"Ma egy hónapja, hogy délelőtt elindultunk Friesoythe-ból Magyarország felé. Fél transzporternyi holmit hoztam el a hét évnyi életből. És ebben a fél kocsiban ott volt két bicikli és egy jelentősen nagy hintaszék is. Mégsem hiányzik semmi, mert minden, ami igazán fontos, velem van. (....) Ma délután kicsit Győrben bóklásztunk (a kisebbik fiam még néhány hétig velem van, de egy újabb hónap múlva már teljességgel egyedül fogok élni (aaahhh, ki nyitja rám az ajtót?), szóval ezért még a többes szám). Bóklásztunk, amikor egyszer csak rám tört a honvágy, ami eddig sose. És most sem úgy, ahogy elképzeljük. Nem visszavágyakozás volt bennem, hanem egyfajta fájó tudás, hogy az az egész elmúlt. Már úgy sose lesz az élet, ahogyan ott volt. A rododendronok, a folyton hulló eső, télen a tizenhét órás sötét, és nyáron az ugyanennyi világos. Nem lesz az idősotthon, az legalábbis biztos nem, benne a rémes kollégák, meg a moin és a tschüs. Elmúlt. Hét év az életemből, egy szelet a tortámból, amit tulajdonképpen el sem gyászoltam még, pedig oly sokat köszönhetek neki, és olyan sokat hozzám tett. Nem volt még időm lezárni, mert annyira elfoglalt ez az új fejezet. És amúgy lehet, nem is kell mindent olyan körülményesen lezárni. Elég csak átlépni a dimenziókat, felvenni a ritmust, haladni. És elég néha ez a puha, nosztalgikus szomorúság, ami előbújik váratlanul, hogy emlékeztessen, volt olyan is. Helyt álltunk abban is. Most meg ez van." 

​

(Angela Murinai - író)

 

A pszichológia mai álláspontja szerint az életed során körülbelül negyvenféle veszteségélménnyel találkozol, amelyet követően mindig elindul a gyásznak a folyamata. Az érzelmi kötődéssel bíró kapcsolatoknak az elvesztése vagy azoknak a jelentős és végérvényes megváltozása (lsd. a szakítás, a válás, a családi vagy egy baráti kapcsolatnak a megszakadása, a gyermekek felnövekedése és önállósodása, a szülők válása, egy háziállatnak az elvesztése), de a költözés, a munkahelyváltás, a bizalomvesztés vagy egy súlyos betegség is mind-mind olyan mély és gyökeres változások, amelyek egyfajta mini-halált jelentenek a lélek számára és amiket az asztrológiában a Plútóhoz kötünk. ​

​

 

​​​​​​​Mi történik a műhelyen?

​

Az AsztroSzomatika® összekapcsolja a testtudati gyakorlatokat, a mozgásimprovizációt, a tánc eszközeit, a csoportdrámának a módszerével. A folyamatok során a szabad mozgás, tánc, érintés, testkontakt, ill. (ön)masszázs elemeivel dolgozunk és nincsen előre meghatározott koreográfia. A test a maga belső igazsága szerint & szabadon mozdul, amit zenével, illetve verbális instrukciókkal kísérünk, hogy olyan rejtett élmények, emlékek legyenek könnyebben elérhetők, kifejezhetők vagy felülírhatók, amik más úton nehezebben vagy egyáltalán nem is hozzáférhetők.

 

Vajon hogyan folyik benned az élet? És hol állítja meg ezt a természetes áramlást a veszteségtől való félelem vagy épp a fel nem dolgozott gyász?​​ - a gyakorlatok során hasonló kérdéseket és instrukciókat fogsz hallani az aktuális megéléseiddel kapcsolatosan, miközben magaddal, illetve a többiekkel mozdulsz. A testeden keresztül hangot kapnak a belső bolygóid, amelyek megmutatják az utat az új minták megélésére, valamint az öngyógyítás felé.​​
​​

A műhelyen az önfeledt mozgáson keresztüli tapasztalásra hívlak, ahol:

​

• A test természetes bölcsessége lesz a vezetőd

• A szomatikus érzetek megtapasztalásával és tudatosításával kapcsolódhatsz a halállal & élettel

• Szavak nélkül kommunikálhatsz a belső térképeddel és az erőforrásaiddal

• Szabadon élheted meg az érzelmeidet​​​​​

 

Várlak az eseményen, ha:

​​​

• Hajlamos vagy túlagyalni dolgokat​

• Problémát okoz meghallani az érzéseidet

• Nehezen kapcsolódsz a benned lévő alkímiával

• Elakadtál a kognitív terápiás módszerekben

• Nem érzed jól magad a testedben 

• Félsz az intimitástól

• Bontogatnád a (szexuális) tabukat

• Gyásszal, szakítással, abúzussal dolgozol

• Jellemzők rád a fóbiák, pánik, szorongás, halálfélelem

• Nyitott vagy a non-verbális & testközpontú önismeretre

• Koreográfia nélkül, más minőségben, játszva mozdulnál