Bak Újhold | Mesterré válni a lezárásban

A 2026-os naptári év első Újholdja megnyitja a kaput a karmikus összegzés heteinek, ugyanakkor már a jövőre is fókuszál. Az Újhold időpillanatában egy ún. tolulás jön létre a Múlt & Jövő határán - a Bak végén (Mars-Merkúr-Nap-Hold), illetve a Vízöntő elején (Vénusz-Veszta-Plútó) haladó bolygók között, a Sasnak az emelő csillagjaiban.

Az Újhold tehát a Baknak az utolsó koordinátáit aktiválja, miközben a jegynek az ura – a Szaturnusz, már maga is közeledik a zodiákus legutolsó fokára. A Küszöb ura 2026. február 5-13. között lesz anaretikus, mielőtt harmadszorra is áthalad a Kos nullán: a születés & újrakezdés égi pontján.

Többektől hallom, hogy hosszú idő óta először láttak havat. Mifelénk az erdő szélén szerencsére nem telik el év anélkül, hogy ne havazódnánk be hetekre. Ez a tél mégis érezhetően más, mint az elmúlt években. A hajnali csend a szokásosnál is jobban kong. A tartós & kemény hideg súlyosabb, szinte a csontvelőig, a sejtekig hatol.

A Szaturnusz berakott minket a fagyasztóba és lehibernált.

Bár azt gondolom, hogy egyébként sem élek túl tempós életet, decemberben mégis azon vettem magamat, hogy hetekbe tellett, mire a fejemben is sikerült lelassulnom. A napról napra csökkenő ütemből januárra aztán teljes leállás lett, köszönhetőn annak, hogy hetek óta még a kaput sem tudtam kinyitni. A hó fal maximálisan körbe szigetelt és mögötte mintha az idő is megállt volna…

A Bakhoz tartozik a nosztalgia.

Édesanyám a karácsonyra kapott "Anya napló" írásával tölti az idejét, amiről azt gondoltam, inkább nekem lesz jó ajándék, lévén én vagyok a család írója. De nagy örömömre azt meséli, hogy a gyerekkorra való visszaemlékezés és a naplóvezetés értelmet adott a napjainak. Nekem pedig fontos, hogy megmaradjon a története, amit majd együtt olvashatunk vissza az unokájával.

Én magam az öregedő kutyámmal tengetem ezt a fura időtlenséget. Ha hangosan még nem is mondtam ki magamnak, azt hiszem, hogy ez már a búcsúnak a kezdete. Sokat gondolok a múltra és akarva akaratlanul is eszembe jutnak a közös élmények.

A Bak (és a Szaturnusz) képviseli az asztrológiában az időskort, illetve a módot, ahogy egyénileg vagy társadalmilag bánunk az öregeinkkel – legyen szó emberről, vagy bármilyen élőlényről.

Nem mindegy, hogy az életük utolsó időszakában hagyjuk-e őket méltósággal létezni. Vagy ide-oda rángatjuk szegényeket egyik vizsgálatról a másikra, betoljuk őket a kórházakba és idősotthonokba pusztán azért, mert más lett az életritmusuk, ami számunkra kényelmetlen.

Az idősekkel való bánás megmutatja, saját magunkban vajon hogyan is állunk az elmúlásnak, a változásnak, az öregkornak és a halálnak a gondolatával.

Manapság trrendi lehet mindenáron megpróbálni konzerválni a szépséget és a fiatalságot. Sajnos kevés olyan példát látni, amikor valaki az idő iránti tisztelettel tud átlépni az újabb és újabb életstációkba.

Bp-i idő szt. 20:51-kor van Újhold

Évek óta próbáltam beszerezni, de az élet úgy hozta, hogy épp most sikerült egy használt példányban megkapni a The Wisdom of Old Dogs – Lessons in Life, Love and Friendship c. könyvet. A bölcsesség, az öregedés, a tanulás és a kutyákra oly jellemző hűség, mind-mind szaturnuszi témák. A könyv olyan rövid, gondolatébresztő esszéknek a gyűjteménye, amelyek az idős kutyák viselkedésén és történetein keresztül tanítanak életről, szeretetről és elfogadásról.

A Regret Nothing (Ne bánj semmit) c. fejezet például arról szól, hogy az idős kutyák nem rágódnak a múlt hibáin vagy az elmaradt lehetőségeken — ők inkább a jelen pillanatban élnek. Ebből megtanulhatjuk, hogy a saját életünkben is sokkal szabadabbak és nyugodtabbak lehetnénk, ha nem veszekednénk annyit a múltunkkal.

A Live in the Present (Élj a jelenben) c. részben a hangsúly azon van, hogy az idősebb kutyák hogyan élvezik az egyszerű örömöket: egy napsütéses foltot, a gazdi közelségét, egy kedvenc falatot. Ezekből a történetekből azt tanulhatjuk meg, hogy a boldogság gyakran a legegyszerűbb dolgokban rejlik.

Az Every Day is a Gift (Minden nap ajándék) c. fejezetben a szerző rávilágít arra, mennyire értékes minden egyes nap, különösen, amikor tudjuk, hogy a közös időnk véges. Az idős kutyák szemlélete segít abban, hogy mi is hálásabban tekintsünk az életünkre.

Több rész is érinti azt, hogyan adnak szeretetet a kutyák feltétel nélkül, amiből reflektálhatunk arra, mennyivel értékesebb a kapcsolatokban a megbocsátás és a türelem, mint a harag vagy a büntetés.

Az író arról is beszél, hogyan fogadják el az idősebb kutyák a saját testi korlátjaikat és lassulásukat — és ezzel a hozzáállással hogyan segíthetnek nekünk feldolgozni saját nehézségeinket.

Több történet is azt járja körbe, milyen mély és tartós kötelék alakul ki gazdi és kutya között, ami nem csupán „tulajdonlás”, hanem egy örök barátság és kölcsönös támogatás.

Nekem most sokat segít mások történeteit olvasni abban, hogy megtanuljak együttélni az öregedő társam változó igényeivel.

Muna kutyám néhány éve lett nyugdíjas és mostanra gyakorlatilag teljesen rám szorul a mozgásban. Az utóbbi hónapokban ezért köré épülnek a mindennapok. Egyesek erre azt mondják, hogy jól lekötöttem magamat. Micsoda korlátozás! Számomra azonban ez a legszentebb szolgálat.

A kapcsolatunk véges természetének meglátása pedig még értékesebbé teszi számomra ezt az időszakot.

Hosszú perceket tudok eltölteni azzal, hogy csak hallgatom a puha légzését. Megnevetem a horkolását. A séták során korábban gyakran vettem azon magamat, hogy akarva-akaratlanul is máshol járok a fejemben. Most, hogy minden mozdulatát figyelnem kell, az összes idegszálammal vele vagyok. Amikor el-eldől az úton, nem sietünk tovább. Megállunk. Leülök vele. Nézem az ő nézőpontjából a tájat.

Pár éve, az első kutyám halála megtanította, hogy a búcsúra nem lehet felkészülni.

Amit tehetünk, hogy ezeket az értékes pillanatokat minél több jelenléttel éljük meg. A kutyám öregedése valahol az én történetem is: tanúként ott lenni, ahogy a lény, akit mindennél jobban szeretek ezen a világon, megkezdte az útját a halál felé, számomra áldás és ajándék. Egy idős kutyával (vagy személlyel) élni, ott lenni vele az utolsó hónapjaiban elképesztő módon képes megnyitni a szívet. Egy igazán mély és intim tapasztalás, ami segít elfogadni a változást és az elkerülhetetlent, ami végsősoron mindannyiunkra vár.

Miközben a halálra készülünk és mesterré válunk az elengedésben, valójában az életről tanulunk.

A következő holdciklusban a Szaturnusz már elkezdi lekerekíteni a 1993-ban kezdett karmikus kört a zodiákuson.

Véget ér a 30 éve kezdődő zarándokút.

Elértük a jéghegy csúcsát.

A régi struktúra épp a darabajira bomlik, ami egyeseknek csendesebben, másoknak fájdalmas tanítások formájában zajlik.

Most itt állunk a küszöbön: a Halál (Halál) és az Élet (Kos) között.

Képes leszel méltósággal átlépni az új életszakaszba?

Vajon mi az a bölcsesség, élettapasztalat, tanítás amire az Újban is szükséged lehet?

Mi az a tanulság, ami majd biztos bázisa és stabil alapja lehet az Új Én megszobrászkodásának?