halak aszcendensnek az árnyékoldala lehet a túlságos határnélküliség, a fókusz elvesztése, a menekülés a valóság elől egy „spirituális buborékba”, az önfeladás a közös(ség) kedvéért.

Magas megélése azonban az egységbe olvadás, az egyéni határok feloldása és a transzcendensnek a mély megtapasztalása.